A megnyitó eseményen először Rudas Tamás alapító dékán köszöntötte a jelenlevőket és elmondta: „ha az ELTE-n nem lenne társadalomtudományi kar, akkor ki kéne találni”, mivel nagy szükség van rá, véleménye szerint ma nagyobb, mint valaha. A megalakulás óta a kar jelszava: „Ha érteni akarod a világot” – ezt ígérték a hallgatóknak, és ez a cél: az országban minél több olyan ember legyen, aki a bonyolult összefüggéseket is képes átlátni, majd felelős döntéseket hozni. Az alapító dékán a kar létrejötte körül bábáskodókon kívül köszönetet mondott azoknak is, akik ellenezték vagy akadályozták a megalakulást, mivel az ellenvetések is igen inspirálóak voltak. Zárásként hangsúlyozta: ha a múltban megszületett egy sikeres dolog, annak nem az eredeti formáját kell megőrizni, hanem azt az újítási képességet, amelynek eredményeként létrejöhetett.
Tausz Katalin, a TáTK előző dékánja is felszólalt, és Pierre Bourdieu-t idézve rámutatott: örök kérdés, hogy a társadalomtudományokat lehet-e értéksemlegesen művelni, mivel a rejtett társadalmi összefüggések feltárásának eleve van egy kritikai jellege, ezért érik gyakran támadások ezt a tudományterületet. Befejezésül Esterházy Péternek az Ottlik Géza példaadását felidéző szavaival érzékeltette: az életben gyakran kell alkut kötni, de csak méltósággal szabad.
Darázs Lénárd, az ELTE általános ügyekért felelős rektorhelyettese úgy vélte, az évforduló jó alkalom arra, hogy kimondjuk: az önálló Társadalomtudományi Kar koherens, önálló, elengedhetetlen része az ELTE-nek. Szükség van olyan kutatásra, amely a társadalom szerkezetét, konfliktusait feltárja, mivel komoly veszélyt jelent, ha ezeket nem ismerjük. „Önök tartják a tükröt a társadalom és a döntéshozók elé, vállalva, hogy a kép nem mindig hízelgő” – fogalmazott a rektorhelyettes.
Juhász Gábor jelenlegi dékán beszédében a kar önazonosságára, hagyományaira kérdezett rá, ezek szerinte: a konstruktív kritikai szemlélet, a miért? kérdések feltétele, nyitottság, befogadókészség. alkalmazkodóképesség és a feltétlen kiállás az európai értékek mellett.
A megnyitó részeként a kar kitüntetését 2018-ban Németh Renáta leköszönő általános és stratégiai dékánhelyettes kapta, aki 2015-től három éven át aktívan dolgozott a TáTK fejlesztéséért, például a minőségbiztosítás, a közösségi élet és a rekrutáció területén. A megnyitón közreműködött az ELTE „Eötvös” Művészeti Együttes vonósnégyese is.
Az ünnepség ezt követően a
„TáTKonf.15
(A társadalomtudományok kortárs kihívásai)”
című konferenciával folytatódott.
Rudas Tamás azzal foglalkozott, hogyan értelmezzük azt a radikálisan új helyzetet, hogy míg korábban a szociológia összeírásokkal és felmérésekkel igyekezett megismerni bizonyos összefüggéseket, ma különböző internetes tevékenységeik során emberek százmilliói adnak önként sokféle adatot magukról. Régen komoly erőfeszítés kellett a jó adatokhoz, most az internetről halászva nagy mennyiségben állnak rendelkezésre – ezt általában a „big data” névvel illetik, Rudas Tamás szerint azonban a lényeget jobban leírja az „algoritmikus társadalom” kifejezés. A sok adat csak mellékterméke annak, hogy a technológiailag fejlett társadalom új módokon működik, és így a társadalomtudományok kérdései is változni fognak.
Majtényi Balázs Az alkotmányos értékek játszmája az Európai Unióban című előadásában kifejtette: minden nemzeti alkotmányban szerepelnek megosztó értékek (amelyek valamilyen bőrszínt, vallást, nyelvet, stb. emelnek a többi fölé) és befogadó értékek (a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok garanciái). Az egyik értékcsoport csak a másik értékcsoport rovására nyerhet teret az alkotmányos demokráciákban, ám ha a megosztó értékek kerülnek túlsúlyba, az akár az alkotmányos demokrácia bukásához vezethet. Az Európai Unió identitását eredetileg kizárólag a befogadó értékekre alapozta, bár rögzítették, hogy a nemzeti alkotmányokat tiszteletben tartják. A jelenlegi folyamatok viszont azt mutatják, az EU nem volt felkészülve arra, hogy tagállamai között nemcsak sebességkülönbség van, de útirányuk is különböző lehet, ami a fellépés új módozatait teszi szükségessé.
Sik Domonkos a klasszikus szociológia identitásválságáról beszélt. A mai válság megértéséhez megvizsgálta, mi volt a szociológia eredeti sikerének titka Karl Marx, Émile Durkheim és Max Weber idején. Ezek a nagyon különböző modellek mind konkrét problémákra igyekeztek válaszolni, amelyekre fogékony volt a társadalmi közeg. Ám mára a szükséges előfeltételek meggyengültek, egyaránt hiányzik a fogadókészség az igazságosságra hivatkozó társadalomkritikai (Marx), az intézményrendszer működését finomhangoló társadalommérnöki (Durkheim) vagy a kollektív identitást megalapozó (Weber) attitűdök iránt. Sik szerint a szociológiának konkrét egyéni és társadalmi igényekre reagálva kell módosítania a praxisát, hogy megőrizze a társadalmi relevanciáját.
A konferencián előadást tartott még Terék Balázs hallgató, aki TDK-dolgozatát ismertette arról, hogy a Goethe Intézet a liberális államokban puha hatalomként viselkedik, félig autonóm politikát követve. Rácz Andrea a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek szakma- és családképéről, előítéleteiről beszélt, Kiss Hubert Jánosa magyar társadalom kockázati és időpreferenciáját vizsgáló kutatásuk érdekes eredményeit ismertette, Dessewffy Tibor pedig Rudas Tamás előadására rímelve szintén arról beszélt, hogyan alakítja át a digitális technika fejlődése a világot és a szociológiát, egyebek mellett lehetővé téve, hogy ne csupán az emberek bevallott viselkedését, hanem valós preferenciáit is vizsgálni lehessen.
A konferencia után Juhász Gábor dékán felvágta az ünnepi tortát, majd fotókiállítás nyílt a Kari Tanácsteremben és kvízjátékokon is kipróbálhatták tudásukat az érdeklődők.
Az esemény az ELTE Alumni Központ támogatásával valósult meg.
Képek 16
Megjegyzések0
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek