Harsányi Antal beszámolója Erasmus félévéről - ELTE Alumni Alapítvány támogatással!
Az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázat 2016 óta, félévente kerül kiírásra az ELTE Alumni Központ, a volt hallgatók és az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével. Célja a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítése. Harsányi Antal jogász hallgató az elnyert összeget norvégiai (Universitetet i Bergen) kiutazásához használta fel 2024 tavaszán. Ösztöndíjasunk élménybeszámolója alább olvasható.
A 2023/24-es tanév második szemeszterét Norvégiában, Bergenben tölthettem az Universitetet i Bergen jogi karán az Erasmus+ program keretében. Korábban két szemesztert töltöttem Németországban, Augsburgban hasonló módon. A Németországban töltött idő, az ott szerzett élmények, tapasztalatok, barátságok mind-mind arra inspiráltak, hogy minél teljesebben kihasználjam a program nyújtotta lehetőségeket, és még egy fél évet külföldön töltsek tanulmányaim befejezése előtt.
A célország kiválasztásakor arra törekedtem, hogy komfortzónámból kilépve egy új kultúrát, nyelvet, éghajlatot, gondolkozásmódot, jogi kultúrát ismerjek meg. Adta magát a választás, hogy északra tekintsek, ugyanis a földrajzi távolságból adódóan korábban kevesebbet tudtam a skandináv/északi országokról Európa többi részéhez képest. Az odavalósiak pedig általában jó benyomást tettek rám, és egyébként is érdekelt az ottani életmód korábban is.
A fogadó egyetem kiválasztása a célországok leszűkítésével már nem okozott igazán nagy gondot. Az Universitetet i Bergen angol nyelven tartott kurzusai és nemzetközi fókusza párhuzamosan Bergen városának adottságaival a kutatás során gyorsan megtetszett.
Bergen Norvégia második legnagyobb városa. A fjordok fővárosának is nevezett város méltán híres természeti adottságairól és az UNESCO világörökség részét képező Bryggen történelmi kikötőnegyedről. A várost körülvevő „hegyek” nemcsak a város szépségéhez járulnak hozzá, hanem szerves részét képezik az ott élők mindennapjainak. Az egyik első meglepetés számomra az volt, hogy itt a helyiek nem csak évente egyszer-egyszer vagy akár még ritkábban járnak kirándulni, túrázni, hanem lényegében ez funkcionál a legnépszerűbb szabadidős tevékenységként.
 Bergen az Ulriken tetejéről |  Bryggen |
A januári szemeszterkezdés rövid napokkal, kevés napfénnyel, és sok (norvég viszonylatban kevéssé, helyi viszonylatban annál inkább) hóval indult. A napkelte kezdetben 9-10 óra körül volt, még a naplemente már 15-16 óra között. A kettő között pedig a kezdeti havazást fokozatosan esőzés váltotta fel, amely igen gyakori volt, ugyanis Bergen bizonyos adatok szerint Európa legesősebb városa. Mindezekről tudtam előre, úgy gondoltam az indulás előtt, hogy fel vagyok rá készülve, az ajánlott többlet D-vitamin bevitelről gondoskodtam, azonban a valóságban mindezen tájékozódás, felkészülés csak mérsékelni tudja a majdani tapasztalást, csak a személyes átélés során tud kiderülni, hogy mennyire viseli meg az adott személyt ez. Megismertem sokakat, akiknek ez egyáltalán nem okozott gondot, de voltak olyanok is, akik ki nem álhatták, nem bírták elviselni. Én valahol a kettő között, a skála közepe felé helyezném el magam. Semmiképpen sem nevezném könnyűnek az átállást, esetemben egy gyors, korai betegség is megnehezítette azt, de az egyetemi közösségi élet és az érdekesebbnél érdekesebb előadások, szemináriumok, illetve a csodálatos környezet mindenképpen megkönnyítette.
