Első generációsok az ELTE-n - Interjú Holch Gáborral

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az írásbeli interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! A kérdésekre ez alkalommal Holch Gábor (BTK '97) alumnus válaszolt.

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása? Mi az első emléke az Egyetemről?

Egy középiskolai tanárom a budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban, akit Szári Péternek hívtak, filozófiát és angolt tanított nekem, ráadásul bokszolt is. Azt hiszem, egyfajta példakép volt számomra. Ő ismertetett meg a lehetőséggel, és segített felkészülni a felvételikre is.

Melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

Angol-amerikanisztika és filozófia szakokra jártam a Bölcsészkaron, de végül 1997-ben csak az előbbiből diplomáztam le. Felvettek ugyanis a CEU-ra, amit nem lehetett addig elhalasztani, amíg megszerzem a másik diplomámat is.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Engem az ELTE által számon tartott rengeteg híres öregdiák közül Herczeg Ferenc író, Kákosy László egyiptológus és Szent-Györgyi Albert szellemi közelsége inspirált leginkább, az érdeklődési területeim miatt.

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Én nagyon élveztem úgy az előadásokat és szemináriumokat mint a régi épületeket és az egyik campustól másikig való barangolást, naponta többször is. Angol szakosként a Dürer Caféról különösen szép emlékeim vannak.

Miért szeretett az egyetemre járni?

Amíg el nem kezdtem az egyetemet, az olvasást és írást mindenki szórakozásként tartotta számon a környezetemben. Az ELTE-n először találkoztam olyanokkal, akik gyakorlatilag abból éltek, hogy olvastak és könyvekről beszélgettek. Ez számomra beteljesült álomnak tűnt akkoriban.

Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

Elvileg szeretném, de a nevelt lányom az egyetlen, aki szóba jöhetne, ő pedig nem beszél magyarul. Kínai a feleségem és a lánya is, aki Kanadában tanul.

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

Én a rendszerváltás időszakában kezdtem el az ELTE-re járni, tehát bármilyen siralmasnak is tartják a mai felsőoktatás helyzetét sokan, a mi időnkben rosszabb volt a helyzet. A tanári kar jelentős részét menesztették politikai okokból, de utánpótlás nem nagyon volt. Az épületek, felszerelések borzalmas állapotban voltak. De akkor is arra gondoltam, Kákosy és Szent-Györgyi sem süppedős fotelben, a legmodernebb irodafelszereléssel megtámogatva érte el az általunk ismert zseniális eredményeket.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Szerintem számukra sürgősebb lesz, hogy szakmává alakítsák az érdeklődésüket, mint nekünk volt. Az életfogytig alkalmazásra berendezkedett nagy intézmények már nem a régiek, az anyagi nyomás pedig nagyobb. Legfontosabb javaslatom az lenne, hogy már az egyetem alatt kezdjenek el „haknizni” még akkor is, ha a szülők segítik őket anyagilag. Vállaljanak diákmunkát, műszaki rajzoljanak, fordítsanak és így tovább addig, amíg eladható készségekre nem tesznek szert.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Végzős koromban angol irodalomtörténet tanárunk, John Drew adott egy jó osztályzatot, majd az indexemet a Dürer Caféba küldette a tanársegédjével, mert tudta, hogy általában ott lehet megtalálni.

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

Éppen most érkeztem haza több, mint húszévi külföldi munka után, ezért ezen még nem gondolkodtam el. Éppen azért vettem fel a kapcsolatot az Alma Materrel, hogy egy kicsit bekapcsolódhassak az ELTE jelenlegi életébe.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Interkulturális vezetési tanácsadó és coach létemre gyakran abból élek, amit többek között a Bölcsészkaron megtanultam. A legtöbb szakmámbéli tanácsadó olyan területekről jön, mint a pénzügyi, mérnöki vagy jogi pálya. Én sokat hozzá tudok tenni a modern menedzserek módszereihez a filozófiai és társadalomtudományi ismereteimnek köszönhetően, nem beszélve az idegen nyelvek ismeretéről.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Már vártam a kérdést: olyan többdiplomás karatebajnok-bűnüldöző szerettem volna lenni, mint a Kockás képregényekből a generációm körében ismert Dr. Justice.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

A fent javasolt „haknizás” sokat segített a felnőtt lét megértésében: kocsit mostam, fordítottam, nyelveket és felvételi előkészítő tanfolyamokat tanítottam. Főként azonban addig tanultam, amíg lehetett, és a Bölcsészkar után még szereztem diplomát a CEU nemzetközi kapcsolatok szakán és a Bécsi Diplomáciai Akadémián is. Onnan rekrutáltak be az EBESZ-be.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Egy nagymúltú intézményhez tartozni rengeteg olyan lehetőséggel jár, amit a legtöbb diák nem aknáz ki. Beszélek kapcsolatokról, gyűjteményekről vagy akár csak arról is, hogy az ember a város szívében nyugodtan kutathat, dolgozhat az esti programjáig. Amikor idén hazajöttem Ázsiából, az első dolgaim között volt, hogy az Alumnus kártyámmal beiratkozzam az Egyetemi Könyvtárba.

Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?

Nagyon hosszú lehetne a lista: barátságok, készségek, lehetőségek, de elsősorban talán mégis az, hogy az egyetemnek köszönhetően egy fiatal nyugodt körülmények között, társak és tanárok segítségével végig tudja gondolni, hogy mit akar kezdeni az életével. Az egyetemi évek után ez már nem olyan könnyű.