ELTE-sek messzi földről - Interjú dr. Kim Bogookkal

Interjúsorozatunk keretében ezúttal dr. Kim Bogook (BTK '09), a Magyar Nemzeti Levéltár Kelet-Ázsiai Kutatóközpontjának igazgatója, a koreai Sungkyunkwan Egyetem főkutatója mesél egyetemi emlékeiről, ELTE-s kötődéséről, szakmai életútjáról és a magyar kultúrához való viszonyáról. 2024-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át. Jelenleg a Közép- és Kelet-európai Koreanológiai Társaság elnökeként is tevékenykedik. 

Mik a tapasztalatai a magyar nyelvvel kapcsolatban? Mit volt a legnehezebb megtanulnia?

A magyar nyelv elsajátítása kezdetben nehéz volt, mivel nem volt lehetőségem természetes módon, magyarokkal való mindennapi érintkezés során tanulni. A kiejtés terén is kihívásokkal szembesültem, mivel az egyes beszélők, különösen az idősebbek, eltérő módon artikuláltak. Az ilyen akadályok miatt nehezen sikerült gyakorlatba ültetni az iskolában tanultakat.

Mit gondol általában a magyarokról és az itt zajló tudományos életről?

A magyar emberek általában kedvesek, és ahogy mondani szokás, "jó emberek". A kedvesség és a jó tulajdonságok mögött lehet, hogy van valami „más”, de általában, amikor valakivel találkozom és beszélgetek, nem szoktam mélyen gondolkodni a beszélgetés „hátsó szándékán”. Azt hiszem, hogy ez egy tudat alatt kialakult szokásom, amely a stressz minimalizálását szolgálja. Természetesen néhány „csúnya” magyar emberrel is találkoztam, de ilyen emberek mindenhol vannak, így nem gondolom, hogy ez jellemző lenne a magyarokra.

Az ELTE-n 2000 szeptemberében kezdtem el a doktori képzést, amely során hat szemeszteren keresztül végeztem a tanfolyamokat, de az előadások nem voltak túl gyakoriak. Egy félévben körülbelül három tantárgy volt. A doktori disszertáció megírása azonban nem volt egyszerű, így végül 2009-ben szereztem meg a fokozatot. 2001-től kezdve az ELTE-n tartottam előadásokat a koreanisztika témakörében, így a tanulmányi és az oktatói tevékenységem összefonódott, és néha úgy éreztem, hogy minden teljesen össze van kuszálva.

Melyik szembeötlő kulturális különbséggel volt a legnehezebb megbarátkoznia?

Korábban említettem, hogy a magyar emberek általában kedvesek és jók, de minden társadalomban előfordulnak konfliktusok, amelyeket nem mindig lehet barátságosan megoldani. Úgy tűnik azonban, hogy Magyarországon gyakran igyekeznek a konfliktusokat kedvesen kezelni. Például vannak esetek, amikor kényelmetlen dolgokat inkább nem mondanak ki szemtől szembe, hanem a háttérben próbálják megoldani. Ha pedig közvetlenül és egyértelműen beszélnek valamiről, azt néha érzelmileg nehezebben fogadják.

A koreai emberek is általában kedvelik a konfliktusok sima és zökkenőmentes megoldását, de sok esetben inkább rendszerszinten próbálják megoldani a problémákat, mintsem a háttérben beszélgetve. Ez a kultúra viszonylag jól beépült a mindennapokba.

Mit tapasztal, egyre több az országa/kultúrája/nyelve iránt érdeklődő egyetemi hallgató?

1994-ben jártam először Magyarországon, majd a következő évben körülbelül hat hónapot töltöttem itt. Közel nyolc évig tartottam előadásokat a koreanisztika témakörében az ELTE-n, és már közel húsz éve kutatom a Magyar Nemzeti Levéltár anyagait. Bárhová megyek, ha beszélgetésbe elegyedünk, a magyar emberek hamar rájönnek, hogy koreai vagyok. Korábban nem sokan érdeklődtek Korea iránt, de manapság egyre több magyar ember érdeklődik Korea, a koreai kultúra és a koreai nyelv iránt.

Gyakran hangsúlyozom, hogy a koreai nyelv iránti érdeklődés a legfontosabb. Az angol vagy más idegen nyelven elérhető információk gyakran pontatlanok. Ha valaki Koreával, vagy a koreai kultúrával, politikával, gazdasággal kapcsolatban érdeklődik, a koreai nyelvű források segítségével sokkal változatosabb és hitelesebb képet kaphat. Ez ugyanígy igaz Magyarországra és a magyar kultúrára is. A magyar nyelvet ismerve és magyar nyelvű, mélyreható anyagokat tanulmányozva sokkal alaposabb megértést lehet elérni, mint az angol vagy más idegen nyelvű forrásokra támaszkodva.

Mit tanácsolna azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik hezitálnak külföldi tanulmányútra menni?

Manapság már nem tartok egyetemi előadásokat Koreában, de korábban körülbelül nyolc évig tanítottam ott. Rendszeresen találkoztam a diákokkal, és gyakran hangsúlyoztam nekik, hogy egyetemistaként mindenképpen szerezzenek tapasztalatot külföldi tanulmányok során. Ezt nem csak akkor ajánlottam, ha a körülményeik megengedték, hanem szinte „kötelező” érvényűnek tartottam.

Úgy gondolom, hogy külföldön tanulva nemcsak az ottani tudományos ismeretek elsajátítása fontos, hanem még inkább az, hogy fiatalon egyedül oldjanak meg mindent egy idegen környezetben, ezáltal gazdagítva életük tapasztalatait. Külföldön rengeteg különféle emberrel találkozhatnak, és sokkal változatosabb és szokatlanabb élményekben lehet részük, mint amit eddig otthon megtapasztaltak. Ez lehetőséget ad arra, hogy mélyebben átgondolják az emberek iránti tiszteletet, a közösség jelentőségét, valamint az egyén és a család szerepét is.

Ezen kívül még egy fontos szempont, hogy ez az élmény segíthet a külföldről alkotott idealizált képet a valósággal összevetni, így reálisabb képet kapnak a világról. Végül pedig az is előfordulhat, hogy ennek hatására még inkább megszeretik azt a helyet, ahol születtek, és jobban értékelik saját hazájukat.

Hogyan fordult érdeklődése a 20. századi, ill. kortárs magyar irodalom felé? 

A mesterképzésem során Koreában egy Kovács Sándor nevű magyar tanár tanított minket. A szegedi egyetemről érkezett, fiatal oktató volt, és nagy népszerűségnek örvendett a diákok körében. Akkoriban szerettem volna az alapszakos hallgatókkal magyar nyelvű színdarabot előadni, ezért megkérdeztem tőle, hogy melyik magyar dráma lenne erre a legmegfelelőbb. Készített egy listát, amelyen röviden összefoglalta az egyes művek tartalmát. Közülük Örkény István Tóték című műve keltette fel leginkább az érdeklődésemet.

Az előadás érdekében lefordítottuk a művet, és az alapszakos hallgatókkal magyar nyelven színpadra vittük. A bemutató nagyon sikeres volt. Az előkészületek során mélyebben megértettem ezt a művet, és később továbbra is érdeklődni kezdtem Örkény István kora, az akkori magyar társadalom, valamint az adott időszak magyar irodalma iránt.

Hogyan egészíti ezt ki a két Koreára vonatkozó magyar levéltári anyagokkal való foglalkozás? 

A fenti kérdésben röviden említettem Örkény Istvánt, és most egy példát szeretnék hozni Aczél Györgyről, akinek létezik egy feljegyzése Észak-Koreába tett látogatásáról. Abban az időben Észak-Koreában jelentős számban voltak olyan diákok, akik korábban Magyarországon tanultak. Közülük sokan azonban nem tudták befejezni tanulmányaikat, mert visszaküldték őket Észak-Koreába.

Az egyik ilyen diák, amikor Aczél György Észak-Koreába látogatott, megkérte őt, hogy segítsen neki abban, hogy az utolsó szemesztert Magyarországon tölthesse, és megszerezhesse a magyar egyetemi diplomáját. Ez talán egy olyan kérés, amely könnyen előfordulhat egy látogatóban lévő külföldi vezető felé, de érdekes módon van egy olyan jelentés, amely szerint Aczél György komolyan vette ezt az ügyet, és ténylegesen igyekezett megoldani.

Ezzel kapcsolatban most nem végeztem részletes elemzést, de a Magyar Nemzeti Levéltár Észak- és Dél-Koreára vonatkozó dokumentumai nemcsak Magyarország kulturális életére, hanem számos más területre is kiterjedően tartalmaznak izgalmas és érdekes anyagokat.

Milyen a magyar irodalom fogadtatása Dél-Koreában? 

Valójában nehéz lenne azt állítani, hogy a magyar irodalom különösebben nagy figyelmet kapott volna Koreában. Az első és talán legismertebb magyar mű, amely szélesebb körben ismertté vált, Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye. Ezt a könyvet német nyelvből fordították koreaira, ezért Koreában is a német cím (Die Glut) alapján „열정” címmel jelent meg. A könyv 2001-ben került kiadásra Koreában, és egy évvel később, amikor Kertész Imre irodalmi Nobel-díjat nyert, jelentősen megnőtt az érdeklődés a magyar irodalom iránt.

Ebben az időszakban Kertész több műve is megjelent koreai fordításban, bár ezek közül sokat szintén német nyelvből fordítottak. Természetesen Kertész előtt is jelentek meg magyar művek Koreában, például Szabó Magda Az őz vagy Konrád György A látogató című regénye, de ezek nem váltottak ki nagy figyelmet. 2019-ben azonban Szabó Magda Az ajtó című műve megjelent Koreában, és még a bestsellerlistákra is felkerült. Hasonló sikert ért el 2023-ban Szerb Antal Az utas és holdvilág című regénye, amely sok koreai olvasó kedvencévé vált.

Ezeken kívül Kristóf Ágota és Krasznahorkai László művei is ismertek lettek Koreában. Azonban számos magyar mű angol vagy német nyelvről került átfordításra, ami gyakran azt eredményezi, hogy a fordítások nem mindig adják vissza pontosan az eredeti hangulatot és tartalmat. Ahhoz, hogy a művek légköre és mondanivalója pontosabban érkezzen el az olvasókhoz, a magyar nyelvből történő közvetlen fordítás lenne az ideális.

Személy szerint olyan szerzők műveit fordítottam koreaira, mint Csáth Géza, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Örkény István, Szabó Magda és Szerb Antal.

Min dolgozik jelenleg?

Jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltárban található, Dél- és Észak-Koreával kapcsolatos dokumentumok rendszerezésén és publikálásán dolgozom. Valószínűleg a kiadvány még idén, de legkésőbb jövőre megjelenik. Emellett azon is munkálkodom, hogy minél több ember számára elérhetővé tegyem ezeket az anyagokat online. A hozzájuk kapcsolódó adatbázis fejlesztésének első szakasza várhatóan szintén jövő év végéig elkészülhet.

Ezenkívül egy dokumentumfilm elkészítésében is részt veszek magyar és koreai csapattagokkal közösen, bár ez a projekt még előkészítési fázisban van.

Továbbá szeretném folytatni a magyar irodalmi művek bemutatását Koreában, de ez kissé összetett feladat. A koreai kiadók általában olyan műveket részesítenek előnyben, amelyeknél a szerzői jog már lejárt, vagy amelyek „piacképesek.” Bár a „piacképesség” és az „irodalmi érték” nem feltétlenül ellentétesek, az értékes művek kiválasztása és a kiadási terv kidolgozása időigényes folyamat.

Mostanában pedig Erdély szépsége varázsolt el. Szeretném bemutatni ezt a régiót a Magyarországon élő koreaiaknak. Tavaly kétszer is ellátogattam Erdélybe velük, hogy személyesen is megismerhessék ennek a területnek a különleges varázsát.

A felhasznált képet dr. Kim Bogook bocsátotta rendelkezésünkre.

Következő interjú

Előző interjú