Sipos Dorka Panni beszámolója Erasmus félévéről - ELTE Alumni Alapítvány támogatással!
Az ELTE Alumni Központ – a volt hallgatók és az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével – 2016 óta, félévente írja ki az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázatot, melynek célja a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítése. Sipos Dorka Panni német nemzetiségi tanító alapszakos hallgató az elnyert összeget finnországi (University of Lappland) kiutazásához használta fel 2024 tavaszán. Úti beszámolója alább olvasható.
A 2023/2024-es tanév második félévét tölthettem kint Finnországban, Rovaniemiben az Erasmus program keretein belül. Lappföld fővárosának egyetemén az ottani pedagógiai hozzáállást szerettem volna közelebbről megismerni tanító szakos hallgatóként. Az volt a vágyam, hogy a híres finn oktatási módszerbe belelátva sikerüljön olyan praktikákat hazacsempészni, amivel az itthoni társadalmat, elsősorban a gyerekeket és családjaikat előre lehetne segíteni. Ezen kívül izgatottan vártam, hogy rám, a személyiségembe, attitűdömbe, életfelfogásomba milyen változásokat, fejlődéseket hozhat egy tőlem igen távol eső kultúrában megélt félév.
A finnek természet tisztelete elvarázsolt. Ők nem panaszkodnak a mínusz 30 fokjaik miatt, hanem nemes egyszerűséggel előveszik a n+1-edik réteg meleg ruhájukat, magukra húzzák, és zokszó nélkül nekivágnak a kinti zord levegőnek. Árkon-bokron átvágva hatalmas örömmel érnek oda a kis erdőmélyi eldugott faházhoz – a lavuu-hoz, ahol egyszerű körülmények között elfogyasztják a kávéjukat, valamint az ebédjüket a termoszaikból.
Ez a hozzáállás engem is bátorított arra, hogy kijjebb lépjek a komfortzónámból, és a vacogó hideg ellenére fel merjem fedezni azt a csodálatos környéket, ahol 5 hónapot eltölthettem. Izgalmas élmény volt megtapasztalni, hogy a hideg hatására néhány óra leforgása alatt lefagynak az ember szempillái, sapka alól kilógó hajszálai, valamint némely levegővételért is úgy kell megküzdeni. Az a fajta látvány azonban, amely közben körbeveszi az embert, minden ilyen vicces (néha pedig kellemetlen) mellékzöngét felülmúl! 4 hónapon keresztül elképzelésem se volt róla, hogy valójában mi lapul a néhol több méteres hó alatt. A fehérbe burkolózott táj mesebeli elvarázsoltsága, a hóangyalkák elkészítése, egy-egy befagyott tavon való átsétálás teljesen elkápráztatott. A hideg olyan szintű, hogy a téli hónapok alatt némely tavakat megnyitják az autók számára is hivatalos autóútként, hogy ne kelljen a folyókat kikerülgetve a városrészek között nagyobb kerülőket tenni! Így hát a gallyakkal kijelölt hónyomon az autók is átvághatnak…
Ezen kívül a helyi specialitások, mint a hoki meccsek, a sífutás, a rénszarvasok és havasi nyulak, az Aurora Borealis (Éjszaki Fény), hóban való biciklis közlekedés is új élményekkel gazdagítottak. A téli biciklizés csínját-bínját is eltanulhattam, melynek titka számomra az éppen aktuális hóhelyzethez történő alkalmazkodásban rejlett. A túl friss hóban megáll a kerék, a vékony hó alatt ott a veszélyesen csúszós jégréteg… Ám egy jó sínadrág minden ilyen helyzetben megfelelően tompítja a következményeket. :D
Különleges volt megélni egy teljesen más egyetemi rendszert, megtanulni az eltérő elvárásokhoz történő alkalmazkodást. Kint nem volt vizsgaidőszak, vagy tárgyfelvételi rendszer, nem jellemzőek a szóbeli vizsgák, illetve nagyon sok önálló kutatómunkát, és mini szakdolgozatok összeállítását várják el. Az egyetem épülete modern, jól felszerelt, kellemes atmoszférájú hely volt, ahol szívesen vannak bent a diákok, sokszor a könyvtár nyújtotta lehetőségek, vagy már csak az olcsó, de nagyon jó minőségű étkezési opciók felfedezése miatt is.
A tanítási gyakorlatom jelentette a legnagyobb áldást a kint töltött 5 hónap alatt. Beleláthattam a gyerekek mindennapjaiba, az iskolai elvárásokba, az oktatás miliőjébe. A diákok heti óraszáma igen alacsony, tantárgyaik között nagyobb számban szerepelnek gyakorlatibb tárgyak, mint például a varrás, kötés megtanulása, de egy másik felszerelt teremben az asztalos munkálatokhoz hasonló cselekvések vonzzák be a gyerekeket. A tanulóknak mindent biztosít az iskola, a kalapácsoktól, rajzpapíroktól kezdve a tabletekig, fonalakig, festékekig. Ingyenes ebédet kap minden iskolában lévő gyerek és tanár, amit a finnek meglepően korán 11 óra magasságában fogyasztanak el. A tanárok elégedettek a munkájukkal, és a tanári szak továbbra is a második legkedveltebb szak a továbbtanulók körében. A gyerekeknek a kompetenciáit szeretnék fejleszteni, nem pedig adatokat tömni a fejükbe, és a különböző területeken megélt tehetséget azonos szinten értékelik és ismerik el. A diákok javarészt szívesen járnak az iskolába, nem látszott rajtuk stressz, megfelelési kényszer vagy szégyen.
Nagyra értékelem, hogy a különböző anyagi támogatásoknak köszönhetően sikerült ennyi mindent megtapasztalnom egy másik világban, és remélem, hogy a jövőben mindezt az ajándékot, amit én kaptam, tovább adhatom másoknak is, akár a személyes részét, akár a szakmai aspektusokat átörökítve.
Nagyon hálás vagyok az ELTE Alumni Ösztöndíjért, amelyből fedezni tudtam a repülőútjaimat. Ezt a helyszínt különlegesen egyedi fekvése miatt nem is volt olyan egyszerű megközelíteni, hiszen nem járnak direkt járatok Rovaniemibe. Az anyagi támogatást sikerült továbbá a hely felfedezésére fordítani, és a környék szép természeti csodáinak is utána járhattam. Köszönöm szépen ezen élmények lehetővé tételét!
2023/24-es tavaszi félév 10 támogatott tehetsége
Így járulhat hozzá az ELTE Alumni Ösztöndíj jövőbeli kiírásához
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek