Kovács Jázmin beszámolója Erasmus félévéről - ELTE Alumni Alapítvány támogatással!
Az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázat 2016 óta, félévente kerül kiírásra az ELTE Alumni Központ, a volt hallgatók és az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével. Célja a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítése. Az ösztöndíj révén eddig már 68 hallgatót támogathattunk. Kovács Jázmin pszichológia mesterszakos hallgató az elnyert összeget olaszországi (Sapienza Università di Roma) kiutazásához használta fel 2024 őszén. Élménybeszámolója alább olvasható.
A 2024/25-ös tanév őszi félévét volt szerencsém Rómában tölteni. Korábban már jártam Olaszországban több alkalommal is, de a fővárosba korábban sajnos nem jutottam el, ezért is örültem nagyon, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy egy egész félévet az „Örök Városban” töltsek el.
Mielőtt kiutaztam volna, már tudtam, hogy itt jobb idő lesz, mint Magyarországon, viszont arra nem számítottam, hogy január közepén pólóban vagy pulcsiban fogom felfedezni a várost, miközben csodálatosan süt a nap. Ez az időjárás nagyon fog hiányozni!
 Trevi-kút |  Colosseum |  Róma naplementekor |
A másik számomra meglepő dolog a tömegközlekedés volt. Utaztam már mediterrán országokban tömegközlekedéssel, nem idegen számomra az integetés a busznak, az út közepén megálló buszok vagy a pontatlan közlekedés, de még a végére sem sikerült teljesen megszoknom, hogy itt nincsen menetrend, minden teljesen kiszámíthatatlanul, kaotikusan jár, még a metró is.
A tömegközlekedést és a rengeteg sztrájkot félretéve viszont elképesztően pozitív, segítőkész légkör fogadott. Az egyik első élményem ezzel kapcsolatban az volt, amikor Metrebus kártyát mentem csináltatni (névre szóló tömegközlekedési kártya, amire a havi bérletet is fel lehet tölteni), és nem tudtam hol lehetne a személyimet lefénymásolni. A mellettem álló hölgy azonnal odafordult hozzám és kézzel-lábbal, kevés angollal elmagyarázta, hogy szaladjak el a közeli lottózóba, mindenki ott fénymásolja, majd visszaérve még beszélgettünk egy keveset, amíg elkészültek a kártyáink.
Utána még sokszor előfordult, hogy leszólítottak, útbaigazítást kértek, vagy csak nekiálltak beszélgetni velem valami apróságról az utcán, a boltban vagy a tömegközlekedésen. Elképesztően nyitottak, barátságosak az olaszok, szerencsére azt sem bánják, ha csak néhány mondatot tudsz mondani, örülnek, ha megszólalsz a nyelvükön. Ebben sokat segített nekem a félév elején a kinti egyetem által biztosított olasz nyelvi kurzus, ahol főként a beszédkészségen volt a hangsúly.
Ugyan sokat segített az olasz kurzus, de azért nagyon örültem, hogy találtam órákat angol nyelven, amiket elvégezhetek. Igyekeztem olyan témájú órákat választani, amivel az itthoni képzés során kevesebbet találkoztam, hogy minél szélesebb körű szakmai tudásra tegyek szert. Az óráim egy részén a kiskorú bűnözés megelőzésével, az agresszió csökkentésével, és azzal foglalkoztunk, hogyan lehet minél jobb lehetőséget biztosítani nehéz sorsú gyerekeknek például a sporton, munkán, társas kapcsolatokon keresztül, hogy lássák, nem a bűnözés az egyetlen út. Volt olyan órám is, ahol a mentális betegségekkel, illetve azok bűnözéssel való kapcsolatáról tanultunk, továbbá a családon belüli agresszió is hangsúlyos téma volt több kurzusomon is. Ezeket a témákat azért is tartom fontosnak, mert a mai világban egyre súlyosabb problémát jelentenek és kihatnak az élet minden területére.
Maga az oktatás sokszor lazább, közvetlenebb volt. Például az egyik karácsony előtti órára egy tanárom hozott be pandorot (olasz karácsonyi süti), hogy meg tudjuk kóstolni. Mindemellett a legtöbb órámon online részt vettek kínai hallgatók is, akik az egyetem partnerintézményében tanultak és sokat beszéltek az ottani és az olasz kultúra közti különbségekről, így azt érzem, hogy kicsit a kínai kultúrába is betekintést kaphattam a félév során.
A tanulás mellett volt szerencsém ellátogatni néhány környező városba is. Nápoly csak egy kicsit fekszik délebbre Rómától, de mintha egy másik világ lenne. A nyüzsgő, szűk utcák, árusok, pörgés egész nap kicsit olyan érzést kelt az emberben, mintha egy nagy utcabálon sétálna nap mint nap. Capri, az álmok szigete csodálatosan szép, remek kirándulóhely és nagyon aranyos, házias családi éttermek vannak ott. Pompeii városáról mindenki hallott történelem órán, de ott sétálva elevenedik meg csak igazán a történelem. Ha valaki délen jár, kihagyhatatlan úti cél!
 Nápoly szűk utcái |  Capri - az álmok szigete |  Pompeii - a megelevenedett történelem |
Halottak napja környékén pedig Castelnuovo di Porto városát látogattam meg, ahol egy kis fesztiválba csöppentem felvonulással, népviselettel és a különböző latin konyhák ételeivel, miközben csodálatos kilátás nyílt a hegyekből. Tivoli egy Rómához közeli kis település tele csodálatosan szép helyekkel és látványosságokkal. Szintén kihagyhatatlan, ha valaki Róma környékén jár. Természetesen a félév során a Vatikánt is bejártam, ami a 2025-ös Szentév miatt rengeteg látogatót vonz.
 Kilátás Castelnuovo di Porto-ból |  Tivoli - Villa Adriana |  Szent Péter-bazilika - Vatikán |
A félév végén sikerült egy főzős órára is elmennem, ahol rengeteget megtudtam a valódi olasz konyháról és gasztronómiáról, majd megtanultam szicíliai tésztát készíteni eredeti amatriciana szósszal és cseresznyés-ricottás desszerttel.
Összességében a félév során bejártam Róma városát és környékét, rengeteget tanultam az olasz nyelvről, kultúráról, gasztronómiáról és emberekről. Sokféle kultúrából és országból származó emberrel volt szerencsém megismerkedni, és szakmailag is úgy gondolom, sokat fejlődtem. Valahol az időjárás, az emberek, a csodás helyek és pálmafák mindig hiányozni fognak, de bízom benne, hogy még lesz lehetőségem ellátogatni Olaszországba!
Köszönöm szépen a támogatást az ELTE Alumni Alapítványnak, hogy ösztöndíjukkal segítették a kiutazáshoz szükséges költségek fedezését!
2024/25-ös őszi félév 5 támogatott tehetsége
Így járulhat hozzá az ELTE Alumni Ösztöndíj jövőbeli kiírásához
Megjegyzések0
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek