Abelovszki Bernadette beszámolója Erasmus féléveiről - Alumni Alapítvány támogatással!
Az ELTE Alumni Alapítvány rendszeresen ír ki pályázatot tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítésére. Abelovszki Bernadette magyar - német osztatlan tanári szakos hallgató, a támogatási összeget 2020-as kiutazásához használta fel. Alábbiakban az ő beszámolóját olvashatják.
Abelovszki Bernadette vagyok, ötödéves magyar-német szakos tanárhallgató. Mindig is fontos volt számomra a nyelvtudásom fejlesztése, mert úgy gondolom, egy nyelvet sosem lehet elég jól ismerni. Ezért is döntöttem úgy, hogy pályázok az Erasmus+ ösztöndíjra. Németországban, a müncheni LMU-n tanultam, ez nagy vágyam volt már évek óta.
Sajnos a pandémia miatt kicsit máshogy alakult a 2 külföldi félévem, mint ahogy terveztem, de még így is rengeteg új tapasztalattal, tudással, élménnyel, ismerőssel gazdagodtam. A kurzusaim végig online voltak, így az egyetemi életből, társaságból, programokból nem vehettem ki a részem, de az egyetem igyekezett az újonnan érkezőket online támogatni, a félévek elején Zoom-os tájékoztatót is tartottak.
A tanáraim az egyetemen mind nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, ha nyelvi vagy szakmai bizonytalanság merült fel bennem, készségesen válaszoltak a kérdéseimre. A csoporttársaimmal is sikerült jól kijönnöm, sok csoportmunkában volt részem, amelyek során számos kultúrával megismerkedhettem, ugyanis az egyetem hallgatói a legkülönbözőbb kultúrákból származnak. Nagyon érdekes és hasznos tapasztalat volt a közös munka, mind tanulmányi, mind pedig személyes szempontból. Az egyik kurzus témája annyira érdekes, újszerű és inspiráló volt, hogy a szemináriumi kiselőadásom témája végül a kutatási témám is lett, amiből reményeim szerint nyáron publikációm születik. A témával Magyarországon még nem foglalkoztak, így nagyon nagy lehetőség volt, hogy ott helyben tudtam szakirodalmakat kikölcsönözni a könyvtárból, és a szemináriumot vezető tanárnő is nagyon sok segítséget nyújtott, a mai napig támogatja a kutatásomat.
Münchenben már többször voltam korábban, így a város és az adottságai, a kulturális lehetőségek nem voltak ismeretlenek számomra. Egy bakancslistával érkeztem, hogy mi mindent szeretnék még látni. Sajnos a listáról csak néhány dolgot pipálhattam ki, mivel Németországban novembertől minden zárva volt. De az Alpokban, a Tegernsee-nél többször kirándultam. Különleges éttermeket próbáltam ki, és bejártam az egész környéket biciklivel. Münchenben szinte mindenhol van bicikliút, a nagyobb, forgalmasabb utakon, illetve a zöldterületeken is, így az egész város biztonságosan bejárható, tömegközlekedés nélkül is minden könnyen és gyorsan elérhető. Az Oktober Fest-et sajnos szintén nem tartották meg, így ez az élmény is kimaradt, de terveim közt szerepel újra ellátogatni a városba, hogy bepótoljam mindazt, ami elmaradt a koronavírus miatt.
Az Angol Kert, azaz az Englischer Garten volt napjaim fénypontja. Ez egy 417 hektáros park, amelyet folyamatosan karban tartanak, rengeteg állat él itt, hatalmas füves, fás zöldterületekkel. A parkban több patak és tavacska található. Nyáron az Eisbach és a Schwabinger Bach a fürdőzők és úszni vágyók kedvence. Az Eisbach egy gyorsfolyású patak, amiben télen-nyáron szörfölnek a bátrabbak. A Schwabinger Bach pedig egy lassabb folyású, kellemes kis patak, amiben én magam is többször fürdőztem. A parkban röplabda és tollaslabda hálókat tesznek ki, hetente egyszer a város vezetése ingyenes szabadtéri edzést biztosít, ez a „Lederhosentraining”, a Lederhose a tradicionális bajor férfi bőrnadrág. Az egész Angol Kertet bicikliutak övezik, illetve lovaglópályák is vannak, így minden müncheni lakos, és turista megtalálja a saját igényeinek megfelelő szabadidős programot.
Én egy egyház által fenntartott és támogatott kollégiumban laktam, a város legközpontibb helyén. Tőlem 1 percre volt egy Lidl és egy DM, az egyetem és az egyetemi menza 3 perc sétára. Sajnos ennek előnyeit nem tudtam kihasználni, de a menzán gyakran ebédeltem, mert a kínálat mindig választékos és izgalmas volt, ez a lehetőség itthon nagyon fog hiányozni. A kollégiumban csak lányok laktak, egy emelet alkotott egy közösséget, közös konyhánk és fürdőnk volt. A lányokkal mind nagyon jól kijöttünk, a koronavírus ellenére, a szabályokat betartva, rendeztünk közös programokat a konyhában. Együtt főztünk, társasoztunk, beszélgettünk. A nyelvfejlesztés mellett nagyon sok új barátot szereztem itt, akik bármikor szívesen látnak majd látogatóba, és akiket én magam is meghívtam Magyarországra, hogy ismerjék meg a hazámat.
A téli félévben lehetőségem nyílt részt venni a DAAD és az „Europa macht Schule” szevezetek által indított programon, amely vendéghallgatóknak biztosít lehetőséget arra, hogy németországi iskolákban mutassák be hazájukat, kultúrájukat, hagyományaikat. Az én projektemre személyes okokból majd csak áprilisban kerül sor, de már alig várom, hogy egy egész osztálynak bemutathassam Magyarországot játékos, interaktív feladatok segítségével.
Az Erasmus+ ösztöndíj és az ELTE Alumni Alapítvány támogatása rengeteget segítettek a szakmai és személyes fejlődésemben. Ezek nélkül ma biztosan szegényebb lennék, hiszen olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, melyeket az ember csak külföldön, a hazájától, szeretteitől távol élhet át. Minden ismerősömnek, évfolyamtársamnak szívből ajánlom az Erasmust, akkor is, és talán főleg akkor, ha nem nyelvszakos hallgatók, hiszen ez a lehetőség olyan ajtókat nyit meg, melyekről álmodni sem merünk. A nyelvszakosoknak pedig éppen azért ajánlom a programot, mert amíg nem mennek, nem tudják mit veszítenek. Olyan többletet ad, amelyeket idehaza, a komfortzónánkban maradva talán sosem ismerünk meg.
Kedvet kapott pályázni? Aktuális pályázatunk határideje: 2021. május 15.
Képek 10
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek