Első generációsok az ELTE-n - Interjú Menyhárt Barbarával
Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az írásbeli interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! A kérdésekre ez alkalommal Menyhárt Barbara (BGGyK '19, TáTK '21) alumna válaszolt.
Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása?
Egy erdélyi kis faluból származom, Görgényüvegcsűrről, mely nevet eddig minden beszélgetésben, ahol felmerült többször is el kellett ismételnem, hogy a beszélgetőpartnerem megjegyezze. A középiskolai tanulmányaimat Marosvásárhelyen végeztem, itt kaptam az ihletet ahhoz, hogy nagyot álmodjak és persze a támogatást, hogy ezt később valóra is váltsam.
Nehéz visszaemlékezni, arról sem vagyok meggyőződve, hogy pontosan tudtam mire is vállalkozok, amikor az ELTE-re jelentkeztem. A szüleim viszont mindenben támogattak, nekik hála lettem a családunk első diplomása.
Mi az első emléke az Egyetemről?
Az első egyetemi emlékem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar kertjében ülve az a szorongató érzés, hogy talán ez alkalommal túl nagy fába vágtam a fejszémet és ez mégsem fog menni nekem. Aztán rögtön dr. Zászkaliczky Péter akkori dékán úr nagyelőadása a Gyógypedagógiai Preambulum című kurzuson, ami annyira lehengerelt és annyira inspirált, hogy eldöntöttem, mindent elkövetek annak érdekében, hogy bebizonyítsam, itt a helyem.
Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
Az alapképzésemet az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karán végeztem pszichopedagógia és autizmus spektrum pedagógia szakirányokon. Később az ELTE Társadalomtudományi karán diplomáztam Szociálpolitika mesterszakon. Jelenleg is a kar hallgatója vagyok, a Szociológia Doktori Iskola, Társadalom- és Szociálpolitika Doktori Program keretei között.
Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?
Leginkább Gordosné dr. Szabó Annára, aki a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára járt még akkor, amikor azt a mai névadó, Bárczi Gusztáv vezette. Hallgató koromban rengeteget hallottam róla, számtalan kedves történetet. Tulajdonképpen ő volt az, aki bevezette Magyarországon az általános gyógypedagógiát, mint tudományt, azzal, hogy mindazt, amit tudott, tanult és tapasztalt, könyvekbe, cikkekbe foglalta. Gordosné olyan életművet hozott létre, ami nélkül a mai gyógypedagógiai szemlélet elképzelhetetlen lenne, és ami nélkül én sem úgy gondolkodnék a világról, ahogy teszem azt most.
Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?
Az ELTE falai között eltöltött évek nagyon mozgalmasnak mondhatók, gyakorlatilag itt lettem naiv tinédzserből céltudatos felnőtt. Elmondhatatlanul sokat tanultam a tanáraimtól, a gyakorlatvezetőimtől, a csoporttársaimtól, mind szakmailag, mind pedig emberileg. Az egyetemi éveimhez nagyon sokat adott hozzá, hogy a hallgatói érdekképviseletben is aktív szerepet vállaltam, másfél évig voltam az ELTE BGGyK HÖK elnöke, két évig pedig az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Külügyi Alelnöke. A hallgatói mozgalmi munkából is rengeteget tanultam, azt gondolom ezek a tapasztalatok a szakmai életutamban is segítenek.
Miért szeretett az egyetemre járni?
Az, hogy szeretek egyetemre járni és szeretem az ELTE-t mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy 7 éve teszem ezt és még legalább 3 év hátra van a képzésemből. Nehéz megfogalmazni, hogy miért is szeretek egyetemre járni, de ahhoz biztosan köze van, hogy rendkívül kíváncsi természet vagyok és nagyon sok minden érdekel. Az ELTE pedig egy olyan közeg, ahol bátran vizsgálódhatok, tanulhatok, kérdezhetek, kutathatok és megtalálhatom a saját válaszaimat, majd újabb kérdéseket fogalmazhatok meg ezek alapján.
Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?
Biztosan sokat fogok mesélni a leendő gyermekemnek az egyetemi éveimről, elmondom majd neki, hogy itt nőttem fel, itt értettem meg legtöbbet a világból és itt határoztam el, hogy egy olyan társadalomért fogok dolgozni, amiben ő is boldogan élhet. Remélem így ő is kedvet kap majd hozzá, hogy ELTE-s legyen és azt is remélem, hogy akkor is hasonló élmény lesz majd ide járni, mint most.
Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?
Vallom, hogy az egyetemnek nem csupán tanítania kell, nem szorítkozhat a tanulási-tanítási folyamatra, ezen túl ki kell képeznie a hallgatókat arra, hogy önállóan értelmezni tudják a körülöttük lévő világ minden aspektusát és arra kell bátorítania őket, hogy vállaljanak aktív szerepet a jövőnk alakításában. Én személy szerint azért szeretek az ELTE-re járni, mert itt mindezt megkapom.
Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?
Az én tanácsom az, hogy ne hallgassanak tanácsokra, hanem járják ki a maguk útját, harcolják meg a saját harcaikat és válaszolják meg a saját kérdéseiket. Mindig keressenek, kutassanak, akarjanak és igyekezzenek fejlődni.
Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!
Elég ideje vagyok az egyetemen ahhoz, hogy sok kedves, néha vicces történetem legyen. A legkedvesebb ezek közül az ELTE BGGyK-n esett meg velem. A szakdolgozatom egy kritikai elemzés volt, melyben sorra vettem a fogyatékossággal élő nőkre vonatkozó hazai joganyagot és elég éles kritikát fogalmaztam meg az aktuális fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvénnyel kapcsolatban. A szakdolgozat védésen szemben találtam magamat Dr. Könczei Györggyel, aki maga is részt vett a törvény kidolgozásában és nem mellesleg a szakdolgozatom opponense volt. Tisztelettel végighallgatta, ahogy összefoglalom a kritikus pontokat és megfogalmazom a konkrét módosítási javaslataimat, majd kedélyesen elbeszélgettünk. Ott megtapasztaltam, hogy milyen egy partneri, valóban támogató közeg, ahol természetes, hogy kritikusan gondolkodunk, elfogadott, hogy ütköztetjük az álláspontunkat és tanulunk egymástól. Azt hiszem életemben legtöbbet a Bárczin eltöltött négy év alatt tanultam, nemcsak a világról, de magamról is és nem csak a tanáraimtól, de a csoporttársaimtól és azoktól a fogyatékossággal élő emberektől, akikkel kapcsolatba kerültem különböző fórumokon.
Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?
A terveim szerint 2025-ben fejezem be a tanulmányaimat a doktori képzésen, szóval addig biztosan itt leszek, de talán még azt követően is.
Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?
Jelenleg a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájánál dolgozom, a szervezet Külhoni Programját és Diaszpóra Mentorprogramját vezetem. A mindennapi munkámban használom a szociálpolitikai tudásomat és most már meghatároz az az értékrend, amit a gyógypedagógiai tanulmányaim alatt építettem ki.
Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Ha 2015-ben nem költöztem volna Budapestre, valószínűleg Kolozsváron folytattam volna hasonló tanulmányokat. Nem tudom, hol lennék most, talán közelebb az otthonomhoz, de nem hiszem, hogy több ennél, mint ami most vagyok.
ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek?
Már a tanulmányaim alatt számos civil szervezettel és állami intézménnyel kapcsolatba kerültem, így biztosan tudtam, hogy a diplomaszerzést követően megtalálom majd az a helyet, ahol szívesen dolgozom. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájánál a mesterképzésem alatt kezdtem el dolgozni, ez a munka pedig a kezdetektől fogva nagyon közel áll hozzám. Az, hogy erdélyi vagyok nagyban meghatároz engem és jó érzés olyan projekteken dolgozni, amik által úgy érezhetem, hogy valamit visszaadok a szülőföldemnek, annak a közösségnek, ahonnan származom.
Ki/mi segítette karrierjét?
Nagyon szerencsésnek vagy áldottnak tartom magam, ugyanis az utam során több olyan emberrel is találkoztam, akik segítettek, irányítottak vagy átsegítettek egy-egy helyzeten. Akinek a legtöbbet köszönhetek, az dr. Maléth Anett, aki jelenleg a Gyógypedagógiai Továbbképző Központ igazgatója. Még elsőéves voltam a Bárczin, amikor Zászkaliczky dékán úr, egy beadandó dolgozatommal kapcsolatos elbeszélgetést követően bekísért Anett irodájába és bemutatott minket egymásnak. Anett nemcsak, hogy jelen volt a meghatározó döntéseimnél, például a szakirányválasztásnál vagy a mesterképzési szakom kiválasztásánál, de segített meghozni - mint később beigazolódott - a megfelelő döntéseket. Ő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtaláljam a helyemet és eljussak oda, ahol most vagyok.
Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?
Nekem az ELTE egyenlő a minőségi oktatással, a támogató és inspiráló szakmai közösséggel, a lehetőségekkel és a fejlődéssel. Én az egyetemi éveim alatt ismertem meg a legjobb barátaimat, sőt még a páromat is. Ha valaki erre vágyik, annak bátran javaslom az ELTE-t!
Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?
Aki sokat tanított és most is sokat tanít nekem az életről az Dr. Tausz Katalin tanárnő, aki a doktori kutatásomat is támogatja. Ő megtanította nekem, hogy nincs rossz kérdés és nincs rossz válasz sem, nap, mint nap arra ösztönöz, hogy értelmezzem a világot és a társadalmat a saját értékrendemen és nézőpontomon keresztül. Ebből merítkezve bátran kutatok.
Fotó: Tomku György
Megjegyzések0
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek