Első generációsok az ELTE-n - Interjú Szabados Bettina

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet.  Az interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! Az írásbeli interjú kérdéseire ez alkalommal Szabados Bettina alumna válaszolt. 

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása? Mi az első emléke az Egyetemről?

A gimnázium utolsó évében egyre aktuálisabb lett a felsőoktatás kérdése, ugyanakkor rengeteg nyitott kérdéssel kellett szembenéznem. Hiába a humán tantárgyak érdekeltek, nem volt kialakult elképzelésem azzal kapcsolatban, hogy később milyen területen helyezkedhetnék el vagy egyáltalán a klasszikus nyelvi és tanári szakokon kívül milyen szakok vannak még a humán tudományok iránt érdeklődőknek. Ebben a nagy bizonytalanságban édesanyám segített, aki ahelyett, hogy lebeszélt volna arról, hogy bölcsész legyek, addig böngészte a különböző tájékoztató anyagokat, míg meg nem találta az ELTE BTK szabad bölcsészet szakját. Hálás vagyok, amiért hitt abban, annak ellenére is, hogy a humán tudományok hasznát mai napig kétségbe vonják, hogy ez a nekem leginkább megfelelő irány/életpálya.

Mondhatni az első és a kezdeti hónapokat leginkább meghatározó emlékem az Egyetemről, a Bölcsészkarról, hogy a különböző épületek, folyosók, termek labirintusában rendszerint eltévedek. Szeminárium a főépület alagsorában, előadás az I épület Bence György termében – minél több idő telik el, annál több „titkos” átjárót fedezek fel és annál otthonosabb érzem magam.

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

2014-ben végeztem az ELTE BTK szabad bölcsészet szakán, esztétika szakirányon vallástudomány minorral, ugyanebben az évben felvételt nyertem esztétika mesterszakra, ahol 2016-ban szereztem oklevelet. 2016-tól a Filozófiatudományi Doktori Iskola doktorandusza vagyok, a végzés várható éve 2021. Az esztétika szakkal párhuzamosan germanisztika alapszakra is jártam 2012-től, amit kisebb megszakításokkal 2018-ban fejeztem be (német szakirány és magyar minor).

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

A mai egyetemi oktatásnak sok kihívással kell szembenéznie – ezek a változtatások számos esetben nem az oktatás színvonalának emelését segítik elő. Az egyetemi oktatók aránytalanul túlterheltek, hiszen az oktatáson kívül a kutatásaikkal is haladni szeretnének/haladniuk kell és a különböző reformok ennek elősegítése helyett inkább bizonytalan léthelyzetet teremtenek, ami ellehetetleníti az elmélyült tudományos munkát.

Másik szempont az oktatás egészének a kérdése, aminek hiányosságai az egyetemi oktatás során tűnnek fel leginkább. A különböző ösztöndíjaknak (Erasmus, Campus Mundi, Ernst-Mach-Stipendium) köszönhetően lehetőségem volt külföldön is tanulni, tapasztalatokat gyűjteni a német és osztrák oktatási rendszerről – általánosságban elmondható, hogy sokszor kevesebb tárgyat kell felvenniük a hallgatóknak, viszont sokkal koncentráltabb munka is van elvárva tőlük. Egy másik személyes tapasztalaton alapuló megállapítás, ami szintén az oktatás – de nem az oktatók – számlájára írandó, hogy míg külföldön és Magyarországon is hasonlóképpen elvárt a hallgatóktól az aktív órai részvétel, addig itthon ez ritkán valósul meg igazán. A közoktatásból kikerülve sok hallgató, köztük magam is, az egyetemen szembesül(t) először azzal, hogy az olvasmányaira reflektálni kell(ene), kritikusan hozzáállni egy adott szöveghez, forráshoz és képesnek kell lennie arra, hogy nemcsak mindezt tovább tudja gondolni, hanem ki is tudja fejezni (szóban és írásban egyaránt). Míg, ha egy hallgató szerencsésen el is jut erre a felismerésre egyetemi évei elején, akkor is rá kell döbbennie, hogy sok esetben nincsen birtokában előadói készségnek, vitakészségnek, megfelelő érvelési

készségeknek, amelyek pedig elengedhetetlenek a későbbi szakmai boldogulás szempontjából bármely területen. Ezek mellé a hiányosságok mellé társul a nem megfelelő idegennyelv-ismeret: a magabiztos és tárgyalóképes nyelvtudás, aminek köszönhetően az idegen nyelvű források alapján is tájékozódhat a hallgató. A felsorolt hátrányok az oktatás egészét érintik, de a leghangsúlyosabban a felsőoktatásban „buknak ki”, ahol jogosan elvárt lenne a már említett készségek megléte.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Olvassanak és olvassanak mindent (is): a kötelezőket, az ajánlott szakirodalmat, regényeket, verseket, jól és rosszul megírt szövegeket. Ne csak vizsgára fussák át a feladott könyveket, hanem szánjanak minél több időt az olvasásra. Minden elolvasott szöveg értékkel gazdagít és az egyetemnél nincs jobb hely arra, hogy a rengeteg olvasmányélményt megtárgyalják és beszéljenek róla. Mindenképpen használják ki a zavartalan olvasás lehetőségét, amit a továbbtanulás nyújt. Ahogy Márai Sándor írja Füves könyvében: „Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék.”

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

A 2013/14-es tanévtől megszűnt a hagyományos, nyomdai úton előállított leckekönyv és felváltotta az E-index, azonban mai napig megőriztem a régi leckekönyvemet és az ahhoz kapcsolódó emlékeket: a sorban állást, az oktatóknak egy-két elismerő szavát vagy épp tanácsát jegybeíráskor, illetve ezek az aláírások később dokumentumértékkel is bírtak számomra, hiszen olyan neves kutatók kézjegyét viselik, akik időközben már visszavonultak a tanítástól. A későbbi, disszertációmhoz kapcsolódó, kutatások során szintén bebizonyosodott, hogy a régi leckekönyvek mekkora forrásértékkel bírnak és milyen mértékben tanúskodnak néhai birtokosuk érdeklődési köréről.

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

2016 óta az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában folytatom tanulmányaimat, disszertációmban a Lukács György fiatalkori filozófiájával foglalkozom.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Szerencsés módon teljes mértékben tudom hasznosítani a tanulmányaimat a jelenlegi munkahelyemen.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

A hivatás számomra nagyon fontos, így valószínűleg valami olyan szakmát választottam volna, ahol szintén lényeges az elköteleződés és értékteremtés, mint életcél.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

A mesterszak elvégzése után gyakornokként egy multicégnél helyezkedtem el, habár lényeges tapasztalatokkal gazdagodtam az itt töltött egy év alatt, mindvégig hiányzott a szellemi gyarapodás, illetve az érzés, hogy valamilyen kulturális értéket hozzak létre. Majd 2017 nyarán láttam meg az akkor még MTA, ma már ELKH alá tartozó, Bölcsészettudományi

Kutatóközpont Filozófiai Intézetének fiatal kutatói álláspályázatának a felhívását. Az álláspályázat első felhívásánál nem adtam be a jelentkezésem, mivel nem tartottam magam elég kvalifikáltnak, végül egy hónappal később a meghosszabbított álláspályázatra mégis jelentkeztem utolsó pillanatban és felvételt nyertem. A Filozófiai Intézetnél kapott, számomra mai napig hihetetlen, lehetőség nagyot lendített azon, hogy elköteleződjek a kutatói hivatás mellett és azzal foglalkozhassak, ami igazán érdekel, nem említve több, az Intézetben megismert, kollégát, akiktől a tudomány iránti alázatot megtanulhattam, illetve munkájukkal hozzásegítettek egy mélyebb, komplexebb, problémaorientált gondolkodáshoz.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Az ELTE mint Magyarország legrégebben működő egyeteme „át van itatva” a több évszázados történelmi múlttal, minden Karnak megvan a maga története, „titkokat” őrző épületei, nevezetes tanárai, hallgatói és az egymásnak tovább adott anekdotái – egy ilyen jelentős hagyományra visszatekintő egyetemnek a részese lenni kiváltság. Az ELTE-t elsősorban az oktatók és hallgatók teszik azzá, ami, egy olyan hellyé, ahol minden lehetőség adott, hogy szakmailag elkötelezett tanároktól minél többet tanulhassunk.

Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?

Az ELTE BTK esztétika szakán tanulni számomra meghatározó élmény volt: az itt oktató tanároktól nemcsak az önálló és reflektív gondolkodás kezdeti lépéseit sajátíthattam el, hanem emberileg is sokat tanultam tőlük: a tudomány szeretetét, elköteleződést, egymás gondolatának tiszteletét és értékelését. A szemléletmódomat nagyban befolyásolta az, hogy az esztétika szakon tanulhattam.