 Az egyetemre menet |  Skostredet |  Byparken |
Az idő előrehaladtával kezdtek egyre hosszabbak és melegebbek lenni a napok. Számomra ekkor vált fokozatosan egyre jobban a mindennapjaim részévé a korábban említett túrázás. Legyen szó pár éves gyermekről, huszonéves egyetemistáról, középkorú egyetemi oktatóról, vagy éppen akár hetven-nyolcvan éves nyugdíjasról, minden korosztály képviselőivel találkozhat az ember a hegyekben és hallhatja a sok „Hei” „God dag” vagy más hasonló köszöntést. Itt az embereknek a túrázás nem egy „esemény”, hanem a hétköznapok része. Egyesek edzésként tekintenek a túrázásra és olyan utakat választanak gyakran mint a „Stoltzekleiven” vagy az „Ulriken”-re felvezető Serpa lépcsők, még mások csoportosan, baráti társaságukkal vagy családjukkal indulnak útnak a hegyekbe. Általában a második kategóriába tartoztunk mi is, hamar az egyik leggyakoribb elfoglaltságunkká vált a túrázás. Lehetetlen volt betelni a hegycsúcsokról nyíló szemkápráztató kilátással, és a túrázás elengedhetetlen kiegészítőjével a „Kvikk Lunsj” nevű édességgel, amely a norvég túrázó kultúra hagyományos részévé vált napjainkra, csomagolását felbontva pedig olvashatjuk a norvég hegyi etikett szabályait.
 Serpa lépcsőről |  Kvikk Lunsj |  Stoltzekleiven |
Az egyetemi oktatásra térve az első szembeötlő különbség a szemeszter során teljesítendő kreditek elosztása. Magyarországtól (és számos más országtól, mint például Németországtól is) eltérően itt nem sok-sok egyenként általában 2-4 kreditértékű kurzust kell elvégezni, hanem néhány nagyobb általában 10 kreditértékű kurzus elvégzése az elvárt. Tehát a teljesítendő 30 kredit nem 8-10 eltérő nehézségű, hanem csak 3 hasonló felépítésű és nehézségű tárgyat jelent.
További különbséget jelent mind az oktatás módja, mind a számonkérés formája. Norvégiában több a szorgalmi időszakban feladott feladat. Ezek általában beadandó formájában valósulnak meg, amelyek igen gyakran csoportmunka keretében készítendőek. Aktívan törekednek arra, hogy fejlesszék a hallgatók csapatmunkára való alkalmasságát, kritikai észrevételek megfogalmazását, és azok feldolgozását. Bevett gyakorlatot képez az egyéni munkák esetében már a rendes egyetemi tanulmányok alatt is a „peer-review” gyakorlata. Empirikus tapasztalatom és a más országok egyetemein tanuló hallgatók elmondása szerint, nem bevett gyakorlat ez, általában mindenki itt ismerkedett meg előszőr ezzel formálisan is. A norvég joghallgatók azonban már tanulmányaik kezdetétől használják ezt a módszert. Úgy tűnt számomra a velük történő közös munka során (és saját elmondásuk is ezt támasztotta alá), hogy számos pozitív aspektussal járnak az előbb említettek, gördülékenyebbé teszik a közös munkát, ami például abban nyilvánul meg, hogy senki nem veszi személyeskedésnek a munkájára irányuló visszajelzést.
A számonkérés leggyakoribb módjai a „home exam” és az „open book exam”. Némi túlzással ismeretlen náluk a magolás fogalma. Néhány kivételt leszámítva szóbeli vizsga csak a tanulmányokat lezáró záróvizsga részeként van. Írásbeli, segédeszközök igénybevehetőségét tiltó vizsgájuk pedig nincs is. Ez nyilvánvalóan más tanulási stratégiát kíván meg, továbbá más készségeket, illetve képességeket fejleszt.
Érdekes volt számomra az is, hogy milyen nagy súlyt fektet az egyetem a „nemzetköziességre”. Volt olyan kurzus, ahol direkt vegyítették a nemzetközi és a norvég joghallgatókat, oly módon, hogy beépítettek a norvég hallgatók kötelező tanrendjébe ezt a bizonyos kurzust, a külföldi hallgatóknak pedig külön kiemelve ajánlották. Itt direkt úgy osztották be az előadó ülésrendjét, hogy felváltva üljenek a helyi és a külföldi diákok, továbbá a félévi csoportfeladatok csoportjait is direkt így osztották be ezzel is elősegítve a vegyülést. Ezentúl számos kurzust tartottak vendégoktatók Európa különböző országaiból, de még például Kínából is. Nemzetközi rendezvényeket tartottak az egyetemen, akár az egyetem szervezésében, akár mellette működő kutatóhálózatok szervezése keretében. A nemzetközi fókusz legerősebb megjelenése pedig a szememben az volt, hogy mennyire sokan töltenek el tanulmányaik alatt külföldön legalább egy szemesztert az egyetem joghallgatói közül (nem emlékszem sajnos a pontos számra, de emlékeim szerint több mint a joghallgatók háromnegyede). Mint külföldi hallgató, szerintem ezek mind egy nagyon befogadó, megértő és motiváló közeg kialakulásához vezettek, amelynek élmény volt része lenni.
A diákélet gazdagságáról is lehetne hosszan írni, de ha csak pár dolgot emelnék ki, akkor az a lakhatás, a sportolási lehetőségek, az étkezés és a diákszervezetek. Egy 300 ezer fős településen közel 20 különböző nagyságú diákotthon van. Ezek között vannak belvárosi lakások, egy kvázi diákváros, és sok köztes megoldás is mind megfizethető áron (norvég viszonylatban). Én, a legtöbb külföldi hallgatóhoz hasonlóan, a „Fantoft Studentenboliger”-ben laktam, amely lényegében egy diákváros a városon belül. Itt körülbelül 1100 lakóegység van, amely több ezer diák lakhatását oldja meg. A kollégium területén van többek között kosárpálya, frizbigolf kosarak, strandröplabda pálya, egy tucat grill felszerelés, egy kétemeletes edzőterem testépítéshez, squashpályákkal és golfszimulátorral is felszerelve, és egy „klub”, amelyben szinte minden nap különböző programok vannak szervezve, mint például kvízek, társasjáték esték, táncórák, csendes tanulások, filmező esték és számos más program. A diákok számára a városban van továbbá hét edzőterem, egy uszoda, több mint húsz cafeteria/kávézó/menza, illetve karrier tanácsadást és mentálhigéniai segítséget is nyújtanak. Mindezek helyi viszonylatban megfizethető áron. Emellett pedig a diákszervezeteknek mind közösségformáló egységeknek van nagy szerepük a hallgatók életében, legyen ez akár valamilyen sport, zene, művészeti ág, vagy éppen tudományos érdeklődés köré szervezve. Nagy segítséget jelentenek az egyetemi évek alatt mind anyagilag, mind minden más szempontból a hallgatók számára, és összességében egy sokkal kiegyensúlyozottabb és egészségesebb életmód vezetéséhez járul hozzá.
 A kollégiumi szoba ablakából |  Muséhagen |  Május 17-i nemzeti ünnep |
Ebben a szemeszterben rengeteg élménnyel gazdagodtam, barátságot kötöttem, új perspektívákat ismertem meg, új nyelvet tanultam és összességében úgy gondolom, hogy mind emberileg, mind szakmailag sokat fejlődtem. A Bergenben töltött szemeszterem anyagi terheinek mérsékléséhez hozzájárult az ELTE Alumni Alapítvány hallgatói mobilitás pályázata, amit külön megszeretnék köszönni. Mindig nagyon szívesen fogok visszagondolni erre a Norvégiában töltött szemeszterre.
2023/24-es tavaszi félév 10 támogatott tehetsége
Így járulhat hozzá az ELTE Alumni Ösztöndíj jövőbeli kiírásához
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek