ELTE 700 szóban - Az én ELTE-s történetem: dr. Szeszler Anna

A 2021-es év folyamán ismét kiírta irodalmi pályázatát az ELTE Alumni Központ és az ELTE Online az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével. Az eredményhirdetésre online, 2022. május 26-án került sor a pályázók, a bíráló bizottság és a szervezők jelenlétében. Az ünnepélyes díjkiosztó az ELTE Alumni Est keretében kerül megtartásra 2022. december 2-án. Cikkünkben dr. Szeszler Anna (TÓK '72, BTK '80, '86), az idei különdíjas írását olvashatja. 

dr. Szeszler Anna: Az én ELTE-s történetem

Visszafelé a korábbi élmények, emlékek felértékelődnek. Most – 50 éves diplomásként – találtam rá az Alumni oldalra, valamint erre a kiírásra. Ez késztet arra, hogy végiggondoljam és leírjam az egyetemhez fűződő legfontosabb kapcsolódásaimat. 

1969-ben a Tanítóképző Intézetbe – amely ma az ELTE egyik kara – jelentkeztem, ahol a maximális felvételi pontszám miatt azt kérdezte a bizottság: miért nem megyek inkább egyetemre. Nehéz volt megértetni - ahogy családommal is -, hogy először kicsiket szeretnék tanítani, utána készülök egyetemi tanulmányokra. Azt is alá kellett írnom, hogy elmegyek vidékre tanítani, ha nincsen Budapesten állás.

Örömmel tanítottam egy kicsi kihelyezett épületben, ahol két szobában tanítottunk, a harmadikban laktak. Egy korábbi diákköri munkám miatt egyike voltam azoknak, akik a számtan tanítást követően a Varga Tamás féle kísérleti matematika oktatás szemléletváltó bevezetését elkezdhették. Sok tanító jött osztályomba látogatásra, mert az akkor elterjedt frontális tanítás helyett itt sok eszközzel, valódi felfedező tevékenységre épült a tanulás segítése.  

Nem adtam fel az egyetemi tanulást. Bár nem volt számunkra felvételi, kiváló eredményemmel, akkori „Népköztársasági ösztöndíjasként” évekig nem kerültem be az esti kiegészítő tagozatra, mert sokaknak a már betöltött munkaköréhez kellett a diploma, a „papír”. 1976-ben sikerült.

Kiváló egyetemi csoportunk volt az esti tagozaton, többen gyakorló pedagógusként igazi mentorokra találtunk néhány tanárunkban. Nádasi Mária, és az akkor kezdő Golnhoffer Erzsébet partnerként figyeltek a tapasztalatainkra, valódi feldolgozó, rendszerező szakmai műhelymunka folyt az órákon. Kialakult egy olyan együttműködés, amely hatására ki-ki a maga módján, aktív részesévé vált a hazai oktatás alakításának. Máig hálával és szeretettel gondolok bíztató megbecsülésükre, amely motivált a folytatásra. 

Az egyetemi évek alatt már a Tanítóképző Gyakorló Iskolájában tanítottam, sok-sok bemutató órán fogadhattam én is hallgatókat tudatosítva mindazt, amelyre engem is tanítottak. Újabb diplomámmal néhány év után átkerültem a Neveléstudományi Tanszékre, ahol szinte minden tárgyat tanítottam, még a fantasztikus Ruzsa tanár úrtól hallgatott logikát is. Szerettem, ahogy a gyakorlat – elmélet – gyakorlat ciklikusan egymásra épül. 

Az ELTE - Bábosik István és Porkolábné Balogh Katalin - szemléletükkel segítettek a doktori disszertáció megírásában, megvédésében. Van az úgy, hogy az ember azt jobban meghallja, amivel azonosulni tud. Így lett „kutatási területem” az együttműködésre épülő tanulási stratégiák, a közvetett ráhatás csoport és párosmunkában. Az elmélet-gyakorlat körforgása folytatódott. Végzett főiskolás növendékeim saját osztályaikban útmutatásom alapján izgalmas eredményeket értek el már 20 különböző iskolai osztályban. A még olykor ma is alternatív oktatásnak nevezett módszerek, szemlélet alkalmazása a 80-as években úttörő jelentőségű volt. Megtiszteltetésként éltem meg, hogy volt tanárom, Nádasi Mária kandidátusi munkájában épített tapasztalataimra. 

Miközben a Tanítóképző Főiskola docenseként tanítottam még az esti tagozaton főállásban, részese lehettem több induló alapítványi iskola előkészítésének. Tudom, nem az én élet-, hanem az ELTE történetem leírása a cél. Így hát csak annyit, hogy az 1990-es évek legelején elindítottuk a Lauder Iskolát. 

Az igazi csapatmunka volt, amelyben több korábban ELTE –n  végzett tanár vett részt. És talán az is ELTE, hogy néhány évvel később örömmel fogadtuk az ELTE-s diákokat iskolánkban hospitálni. Sőt! Ollé János iskolai akciókutatásra küldött kisebb csoportokat hozzánk. Egyre többen írtak szakdolgozatot, doktori disszertációt olyan témákból, amelyekhez nálunk is szereztek tapasztalatot. És ha igazán belegondolok, az iskolánkban érettségizett diákok közül többen folytatták tanulmányaikat az ELTE valamelyik karán, közülük néhány kollégaként tért vissza a Lauder Iskolába. Egy egyetem generációkon át …

Most, hogy 50 éves az első diplomám, és beléptem az ELTE Alumni körébe, köszönöm az inspirációt! Nem lepett meg, csak megerősített abban, hogy milyen fontos lehet az oktatás hatása az életünkre. Nagyszerű pályát választottam, ma sem döntenék másképp. Ehhez biztosan hozzájárult az ELTE több – itt meg sem említett – tanára, akik szintén ezt a pályát választották …

2022. 02. 28.