Szegedi Dóra Mónika beszámolója Erasmus félévéről - Alumni Alapítvány támogatással!
Az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázat félévente kerül kiírásra - az ELTE Alumni Központ, a volt hallgatók és az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével - a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítésére, 2016 óta változatlan tartalommal és egyre gyarapodó egy főre jutó összeggel. Szegedi Dóra Mónika, vezetés és szervezés mesterszakos hallgató a támogatási összeget 2021 őszi kiutazásához használta fel. Erasmus útjának helyszíne a Tenerifén található Iriarte Escuela Universitaria volt. Az alábbiakban az ő beszámolóját olvashatják.
Szegedi Dóra Mónika: Tenerife - az új otthonom
Az Erasmus+, amely egy világot forgatott fel bennem.
Középiskolás koromban már külföldre vágytam. Szerettem volna megtapasztalni, milyen hosszabb időt a szülőhazámtól távol tölteni, idegen országban élni. Az életem ugyanakkor eddig úgy alakult, hogy más csodás lehetőségek miatt nem kerülhetett erre sor. Ennek okán viszont már összesen 6 éve lebegett a szemem előtt, hogy valamilyen módon e vágyam beteljesítsem.
Amikor a tavaszi félév során kiderült, hogy az őszi szemesztert Tenerifén tölthetem Erasmus+ ösztöndíjjal, tudtam, hogy valami nagyon szuper élménnyel fog megajándékozni az élet, hiszen sok éve vágytam az ismeretlen területekre való kiköltözésre. Tudtam, hogy nagyon fogom élvezni majd a kintlétet, azonban nem számítottam rá, hogy ENNYIRE fantasztikus élményekkel, valamint egy "új otthonnal" térek majd haza.
Tenerifei kalandjaimba vezetés és szervezés mesterszakos hallgatóként vágtam bele a második szemeszterem alatt. Az itthoni tárgyaim teljesítése mellett párhuzamosan végeztem a kinti, elsősorban marketing témájú kurzusokat. A spanyol partneregyetem épülete nagy meglepetésemre a "menő magán suli" kategóriába esett. Ott tanulni és a helyi diákokat a szünetekben látni a lelkiismeretesen gondozott, élénkzöld fűben ülve beszélgetni olyan volt, mintha egy filmbe csöppentem volna. A jelenléti órák igazán családiasan zajlottak, a tanár-diák kapcsolat és az oktatás stílusa magyar szemmel kellemesen szokatlan volt számomra. Bár új volt ez a rendszer, "a jóhoz könnyen hozzá lehet szokni", így én is gyorsan asszimilálódtam a tegező formához, az előadások laza, mégis informatív stílusához, valamint ahhoz, hogy a tanárok teljesen egyenrangú, szakmai partnerként kezeltek minket. Igazán sokat profitáltam az óráimból elméleti szinten, ugyanakkor a következő élmények nyújtották számomra a legtöbb új tapasztalást: Nemzetközi Marketing és Digitális Marketing tárgyaimból az órán elhangzottakat egy-egy projektmunka formájában, gyakorlatban, egy valós for- vagy non-profit szervezet üzleti problémáját elemezve és arra megoldást találva kérték vissza tőlünk. Ennek köszönhetően nem kellett éveket várnunk a kapott tudás gyakorlati kipróbálására, rögtön használatba állíthattuk azt. Nem volt ez másképp Piackutatás órán sem, ahol ráadásul a projekt elkészítése érdekében egy ottani turisztikai egység menedzserével készíthettünk interjút spanyolul és érthettük meg jobban a hely gazdasági működését.
Az óráim egy részét angolul, másik részét - csillogó szemekkel - spanyolul hallgattam. Habár a helyiek anyanyelvét már évek óta tanulom, megérkezésem után még valami "intergalaktikus képességnek" éreztem egy rövid, egyszerű, spanyol mondat szóbeli megformálását is. A hallottak megértése jóval könnyebben és nagy-nagy örömmel zajlott bennem, így részben ebből erőt nyerve folyamatosan és tudatosan kezdtem elengedni az angolom "kezét" és az összes kellemetlenség ellenére is spanyolul válaszolni minden egyetemi és egyetemen kívüli szituációban. A tantermi órák ezt nagyban támogatták és rengeteget fejlődtem belőlük. Visszaköszöntek a szakmai spanyol kifejezések, melyekkel még az alapképzésem alatt a Budapesti Gazdasági Egyetemen ismerkedtem meg. Ugyanakkor, mivel a hétköznapok során beszélt spanyol nyelvben kevesebb előzetes tudással rendelkeztem a korábbi gazdasági fókusz miatt, egy helyi közösség részeként szintén elképesztő módon fejlődtem.Még a nyár folyamán Magyarországról azt vizionáltam (utólag belátom, hogy hibásan, kissé sztereotípiákban gondolkodva, valamint tánc iránti szeretetemet előtérbe helyezve), hogy tenerifei napjaim meghatározó részét táncórák képzik majd. Azonban a Covid helyzet hatására sajnos erre cseppnyi esélyem sem volt kinn. Mindeközben itthon még egy gondolat erejéig sem jutott eszembe, hogy másik szenvedélyemnek, a röplabdának hódolhatok majd. A szigeten már a második héten nagy boldogságomra egy röplabda klubba futottam bele (szó szerint), ahol ezután lehetőségem nyílt a sportot számomra egy új formájában, azaz terem helyett az óceán parton, a strandröpi szabályai szerint játszani és gyarapítani velük ezirányú tudásom.
