„A felgyorsult világra a szellemi felkészültség jelent gyógyírt”

Egyetemünk névadója, Eötvös Loránd halálának 100. évfordulója alkalmából január 14-én tudományos ülésszakot rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián, ahol az egykori fizikus, földrajztudós, rektor, akadémiai elnök, miniszter és sportember alakját is felidézték. A rendezvényt Borhy László, az ELTE rektora és Lovász László, az MTA elnöke nyitotta meg.

Eötvös Loránd sokszínű tudós és jelentős közéleti személyiség volt – köszöntötte a hallgatóságot Borhy László rektor –, akinek gondolatai ma is érvényesek. Kiváltképp a rektorról és az akadémikusról beszélve, Borhy László felelevenítette, Eötvös mennyire fontosnak tartotta a tudomány és az irodalom magyar nyelvű művelését: a magyarság és a műveltség fontosságát egyaránt minduntalan hangsúlyozta. Több írásában is kitért a tudósok megbecsülésére, mely szerinte a minőségi oktatás feltétele, valamint a megfelelő felkészültségre is, amely pedig a valódi eredmények záloga. „A felgyorsult világra a szellemi felkészültség jelent gyógyírt” – idézte az ELTE rektora elődjét.

Lovász László, az MTA elnöke beszédében elsőként Eötvös Loránd és édesapja, Eötvös József levelezését idézte fel, melyben a tudományos pályára lépésről és annak méltóságáról osztották meg egymással elképzeléseiket.

A tudományhoz a legbiztosabb út a részleteikben felderített igazságokon keresztül vezet, tartotta Eötvös, az egyetemi oktatásnak pedig az a lényege, hogy a tudós oktatók önállóan gondolkodó, saját véleménnyel rendelkező utánpótlást neveljenek ki a magyar tudományos élet számára. Az Akadémiára mint magyar "kikötőre" tekintett a tudomány tengerén, ahova a magyar tudósoknak jó és rossz időben egyaránt el kell találniuk. Köszöntője végén az MTA elnöke kiemelte, hogy az Akadémia igyekszik fenntartani, sőt tovább vinni az Eötvös-féle hagyományokat, hiszen ahogy azt Borhy László mondta, az egykori elnök gondolatai jelenleg is aktuálisak.

Az ülésszak első előadója Cserti József, az ELTE TTK Fizikai Intézetének egyetemi tanára volt. A fizikus Eötvöst bemutatva elmondta, hogy a 22 éves korában doktorált fiatal fizikus tudományos karrierje gyorsan haladt előre, 35 évesen már az akadémia rendes tagja, 41 éves korától 16 éven át annak elnöke volt, végül a rektorságot és a miniszterséget követően 57 évesen vonult vissza kutatásaihoz, melyek Cserti József előadásának fő pontjait rajzolták ki. A professzor beszélt az Eötvös-effektusról, az Eötvös-törvényről, az Eötvös-féle mágneses transzlatométerről, valamint az Eötvös-féle torziós ingáról is, mely a gravitációs gyorsulás pontos változásainak mérésére szolgált, végezetül pedig az Eötvös-egységről, amely azt mutatja meg, hogy a gravitációs állandó hogyan változik a távolsággal. Felidézte, hogy a fizikust háromszor jelölték Nobel-díjra, valamint azt is, hogy Einstein „a fizika egyik fejedelmé"-nek nevezte.

A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa, Bodoky Tamás a geofizikus és földrajztudós Eötvösről beszélt, akinek a gravitációval foglalkozó kutatásai tették önálló diszciplínává az alkalmazott geofizikát. Előadásában felidézte Eötvös különböző földtani kutatásait, melyeket 1907-től az akkori magyar kormány is jelentős összeggel támogatott, a Magyar Geofizikai Intézet megalapítását, a szénhidrogének ipari kutatásának kezdetét. Kiemelte, hogy Eötvös soha nem szabadalmaztatta ingáját, használatának elsajátításában mindenkinek készségesen segített, és sajnálatos módon nem érhette meg az inga igazi nemzetközi karrierjét sem.

Molnár Andrea, az MTA Könyvtár- és Információtudományi Központjának munkatársa Eötvösről, az akadémia elnökéről beszélt, aki először 1871-ben adott elő az Akadémián, és már igen fiatalon, 25 évesen levelező tagjává választották. Rendes tag 1883-ban lett, székfoglaló előadását 1885-ben tartotta a felületi feszültségről. 1889-ben lett az MTA hatodik elnöke: tizenhat éves elnöki tevékenysége során állandóan az irodalom és a tudomány egységét hangsúlyozta, célja a működés javítása és az ügyrend rendbetétele volt, különböző pályázati díjakat alapított, s rendkívül fontosnak tartotta a tudományos utánpótlás biztosítását is.

Eötvös Loránd egy évig, az 1891/1892-es tanévben volt a Királyi Tudományegyetem rektora, erről, valamint a magyarországi felsőoktatás helyzetéről a dualizmusban Borsodi Csaba, az ELTE BTK Történeti Intézetének habilitált egyetemi docense beszélt. Az 1867-tel kezdődő időszak a sikerek és a gyarapodás időszaka volt. Borsodi Csaba felidézte az apa, Eötvös József reformelképzeléseit, melyeket Trefort Ágoston is irányadónak tekintett miniszteri működése alatt, s melyek eredményét – a karok szétválasztását, a bővítést, új épületek kialakítását, az Egyetemi Könyvtár megnyitását – Eötvös Loránd már rektorsága idején megtapasztalhatta.

A tudomány annyiféle, ahány tudós és tudományterület létezik, nem lehet, és nem is szabad homogenizálni – idézte végül Eötvös szavait rektori székfoglalójából a történész.

A miniszter alakját Cieger András, az MTA BTK kutatója idézte fel, hangsúlyozva, hogy ez a közéleti feladat Eötvös életében csak epizód volt, a tisztséget csupán hét hónapig töltötte be. A miniszteri posztot sosem tekintette karrierlehetőségnek, bár édesapja hatására már igen fiatal korától érdeklődött a közügyek iránt, és véleményét gyakorta kikérte. Eötvös 1894-ben lett kultuszminiszter, az állam és egyház szétválasztásának, valamint a polgári házasság hivatalossá tételének országgyűlési vitái idején; az újításokat védelmébe vette, mondván: „nem szabad elzárkózni a korszellemtől”. Hajlíthatatlan liberális és kozmopolita szemléletét édesapjától örökölhette, aki mindvégig nagy hatással volt fia politikai és közéleti működésére.

Az ülésszak utolsó előadójaként Kis Domokos Dániel, az OSZK munkatársa a sportember Eötvösről tartott előadást, a hegymászó saját fotóinak felhasználásával adva ízelítőt a hegyi túrák hangulatából. Eötvös számos európai csúcsot először mászott meg, de ő volt a hazai természetjáró mozgalom egyik úttörője, a Magyar Turistaegyesület első elnöke is.

Magashegyi túráinak száma legalább 500-ra tehető, legkevesebb 110 önálló csúcsot mászott meg. Emellett lovagolt – a mai Trefort-kertbe is lóháton járt be minden nap –, vadászott és kerékpározott is. 1898-ban kezdeményezésére alakult megy az egyetem sportegyesülete, a Budapesti Atlétikai Club (BEAC), melynek 1902-ig szintén ő volt első elnöke.

A délután folyamán a résztvevők Eötvös Loránd digitalizált sztereodiáit tekinthették meg Regály Zsolt, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa vezetésével, és megtekinthették a rendezvény napján megnyílt Eötvös Loránd-tablókiállítást is a Tudós Kávézóban.