MOZAIKOK AZ ELTE ÖRÖKSÉGÉBŐL

A hónap műtárgya – Az Eötvös Collegiumban készült rajzok, jegyzetek (Pais Dezső)

Pais Dezső 1886-ban született Zalaegerszegen, középiskolai tanulmányait is itt végezte, majd a Budapesti Tudomány­egyetemen Eötvös-kollégistaként magyar–latin–görög szakos tanári oklevelet szerzett.

Eötvös Collegiumban töltött évei megha­tározóak voltak számára. A Collegium 1911-ig a Csillag utcai Kerkápoly-alapítvány épületében kijelölt polgári lakásban működött. Pais Dezsőt idézve: „Kollégistaságom előtt, alatt és utána is pár évig a Kollégium a Csillag utca, ma Gönczy Pál utca 2. száma alatt székelt. A környezet: a Központi Vásárcsarnok közvet­len közelsége raktárakkal, boltokkal, déligyümölcs-nagykereskedésekkel, szekerekkel, targoncákkal, hordárokkal, kofákkal, zajjal, szaggal, az udvar felől pékműhellyel, péklegények állandó hangversenyével és stb.-vel nem a legkellemesebb és legvonzóbb lakhely és élettér. A Csillag utca – Pipa utca – Vámház körút – Lónyay utca határolta háztömbtől közrefogott térségen tenyésző nem éppen üde és üdítő facsoport szolgáltatott bizonyos kiességi elemet a nyílt korridorokon közlekedő vagy a levegőt lélegzésre, valamint nem mindig magas színvonalú társalgásra igénybe vevő ifjúságnak. És ez a Csillag utcai – nem is teljes – épület szűkös helyiségeiben és dísztelen falai között, sok tekintetben kellemetlen és zavaró környezetével – az akko­riban bennünket erősen foglalkoztató Taine-féle milieu-elmélet hathatós cáfolatául – otthont nyújtott, ahol dolgozni lehetett annyit, amennyi csak telt az embertől, otthont, amelyben bőségesen megvoltak az intézmény­ben foglalt fiatalság kedélymozgalmai kielégítésének a feltételei.” [Forrás: Pais Dezsővel 1971-ben készített interjú kézirata, ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Egyetemi Levéltár, 404.a.]

Szakvizsgája után rövid ideig nyelvészeti kutatásokat folytatott a zalaegerszegi levéltárban, majd Sopronban, Cegléden és végül Budapesten vállalt középis­kolai tanárként munkát. 1924-től a Magyar Királyi Páz­mány Péter Tudományegyetemen tanított. 1933 és 1937 között az Eötvös Collegium tanára, 1937-től 1959-ig a Magyar Nyelvtu­dományi Tanszék vezető professzora volt. A Magyar Nyelv című folyóiratnak 1928-tól társszerkesztőjeként dolgozott, 1943-tól egyedül szerkesztette. Több nyelvészettel kapcsolatos akadémiai, egyetemi és minisztériumi bizottság választotta tagjává. A nyelvtudomány minden ágát művelte, legszívesebben mégis a szószármaztatással és a szótörténettel foglalkozott. Nevéhez fűződik a magyar történeti személynévkutatás elméletének rendsze­rezése. Munkásságának egy másik területét a nyelvemlék-magyarázat képezte. Nem csak elődei szellemi hagyományait adta át, mint tudós és tanár egya­ránt iskolát teremtett. Ötven évvel ezelőtt, 1973. április 6-án hunyt el.

Írta: Tóth Krisztina

Illusztráció szerzője, forrása: ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár