Alumni Staféta - Csorba Csilla

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. Az Alumni Staféta kérdéseire ezúttal Csorba Csilla (BTK '75, '82) művészettörténész, muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi főigazgatója válaszolt. Alumnánk idén ünnepelte 70. születésnapját, amelynek tiszteletére a PIM tanulmánykötet is megjelentetett "Museum super omnia – Tanulmányok E. Csorba Csilla születésnapjára" címmel. Ennek apropóján kértük fel őt sorozatunk folytatására.

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?

A gyűjtés szenvedélye kicsiben: szalvéta gyűjtemény, színészképek, városfotók (képeslapok), gyufacímkék rendszerezése, albumba ragasztása.

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?

Muzeológusi pályám kezdetén az 1977-es Ady-centenárium munkálataiba bekapcsolódhattam, figyelemmel kísérhettem kollégáim filológusi, művészetszervezői munkáját. Kiállítást rendeztem (Újvidék), megjelent az első figyelemfelkeltő tudományos publikációm (Ady fényképikonográfia), kiállítást nyitottam meg (Műcsarnok)..  

Ha az emberiség csak egy könyvet olvasna el az ön javaslatára, melyik lenne az? 

A Biblia.

Mi a kedvenc művészeti alkotása? 

Mely művészeti ágban? Caspar David Friedrich: Krétasziklák Rügenen, Franz Schubert: d-moll „A halál és a lányka” vonósnégyes, Carlo Maderno: Szent Cecília szobor, Róma, Santa Cecilia in Trastevere templom, Ady Endre: Nyárdélutáni Hold Rómában, vers.

Mi inspirálja Önt munkája során? 

A megoldhatatlannak tűnő kihívások, szeretek megfelelni az általam választott közösség elvárásainak, mások véleménye inspirál. 

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni? 

Elégedett vagyok azzal, amikor éltem, de talán a 20. század elején Párizsban szívesen lettem volna újságíró, kritikus, galerista. 

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott? 

„értelmiségivé nem a diploma tesz, hanem az alkotóképes szellemi önállóság” (Szabad György) 

Mi az a gondolat, ami leginkább megragadta eddigi olvasmányaiban? 

"Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá." (Esterházy Péter)

Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást? 

Úszás, vízpart, klasszikus zene, sanzonok hallgatása, virágültetés.

Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?  

A kémia.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?  

Virágkötészet, portugál nyelv. 

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei? 

Vagy kollégiális körben, beszélgetések, viták kereszttüzében, vagy késő éjszaka otthon, egyedül, csendességben. 

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról? 

Az életem nagy részét múzeumban töltöttem, irodalommal, művészetekkel foglalkoztam, muzeológusként definiálom a szakmámat. Számomra soha meg nem unható, változatos, színes, széleskörű tudást nyújtó a gyűjteményekben dolgozó muzeológus munkája. Műtárgyak között élni, azokkal elmélyülten foglalkozni, leírni, meghatározni annak tudatában, hogy a közös emlékezetünk számára, a jövőnek őrzünk meg valami fontosat, mindig felemelő volt számomra. Jó érzés alakítani, formálni az intézmény történetét, előbbre vinni az elődöktől kapott ismereteket, s azt különböző formában (kiállítás, publikációk, rendezvények, múzeumpedagógia) megosztani másokkal.

Ha biztosan tudná, hogy már csak egy hónap van hátra földi pályafutásából, mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni? 

Elrendezni a „hagyatékomat”, minél többet lenni a családommal, unokámmal elrepülni Rómába, pápai áldásban részesülni.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

Petőfi Sándorról készült egyetlen fénykép, a dagerrotípia, 1845.

Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? Miért? 

Kaffka Margittal beszélgetni az Állomások című regényének két hősnőjéről, Rosztoky Éváról és Szörényi Tekláról.

Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban? 

Franciaország és a francia kultúra (irodalom, művészetek, építészet, zene), e választásomat részben a nyelvi otthonosság is erősítette. 

Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik? 

A gimnázium negyedik évében, de előbb kémia-francia nyelv- és irodalom szakra szerettem volna jelentkezni, de a két kar közötti átjárás bonyolultnak tűnt. Mivel szüleim jogi pályára szántak, történelemből jártam felkészítésre. Végül a történelem-francia szak mellett döntöttem. Érdekelt a művészettörténet is, bejártam az órákra, de e szakot csak később, munka mellett végeztem el. 

Miért az ELTE-t választotta? 

Egyértelmű volt, hogy az ELTE a legjobb egyetem, ide bekerülni kitüntetés volt. Igen magas pontszámra volt szükség a felvételhez, az általam megjelölt szakpárosításra akkor 10 hallgatót vettek fel. 1970-75 között a történelem-francia szakot, majd 1976-1982 a művészettörténet szakot végeztem el egy év halasztással.

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről? 

Rögtön az első év végén megismerkedtem későbbi férjemmel, Erdődy Gáborral, 1974-ben összeházasodtunk.

Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett? 

Egész pályámra meghatározó érvényű volt Szabad György tanítása, óráinak hangulata, tudása, felkészültsége, iránymutatása. Hozzá írtam szakdolgozatomat, részt vettem az általa irányított Újkori Magyar Történeti Tudományos Diákkör munkájában. Az egyetem elvégzése után is nyomon kísérte pályámat, segítette elhelyezkedésemet. 

A művészettörténet szakon Zádor Anna, Marosi Ernő és Németh Lajos tudós elkötelezettsége, előadásaik a tárgyi tudás mellett életszemléletet alakítóan hatottak a hallgatókra.  

Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját! 

Tóth Sándornál, a művészettörténet tanszék felejthetetlen oktatójánál az Árpád-kori építészettörténetről, kőfaragványokról szóló vizsga, amely tőlem hallatlan nagy erő-koncentrációt igényelt. Az időben még kevéssé lehetett utazni, a fekete-fehér reprodukciók minősége se volt oly jó, hogy meggyőző képet nyújtson épületekről, freskókról, stb. Nagyon megszenvedtem, de a tudás megmaradt.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét? 

Középiskolai tanárnak készültem, ez volt az életcélom az egyetemi évek során. 1975-ben, amikor végeztem, Budapesten nem találtam az én szakpárosításommal tanári állást. Mentorom, tanárom, Szabad György javasolta, hogy próbáljam meg a Petőfi Irodalmi Múzeum álláslehetőségét, itt jó kapcsolatai voltak, s ajánlani tudott engem. Megpróbáltam, s örökre itt maradtam, 42 éven át dolgoztam a múzeumban kisebb megszakításokkal (szülési szabadság, külföldi tartózkodás).

Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében? 

Minőség, szakmai elkötelezettség, tapasztalati tudás, nyitottság, mások véleményének tisztelete.

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak? 

Legyenek büszkék arra, hogy az ország legjobb egyetemén tanulhatnak.

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?