Habár az "Úúútálom a homokot" mondat mind a három nyelven gyakran elhangzott a számból, végtelen hálával és örömmel töltöttem sok időt a Klub pályáin. "Szerencsémre" (nem hiszek a véletlenekben) az edzéseket egy kifejezetten nemzetközi csapatban kezdhettem el, ahol a spanyol sok-sok nyelvjárását és akcentusát hallgathattam. Volt köztünk argentin, venezuelai, kubai, német (tökéletes nyelvtudással, nehezen érthető akcentussal), ecuadori, természetesen kanári, no és persze a félsziget is képviseltette magát kiejtésbeli különbözőségeivel Murciából, Valenciából és Andalúz földekről. Mivel ez a csapat jól beszélt angolul, a világnyelv mankóként szolgált köztünk.
A fogadtatásuk szintén lenyűgözött, az első találkozástól ötleteltek, hogy milyen káprázatos helyekre vigyenek el az örök tavasz szigetén való tartózkodásom alatt. A velük töltött teljes napok eleinte nagyon lefárasztottak, hiszen reggeltől estig erőn felül koncentráltam minden egyes szófordulatukra, elhangzott szavukra, valamint a beszédemen ejtett javításaikra. Ugyanakkor, habár sok energiát igényeltek ezek a napok, örök élménnyé váltak és hamar látványos eredménnyel is szolgáltak a nyelvtudásomon: két hónap után már gördülékenyen kommunikáltam velük spanyolul. Ezt tetőzte, mikor strandröpi tanulmányaimban is szintet léptem egy magasabb tudású csoportba. Ott már nem is volt opció az angol nyelv használata, hiszen nem beszélték az említett nyelvet. Onnantól szinte kizárólag spanyolul kommunikáltam mindenhol, mely még tovább fejlesztette a képességeim. Mindezeknek köszönhetően ma már igazat adok azoknak, akik azt állítják, hogy "ha nyelvet akarsz tanulni, menj ki külföldre", sőt én is tiszta szívből javaslom ugyanezt. A kezdeti nehéz megszólalásoktól kint létem alatt eljutottam odáig, hogy (bár még nem a spanyolok gyorsaságával, de) ma már komplex sztorikat is elmesélek e gyönyörű nyelven, valamint könnyedén megértjük egymást a barátaimmal kölcsönös kommunikáció során is. A nyelvtanulás mellett ugyanakkor sok más is rengeteg új tudást, tapasztalást vagy épp hiedelemtörést adott hozzá az életemhez. Olyan színeket, formákat, méreteket, textúrákat, illatokat vagy épp mélységeket és magasságokat tapasztaltam odakinn, amelyek létezéséről ezelőtt fogalmam sem volt. Továbbá, 24 év hitrendszerét törték meg a szigeten az olyan ráismeréseim, mint hogy
- a tél lehet nyár,
- a karácsony egész nap világos,
- a január 22 fokban napozós,
- a lakhelyem a paradicsom,
- az ablakomból pedig nap-mint-nap láthatom a 3718 m magas Teide-t és az óceánt egyaránt.
És persze csak ötöt említettem.
A két egyetem, a heti magán nyelvóráim, az edzések, a háztartás és a röpis barátokkal szervezett programok mellett sokat kirándultam. Legtöbbször egyedül keltem útnak. Ezek a kalandok olyan élményekkel gazdagítottak, amelyeket lehetetlen szavakba önteni. Amellett, hogy így minőségi én-idővel ajándékoztam meg magam, minden út során más és más oldalamat ismertem meg még jobban. Ezen felül lehetőségem nyílt új emberekkel kapcsolódni, valamint a környezetet és a tájat is jobban megfigyelni, hiszen a fókuszom ilyenkor nem a barátokkal való beszélgetésen, hanem önmagamon és az adott pillanaton volt a mélyebb tapasztalás érdekében. Jobban ráláttam így vágyaimra, meglátásaimra, érzéseimre, melyeket itthon már nem voltam képes igazán kihallani az engem körülvett hangos környezetben. Ennek okán utazgatásaim során letisztult a kép bennem sok témával kapcsolatban amellett, hogy az adott helyszínt is saját vágyaim szerint fedeztem fel. Tenerife (de összességében a Kanári szigetek) kint tartózkodásom folyamán az otthonommá vált - Magyarország mellett, természetesen! Részben a nélkülözhetetlen, önmagamon végzett belső munka eredményeképpen, részben a hely gyönyöre és varázslatos energiája miatt ott békére leltem, a lelkem megnyugodott és térség minden részével szerelembe estem. A jövőben mindenképp újra HAZAtérek majd és tervezek újra ott élni, most viszont újabb kalandok elé nézek. A kint megszerzett tudás, élmények és mindennemű tapasztalás ugyanakkor egy hatalmas ugródeszka számomra mind emberileg, mind szakmailag, valamint további, külföldi kalandjaim tekintetében is. Végtelenül hálás vagyok ezért az ELTE Alumni Alapítványának, hogy az Erasmus+ ösztöndíjon felüli pénzügyi támogatásával hozzájárult egy nagy vágyam beteljesítéséhez és külföldi tanulmányaimhoz, élményeimhez, fejlődésemhez. Az alapítvány által megítélt egyszeri, kiegészítő ösztöndíj óriási segítséget nyújtott számomra a felmerülő indulási, nem minden hónapban jelentkező költségek fedezésében, mint a repülő- és poggyászjegy, valamint az életem elköltöztetésére alkalmas két új, 10 és 32 kg-os bőrönd megvásárlásában. Hálásan köszönöm!
A lenti képgalérián túl felfedezéseimről az Instagram oldalamon ( @dori_szegedi ) további, egyre bővülő számú fotók és írások találhatóak. Szeretettel látlak ott! Csodáljuk együtt a világot! :)
Képek 13
Megjegyzések0
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek