Első generációsok az ELTE-n - Interjú dr. Wágner Györggyel

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! Az írásbeli interjú kérdéseire ez alkalommal dr. Wágner György Rezső (ÁJK '82) alumnus válaszolt.

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása? Mi az első emléke az Egyetemről?

Sosem volt jó kézügyességem, a humán tárgyakból viszont jó voltam. Gimnáziumi osztálytársammal, Matus Jánossal beszéltem egyszer arról, hová menjek a gimnázium után. Ő azt mondta, menjek a jogi karra, magyar és történelem felvételi van, az menni fog nekem és beszélni is jól tudok. A felvételin csak egy csalódás ért: akár az érettségi vizsgán, itt is az 1848-49-es eseményeket húztam. Őszinte bánatomra nem jutottam tovább a pákozdi csatánál, azt mondták, köszönjük, elég volt. Pedig én még mondtam volna, hogy veressipkások, fehértollasok, Damjanich, Bem apó, felvidéki hadjárat...

Első emlékem az egyetemről a sok szép lány volt. A fiúk többségét már ismertem, együtt katonáskodtunk az egyetem előtt.

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

Az Állam- és Jogtudományi Karon 1982-ben, "summa cum laude" eredménnyel. Ezért piros színű diplomát kaptam, irigyeltem a többieket az ő kék diplomájukért.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Ez azért nem egy jó kérdés, mert hallgatóként nagyon kevesen válnak híressé. Ezért nem hallgatóként gondolok rájuk és sokszor nem tudom, melyik egyetemen végeztek.

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Otthon laktam a szüleimnél, nekem kevesebb jutott az egyetemi életből, mint a kollégistáknak.

Miért szeretett az egyetemre járni?

Életem utolsó olyan időszaka volt, amikor még nem kellett azon aggódni, miből fogok megélni. 

Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

A fiam első éves az ELTE-n, közgazdaságot tanul. A kisebbik lányom az ELTE Jogi Karán kezdte meg az egyetemi tanulmányait, de az első félév után abbahagyta. Jelenleg ő is közgazdaságot tanul a Corvinuson. 

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

Sajnálom, hogy a koronavírus miatt nem ismerhetik meg úgy a fiatalok az évfolyamtársaikat, ahogy mi tehettük. Jó, hogy sok mindent elektronikusan lehet elintézni, de ennek vannak árnyoldalai is, nehéz bejelentkezni vizsgára, mert mindenki ugyanakkor szeretne, és ezért leterhelt a rendszer. Vizsga vagy dolgozatírás közben előfordul, hogy lefagy a rendszer vagy kidobja a gyereket, akinek utána vissza kell jelentkeznie. 

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Élvezzék az egyetemi éveket, szerezzenek életre szóló tudást, barátokat, ha elég szerencsések hozzá, társat maguknak. 

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

A negyedik évfolyam első félévében egy csoporttársammal Leningrádba mentünk egy kutatási témával, az enyém a közlekedési bűncselekmények volt. Először ketten voltunk a kollégiumi szobánkban, de később társat kaptunk egy szibériai srác személyében, aki Szláva néven mutatkozott be. A kollégiumban rengeteg svábbogár (oroszul tarakán) volt. Eleinte próbáltunk küzdeni ellenük, gyurmával tömtük be a fal réseit és rovarirtóval szórtuk be a padlót, de később, mikor a rovarirtó kellős közepén láttunk vígan masírozni egy tarakánt, megértettük, hogy a küzdelem reménytelen. Ettől fogva papuccsal ütöttük őket, ha megláttuk.

Szláva hamar összemelegedett egy orosz leányzóval, esténként ültek egymás mellett kézen fogva és érzelmes orosz dalokat énekeltek. Egy este a kézfogásig már eljutottak, de az érzelmes orosz dalok ideje még nem jött el, amikor az ágyon fekve észrevettem egy, az ágy alá igyekvő tarakánt. Villámként csaptam le rá. Mikor előmásztam az ágy alól, láttam az oroszok kérdő tekintetét. "Tarakán" - mondtam magyarázatként. Erre Szláva vigyorogni kezdett, odajött hozzám, kezet nyújtott és teljes nevén bemutatkozott: "Vjacseszláv Tarakánov" - tehát a vezetékneve Svábbogári volt.

Egy barátunk és csoporttársunk levelet írt nekünk, amit másfél hónap késéssel kaptunk meg. Mikor megláttuk, őszintén sajnáltuk azt a KGB-st, akinek ezt a levelet meg kellett próbálni megérteni. Azt a szövegrészt, amelyet "a begőzők Bebuknak"-nak olvastunk, csak otthon, a szerző magyarázata alapján értettük meg.

A visszautazás előtt az egyetem hivatalában kaptuk vissza az útleveleinket. A hivatalnok igyekezett a nevek alapján beazonosítani bennünket. A latin betűs írás megértése azonban nem tartozott az erősségei közé. A csoporttársam nevét (Keresztes) görögösen, "Kérésztész"-nek mondta. A Miszlivecz vezetéknevű lány nevében a "Misz"-ig jutott el. A Guczoghy névre ránézett, és feladta a próbálkozást.

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

Nem.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Jogászként dolgozom, tehát maximálisan.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Megpróbáltam volna régész vagy történész lenni.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Bíróságon kezdtem dolgozni. Hálás vagyok annak a bírónak, aki mellett megértettem, mennyire fontos megismerni az emberek cselekedeteinek az okait. Egyetemi csoporttársak segítettek új munkahelyet találni, miután elhagytam a bíróságot.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Az ELTE nagy múltú, színvonalas oktatói gárdával rendelkező egyetem.

Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?

Jogászként precíz, pontos munkát kell végezni, és nagyon jól kell használni a magyar nyelvet.