Százhuszonöt éve, 1899. június 3-án született Békésy György (Georg von Békésy) Nobel-díjas biofizikus, akusztikus, a hallás mechanizmusának megfejtője, az ELTE jogelődjének doktora.
Budapesten született, de diplomata édesapjával Európa egyik országából a másikba költöztek, így elemi iskoláit Münchenben, a gimnázium alsó négy osztályát Konstantinápoly egyik francia nyelvű jezsuita iskolájában, az ötödiket Budapesten végezte, az érettségit Zürichben tette le.
Kiváló zenei tehetséggel rendelkezett, némi tanulással zongoraművész lehetett volna, őt azonban a természettudományok vonzották. A berni egyetemen szerzett vegyészdiplomát 1921-ben, két évvel később Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) fizikából doktorált. Kutatásaihoz a jól felszerelt laboratóriumot a Posta Kísérleti Állomáson találta meg, ahová – fizikusi állás nem lévén – laboránsként vették fel, később postamérnök lett. Feladata a nemzetközi telefonösszeköttetések hangátvitelének javítása volt, a probléma mélyebb összefüggéseinek feltárása ösztönözte a hallás kérdéseinek tisztázására.
Megcáfolta a Helmholtz nevéhez fűződő halláselméletet, mely szerint a hangmagasságérzetet a belső fül szőrszálainak rezonanciája kelti, kimutatva, hogy ebben döntő szerepe a belső fület kitöltő folyadék állóhullámainak van. A belső fül elektrokémiai vizsgálataival megalkotta a belső fül csigájának modelljét, bebizonyítva, hogy a hangelemzés már a csigában létrejön, s az agyban csak finomodik. Rájött arra is, hogy a hangot nemcsak a levegőn át, hanem fejünk csontjainak közvetítésével is érzékeljük, s ez utóbbi hang a mélyebb, ezért halljuk saját hangunkat magnószalagról visszahallva magasabbnak, idegenszerűnek. Számos kitüntetése mellett 1961-ben kapta meg a legnagyobbat: az orvosi-élettani Nobel-díjat “a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”.
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek