Első generációsok az ELTE-n - Interjú Faludi Zsolttal

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az írásbeli interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! A kérdésekre ez alkalommal Faludi Zsolt (TTK '92, '94), "Az én ELTE-s történetem" 2023-as prózaíró pályázat egyik különdíjasa válaszolt.

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása? Mi az első emléke az Egyetemről?

A nyolcvanas évek közepén, tizenhárom éves koromban egy osztálytársam elhívott az iskola számítógépes szakkörébe, mivel nem mert egyedül elmenni. Engem azonnal lenyűgözött a kompúterek világa, ő már a második alkalomra se jött el. Amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, végiggondoltam, mi érdekelhet, és az egyedüli válasz a programozás volt. Mivel az ELTE-n volt kifejezetten ilyen „nevű” képzés, egyértelmű volt, hogy ide jelentkezem.

Mi az első emlékem? A legelső évnyitó után meg kellett keresni a csoporttársainkat megbeszélni valamit. Hangos kezitcsókolommal köszöntem a kupac közepén álló lánynak, a csoportvezetőnek. Azonnal kitört a röhögés. Nem tudtam, hogy ő ugyanolyan gólya, mint én, nem pedig az Egyetem által delegált oktató.

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

A TTK-n, először programozó-matematikus szakon, majd ezt „ápgrédeltem” programtervező-matematikus oklevélre. Emlékeim szerint ilyen jellegű képzés – BSc majd MSc – akkoriban csak ezen a szakon volt.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Ez a kérdés soha nem foglalkoztatott, így utána kellett járnom, kik lehettek azok az emberek, akikre szívesen gondolok, és az ELTE-n végeztek. A honlapot végignézve Göncz Árpád, köztársasági elnök urat választottam. Informatikusi pályafutásom nagy élménye volt, amikor az 1998-as önkormányzati választások éjszakáján bejött a programozók termébe, mindenkivel kezet fogott, és megköszönte a munkánkat.    

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Akkor is szerettem ide járni, utólag visszagondolva még inkább, hiszen annyi év után csak a kellemes érzések, élmények maradnak meg, a zéhák és a vizsgák nehézségei, szorongásai már nem.

Miért szeretett az egyetemre járni?

Eleinte azért, mert az oktatók felnőttként kezeltek, sokkal nagyobb volt a szabadság, mint a gimnáziumban. 1989 és 1994 között jártam az egyetemre, ez a rendszerváltás, illetve a polgári demokrácia első, még kialakulatlan évei voltak. Nagyon erős köteléket jelentett az „eltésség”, a többi szak hallgatóival is azonnal mély, bajtársias viszony alakult ki. Példaként említeném, hogy egyszer nem volt elég egység a telefonkártyámon, mire az egyik kollégista azonnal odaadta a sajátját, azzal, hogy ha végeztem, vigyem be a szobájába.

Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

Azt szeretném, ha a gyerekeim ugyanúgy megtalálnák a számukra kedves irányt, ahogyan nekem sikerült, és legalább olyan jól éreznék magukat az egyetemi éveik alatt, mint anno én. Ha mindez az ELTE falain belül történik, akkor még boldogabb leszek.

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

Mivel engem már, a gyerekeimet még nem érinti, ezért nem tudok erre a kérdésre válaszolni.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Ha és amennyiben a mai egyetemistáknak szüksége van egy magamfajta „posztbúmer” tanácsára, akkor azt tudom mondani, hogy élvezzék ki az egyetemi élet minden percét, a jó dolgokat, a nehézségekre meg ne parázzanak rá nagyon.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Szalay Mihály tanár úr tartotta nekünk a Lineáris algebra tantárgyat. Ez még első évfolyamon volt, akkor ismerkedtünk a „magas” matematika sajátos nyelvezetével. Misi bácsi nemcsak a matematikához értett, a hallgatók figyelmének fenntartására is volt érzéke. Az előadást egy olyan teremben tartotta, amelyben a tábla elvileg két, egymás mögött álló részből állt, amelyeket föl-le lehetett húzni. Az egyik rész elromlott, nem állt meg a kívánt pozícióban, ezért meg lett hagyva az oktatóknak, ne használják. Egy hosszú bizonyítás során Misi bácsi teleírta a működőképes részt, és mivel a továbbiak megértéséhez látni kellett az ott szereplő levezetést, úgy döntött, megpróbálkozik a másikkal. Lehúzta az elromlott, felül valamilyen módon rögzített táblát, de azt nem lehetett megállítani, lassan, de határozottan lecsúszott a talaj szintjéig. Közben figyeltük, mi fog történni. Amikor leért, Misi bácsi megjegyezte:
 – Tudtam, hogy meg fog állni, hiszen alulról korlátos.

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

Ötvenhárom évesen ez már túlzott merészség lenne.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Amikor elkezdtem dolgozni, adatbázis-alkalmazásokat kellett fejlesztenem. Ahhoz jól jött, hogy rendesen megtanultam az SQL-t. Azóta rengeteget változott az informatika, ezért manapság inkább „csak” szemléletformáló hatásokról beszélhetek.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Amikor választottam, fel sem merült más. Manapság szívesen lennék író.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Nehéz volt. Ez volt a „legyen húszéves, harminc év szakmai tapasztalattal” időszaka, így a magamfajta, inkább elméleti tudással rendelkező újoncot gyorsan „megmajdértesítjüközték”. Végül az egyetem akkori egyik oktatója, ifj. Szép Jenő vett fel a cégéhez, ahol tizenhat nagyon szép évet tölthettem el. Szakmai karrierem csúcsát erre az időszakra teszem.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Mivel a mai ELTE-t nem ismerem, ezért csak annyit tudok mondani, hogy egy közel négyszáz éves egyetem csak jó lehet.

Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?

Bár az út során adódhatnak nehézségek, érdemes azt végigjárni.