Az ELTE Sikerek előadás-sorozat 21. alkalmára 2022. október 19-én került sor az Aula Magnában. A nemzetközi hírnévnek örvendő Széchenyi-díjas pszichológus, Bányai Éva (BTK '66) előadását hallhattuk „Szabad út egy „tiltott” témának az ELTE-n: fél évszázadom a hipnóziskutatásban” címmel. A gyülekezés során Mozart, Beethoven, Brahms, Chopin és jazz standard művekben gyönyörködhettünk. Az est végén kötetlen beszélgetésre, kérdésfeltevésekre nyílt lehetőség.
Az estét Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője nyitotta meg. Örömét fejezte ki, hogy ismét sok érdeklődőt köszönthet az Egyetem díszterében, méltatta Szakács Zoltán (TTK '98, '06) zongorajátékát, majd elmondta, hogy összegyetemi alumni programokkal várják vissza a találkozni, tájékozódni, művelődni vágyó ELTE Diplomásokat, míg a szakmailag is kötődő volt hallgatók jövetelét a kari/szakági alumni rendezvények támogatásával segítik. Egyúttal köszönetét fejezte ki a nemes célra - a tehetséges, rászoruló hallgatók támogatására - adományozóknak, hogy hat éve folyamatosan növekedhet az ELTE Alumni Ösztöndíj volumene, és reményét fejezte ki, hogy az újabb szíves felajánlások révén ez ez jövőre is folytatódhat. Ezt követően köszöntötte Bányai Éva pszichológust, Hamar Imre nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettest, Zentai László oktatási és tanulmányi ügyekért felelős rektorhelyettest, Hunyady Györgyöt, a PPK korábbi dékánját, egyúttal megköszönte mindazok munkáját, akik hozzájárultak az esemény előkészítéséhez, különösen Petz Denise sorozatfelelősnek és Balogh-Kátai Judit alumni munkatársnak.
Ezután Hamar Imre vette át a szót, aki először a professzor asszonyhoz való személyes kötődését elevenítette fel, majd részletekbe menően ismertette az előadó tartalmas, eredményes életútját, méltatta munkásságát.
Bányai Éva előadása kezdetén megköszönte a lehetőséget, hogy a 80 éves kor felé közeledve ebben a szívének kedves teremben tarthat előadást, majd elmesélte, hogy kutató kíváncsisága egészen 7 éves koráig nyúlik vissza, és egy vasgyűjtő versenyhez kapcsolódik, amelyet az ő osztálya nyert meg. Ekkor hallotta először a hipnotizál szót, amelynek jelentését szülei a következőképpen magyarázták el neki: "Ez azt jelenti, hogy valaki annyira magára tudja vonni mások figyelmét, hogy csak rá figyelnek, és ha mond nekik valamit, akkor azt megteszik." A hipnózis iránti kíváncsiságát azonban nem volt egyszerű kielégíteni, mivel az '50-es években a pszichológiát "polgári áltudományként" tartották számon, a hipnózis pedig a fasizmussal kapcsolódott össze. Így nem sikerült tudományos irodalomhoz jutnia, noha ő a Szilágyi Erzsébet lánygimnázium diákjaként már ekkor könyvtárba, levéltárba járt. Valamennyi releváns mű indexen volt, és csak kutatók számára volt hozzáférhető. "Ebből magától értetődő volt, hogy kutatóvá kell válnom ahhoz, hogy hozzájussak a hipnózissal kapcsolatos olvasmányokhoz" - ahogy Bányai Éva fogalmazott. Olyannyira elkezdte érdekelni a téma, hogy pszichológia szakra akart jelentkezni az egyetemen, amit mindenki ellenzett, családi vitát is generált. Végül anyja rábeszélésére a pszichológia mellett a magyar szakot is felvette, valamint el is végezte Egyetemünkön.
Az ELTE-vel való kapcsolata ekkor kezdődött, 1961-ben. Már maga a felvételi beszélgetés is emlékezetes volt, amikor a számára ismeretlen bizottság elnökének munkásságát tudtán kívül kritizálta. Utólag derült csak ki számára, hogy a bizottság elnöke maga Kardos Lajos professzor volt, aki a sikeres felvételit követően az első tanórán a következőket mondta neki "Itt van az én vitapartnerem..." - az ELTE tehát számára a gondolkodás és a vita szabadságával indult. Számára szintén kedves tanár volt Barkóczi Ilona, míg a magyar szakon Bóka László professzor, Pándy Pál és Antal László gyakorolt rá nagy hatást. Egyetemünkkel kapcsolatos másik fontos élménye, hogy rögtön be tudott kapcsolódni különböző kutatásokba (pl. majmok és csecsemők manipulációs mozgásait összehasonlító vizsgálat), valamint elvitték őket az Akadémiára, ahol különböző üléseken vehettek részt. Itt ismerte meg Grastyán Endrét, ill. nyaranta bekapcsolódhatott a Pécsi Élettani Intézet munkájába.
Mindeközben a hipnózis iránt sem lankadt az érdeklődése, csak ekkoriban ennek helyzete Magyarországon reménytelen volt, a "tiltott" kategóriába esett - két kivételtől (dr. Völgyesi Ferenc, aki Ivan Petrovics Pavlov ismerőse volt, és dr. Mészáros István) eltekintve, akik gyakorolhatták a hipnózist. Bányai Éva szerencséjére még egyetemistaként találkozhatott Ádám Györggyel és Mészáros Istvánnal, amikor is 1965-ben Roy John professzor asszisztenseként aktív szerepet játszott a kiváltott potenciál módszer demonstrálásában - ez a találkozás később sorsdöntőnek bizonyult. 1970-ben ugyanis Ádám György lett az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója, ahol Bányai Éva is dolgozott, és meghívta kutatócsoportjába az ELTE Összehasonlító Élettani Tanszékén, ahol lehetőséget biztosított neki, hogy "álcázott" hipnózissal foglalkozzon. Büszke arra, hogy a TTK laborjában kezdettől fogva komplex kísérleti megközelítést alkalmaztak a világon elsők között. Ez odáig vezetett, hogy benne különböző gyanúk ébredtek a pavlovi hipnóziselmélettel kapcsolatban. Disszertációjában végül új hipotézist is felvetett, miszerint aktivitásfokozó indukcióval is kiváltható hipnózis. Egyúttal jelentkezett az Akadémia egy pályázati kiírására, melynek egyik nyerteseként - 30 évesen - végül csereegyezményes ösztöndíjjal kimehetett az USA-ba, a Stanford Egyetemre.
Ernest R. Hilgard Hipnóziskutató Laboratóriumában 8 hónap alatt két kísérletsorozatot is sikerült lefuttatnia. Aktivitásfokozó hipnózisindukciót dolgozott ki, melyről szóló első cikkében Hilgard társszerzőként vele volt. Bányai Éva előadása során részletesen ismertette a hasonlóságokat a relaxációs és aktív-éber hipnózisindukció hatásaiban, melyek hatására javasolta, hogy terápiás célra is alkalmazzák az aktív-éber hipnózist. Ennek világméretű visszhangja lett. Szintén stanfordi útjához köthető egy másik meghatározó élménye, amikor is lehetősége volt egy végstádiumú gyomorrákos férfi beteggel találkoznia a Stanford kinikai hipnózis skálának a sztenderdizálása kapcsán. Itteni élménye nyomán ráébredt, hogy azt a kivételes tudást, ami rendelkezésére áll, emberek javára is lehetne fordítani. Még Amerikában elvégzett egy terápiás képzést Erika Frommnál, a hipnoanalízis kidolgozójánál, majd hazatérve ezért kezdett el küzdeni.
Itthon azt tapasztalta, hogy elkezdett enyhülni a pszichoterápiák iránti bizalmatlanság. 1978-ban megtartották az első hivatalos hipnózis tanfolyamot a SOTE Pszichiátriai Klinikáján, majd 1991-ben megszületett a Magyar Hipnózis Egyesület. A terápiás alkalmazás kapcsán azonban új kérdés fogalmazódott meg benne, melynek nyomán 1982-ben a világon máig egyedülálló vizsgálatot indítottak. Ez az Élettani Tanszéken vette kezdetét, majd 1985-ben megalakult a BTK-n a Kísérleti Pszichológiai Tanszék, a mai PPK Affektív Pszichológiai Tanszék, amelynek Bányai Éva az egyik alapítója volt. Ezeknek az interakciós vizsgálatoknak az alapján jött létre a hipnózis szociál-pszichobiológiai modellje, mely mára már nagy népszerűségnek örvend. Mindeközben, a '90-es években folyamatosan tanított az ELTE-n tanszék-, majd tanszékcsoportvezetőként örömmel és eredményesen, egyúttal aktívan részt vett szakmai szervezetek munkájában is: a Magyar Hipnózis Egyesület elnöke (1993-1996), az Európai Hipnózis Társaság elnöke (1993-1996), majd a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke (1996-2000). Ez utóbbiról kiderült, hogy anyagilag és szervezetileg is válsághelyzetben van, megmentése csak nagy átalakítások, rengeteg munka és feszültség árán volt lehetséges. Ennek meg is lett a sajnálatos következménye, 2001-ben Bányai Évát rákkal diagnosztizálták.
Gyógyulása érdekében mindazt, amit szakmailag tudott, bevetette az orvostudomány vívmányaival együtt. A kemo- és sugárterápia mellett önszuggesztív eljárásokat alkalmazott. S míg sokakat ilyenkor elbocsátanak munkahelyükről, őt az ELTE ekkor jutalomban részesítette és felterjesztették professzorrá. Számára nagyon pozitív szuggesztió volt, hogy az ELTE visszavárja, valamint munkatársaitól, tanítványaitól is rengeteg szeretet kapott. Utolsó kemoterápiáját követően úgy érezte, hogy ezzel a betegséggel új feladatot kapott az életben, hogy segítse a rákbetegeket, ossza meg a tapasztalatait a többiekkel is. Azóta csak rákbetegekkel foglalkozik terápiásan, valamint egy kutatást is megvalósítottak "Lelki erőforrások és gyógyulás" címmel 2011. októberétől 2020. októberéig, öt intézmény együttműködésével. Onkológiai kutatásuknak számos pozitív statisztikailag (egyelőre) nem mérhető hatása van. Az előadó szavaival élve "sokkal többet kaptam, mint amit reméltem." Emellett hangsúlyozta a szakembereknek szóló ismeretterjesztés, valamint a tudományos ismeretterjesztés fontosságát. Sikerként könyveli el, hogy 2021-től a szenátus által elfogadott MA kurzus indulhatott az ELTE-n "Bevezetés a pszichoonkológiába" címmel. Erőfeszítéseiket pedig nemzetközileg is elismerték egyénileg és egyesületi szinten is. Az itthoni elismeréseket illetően a legbüszkébb tanítványai és munkatársai szeretetére, eredményeire.
Előadását a következő gondolatokkal zárta: "És amikor tükörbe nézek, akkor én jó érzéssel nézek a tükörbe, mert nem csábultam el arra, hogy mást csináljak, mint ami igazán belülről, mélyen érdekelt, nem csábultam el, hogy disszidáljak...de én úgy érzem, hogy azt a rengeteg szeretetet, amit én itthon kaptam, azt nekem itthon kell viszonoznom. Úgyhogy itt vagyok. Az ELTE-nek köszönöm mindazt, amiről itt beszéltem, tehát azt hogy a gondolkodás, a vita szabadságát, sőt a kutatás és az oktatás szabadságát is megadta nekem. Ez nagyon nagy szó. Különösen olyan korszakokban, amiket mi átéltünk. És azt, hogy betegségemben gyógyító szuggesztióként kaptam azt, hogy éppen akkor terjesztettek fel professzorrá. Úgyhogy én köszönöm ezt."
Kíváncsi a teljes előadásra? Nézze vissza az ELTE Youtube csatornáján!
Fotók: Köszönjük az ELTE Online szíves együttműködését!
Képek 24
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek