Alumni Staféta - Lévay Miklós

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Lévay Miklós (ÁJK '80) kriminológus, jogtudós, professor emeritus, 2000 és 2004 között a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, 2006-tól 2007-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese kapta. 2007-ben az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választotta, 2016-ig volt alkotmánybíró. 2004-2021 között vezette az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszékét, 2011-2023 között a Kriminológia mesterszak szakfelelőse. Tagja az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának, a Büntetés-végrehajtási Jogi Albizottság elnöke. Az ELTE ÁJK mellett oktat az Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam-és Jogtudományi Karán.

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?

Büntetőjoggal, a bűnözés kérdéskörével foglalkozó oktatóként, kutatóként nem tudok gyermekkori első, szakmámhoz illő ténykedést említeni…

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?

Az 1993-1994-es akadémiai évet ösztöndíjas vendégkutatóként a Rutgers University Büntető Igazságszolgáltatási Karán (School of Criminal Justice) tölthettem. Kiemelkedő színvonalú szakmai közösségbe kerültem. Abban az időben a hasonló profilú intézmények évenkénti országos rangsorában a Rutgers Büntető Igazságszolgáltatási Kara 1. vagy 2. helyezést ért el. Már rendelkeztem kandidátusi tudományos fokozattal, de pályakezdőkre jellemző intenzitással vetettem bele magam a kutatómunkába. Nemcsak a kar rendkívül gazdag könyvtárában tanulmányoztam a szakirodalmat, hanem különböző kriminológiai, büntető igazságszolgáltatási, bűnmegelőzési kurzusokra jártam, megismertem a kar képzési kínálatát, voltam bírósági tárgyaláson, börtönlátogatáson. A gazdag program jelentős mértékben köszönhető volt a kar akkori dékánjának, Ronald V. Clarke professzornak, a kiemelkedő munkásságú kriminológusnak és az azóta már elhunyt Gerhard O. W. Mueller professzornak, a kriminológia és a büntető igazságszolgáltatás nemzetközileg elismert szakemberének, akik egyfajta patrónusként törődtek velem. A karon töltött 10 hónap új oktatási és kutatási perspektívát nyitott számomra. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a kriminológia Magyarországon sem csupán egy tantárgyat kellene, hogy jelentsen, hanem indokolt lenne létrehozni a kriminológus szakmát, hivatást és ennek alapjaként megalapítani a kriminológus mesterképzést. Nagy örömömre ez 2013-ban, elsőként hazánkban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, megvalósult. A kutatás területén pedig a Rutgersen eltöltött időszak erősített meg abban, hogy a bűnözés, a bűnözővé válás megértéséhez szükséges a kriminalitás kontrollját szolgáló intézményrendszer, a büntető igazságszolgáltatás kriminológiai szempontú tanulmányozása is. 

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

A legnagyobb sikerélményt az oktatás területén a PhD hallgatókkal való foglalkozás okozza.  A kutatásban pedig, hogy dolgozhatom a régió tíz országa büntető politikájának összehasonlítására irányuló nemzetközi könyvprojekten, amelynek a kezdeményezője voltam. 

A legfőbb frusztrációim egyike a hallgatók tömeges távolmaradása a graduális képzés (jogászképzés) előadásairól. A másik, hogy a bűnözéssel, büntető igazságszolgáltatással összefüggő kutatási eredmények és a kriminálpolitika, mint szakpolitika sajnos elmennek egymás mellett, mint a párhuzamosok.

Ha az emberiség csak egy könyvet olvasna el az ön javaslatára, melyik lenne az? 

A javaslatom, bizonyos mértékig szakmai megfontolásból, Victor Hugo: Nyomorultak c. regénye. 

Mi a kedvenc művészeti alkotása?

Nagyon szeretem a filmművészetet, a mozit, kedvenc alkotást is ebből a művészeti ágból választok. Ez pedig Makk Károly: Szerelem c. filmje. Gyönyörű, többrétegű alkotás. Nézhetjük a konkrét történelmi korszakra vonatkoztatott történetként, de attól elvonatkoztatva is átélhető a három ember kapcsolata, drámája. Lenyűgöző a három főszereplő, Törőcsik Mari, Darvas Lili és Darvas Iván játéka, valamint Tóth János operatőr képei. Sokszor láttam már a filmet, de amikor valamelyik TV csatorna adja, igyekszem megnézni. 

Mi az a gondolat, ami leginkább megragadta eddigi olvasmányaiban?

Középiskolásként olvastam Arany János: Domokos Napra c. versét, amelynek következő négy sora ma is bennem van:

„Nemes önbizalom, de ne az önhittség, 

Rugói lelkedet nagy célra feszítsék:

Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben.” 

Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?

A családi programok, együttlét az unokákkal, focimeccs nézés és más sportközvetítések, valamint a zenehallgatás – a jazzt különösen kedvelem (élőben vagy rádióból), továbbá találkozás – sajnos egyre ritkábban – a barátaimmal. A jazz szeretete egyébként ugyancsak az ELTE-hez köthető. A műfajt Gonda Jánosnak az 1970-es évek második felében az Egyetemi Színpadon tartott jazztörténeti sorozatának köszönhetően kedveltem meg.

Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?  

A pszichológia és a filmművészet.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

Szakmai előadások meghallgatásakor és publikációk olvasása közben.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

Jogász végzettségű kriminológus vagyok, aki büntetőjogi kérdésekkel is foglalkozik.

A kriminológia mint diszciplína elsősorban a bűnözés társadalmi és egyéni okaival foglalkozik, törekszik feltárni egy ország, régió bűnözésének sajátosságait, a bűnelkövetés kockázati tényezőit és magyarázni a jellemzőket. Az újabb kriminológia irányzatok azonban vizsgálják azt is, hogy milyen okai vannak bizonyos jelenségek bűncselekménnyé nyilvánításának (kriminalizálásának) vagy, hogy bizonyos társadalmi csoportok tagjai miért felülreprezentáltak az ismertté vált elkövetők, illetve a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek körében.

A tudományterületről az egyik legátfogóbb meghatározás a német Günther Kaisertől származik, amely a következő:

A kriminológia a bűnözésről, a bűnelkövetőről és a negatív deviáns viselkedésről, valamint ezek ellenőrzéséről létező tapasztalati tudás rendszerezett összessége. A tudományterület olyan alapfogalmakkal dolgozik, mint a bűnözés, bűnelkövető és bűnözési kontroll, de hozzátartozik az áldozattan és a bűnmegelőzés is. 

Az előzőkhöz hozzá kell tenni, hogy a „kriminológus” gyakorlati szakmát, hivatást is jelent. A kriminológusok különböző intézményekben (pl. gyermekvédelem, pártfogó felügyelői szolgálat, rendőrség, önkormányzatok, büntetés-végrehajtás, azaz a „börtönök”, áldozatsegítés) foglalkoznak bűnelkövetőkkel, elítéltekkel, büntetésből szabadultakkal, áldozatokkal vagy bűnmegelőzéssel.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

Az „egyetlen tárgy” egyetlen tárgycsoport lenne, mégpedig a szobámban lévő fényképek: két kisunokám fotói, egykori miskolci intézeti, alkotmánybírósági kollégáimról és jelenlegi tanszéki munkatársaimról készült fényképek, valamint néhány, már nem élő kriminológus fotója.

Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? Miért?

Szívesen találkoznék Rónay György: A párduc és a gödölye c. regényének főszereplőjével, dr. Stoll Aurél büntetőbíróval.

A szigorú büntetőbíróval azért találkoznék, hogy megkérjem arra, a könyvbeli újságíró után nekem, egy szélesebb értelemben vett szakmabelinek is próbálja elmagyarázni, hogy 1944-ben, amikor hadbíró volt, miért utasította el barátja kérését, hogy próbálja megmenteni zsidó feleségét és kislányát, az 1950-es években viszont miért hajtotta végre a Főnök utasítását, hogy hirdessen ki egy előre megírt halálos ítéletet, annak ellenére, hogy tudta, akit halálra ítélnek és felakasztanak, ártatlan ember.

Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban? 

Finnország, ahol 1986-2022 között ösztöndíjjal, majd egy szakmai tisztségem okán többször jártam. Az észak-európai országot évszázadokon át nagyhatalmak gyötörték, éghajlata kedvezőtlen, nyelve a szomszédokkal és a világgal való érintkezésben hátrányt jelentett, ma pedig Európa egyik legfejletteb, a társadalmi egyenlőséget különösen fontos értéknek tartó, kiváló iskolarendszerrel rendelkező állama, amelyben az ország fiatal korosztálya és felnőtt lakossága, ha nem is azonos szinten, de érti és beszéli az angol nyelvet. 

Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?  

Műszaki szakközépiskolában érettségiztem, majd érettségi után elhelyezkedtem autóvillamossági műszerészként. Nem sok műszaki érzékem volt és a végzett munka sem okozott örömöt, ezért amikor két barátom 1973 telén azt mondta, hogy ők jelentkeznek az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára és ugyanezt javasolták nekem, megvettem a Felvételi tájékoztató aktuális kötetét. Megtetszett, ami abban a jogászképzésről szerepelt és a szüleim megkérdezése, hozzájárulása után, megfogadva a barátaim tanácsát, 1974-ben jelentkeztem a karra.

Miért az ELTE-t választotta?

Budapestiként fel sem merült, hogy az akkori két másik jogi karra, Pécsre vagy Szegedre jelentkezzem. Ráadásul rokkant nyugdíjas szüleimnek jelentős anyagi terhet jelentett volna a Budapesttől távoli tanulásom. 

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről? 

Az egykori Studium Generale helyébe lépő Felvételi Előkészítő Tanfolyam egyetemista oktatójaként ismertem meg a feleségemet.

Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?

Gönczöl Katalin, ma Professor Emeritus, amikor megismertem, 1976-ban, egyetemi adjunktusként az ÁJK Kriminológiai Tudományos Diákkörének és az azon belül működő utógondozói csoportnak a tanár vezetője volt. A csoport hallgatói a Tököli Büntetés-végrehajtási Intézetből szabaduló fiatalkorú elítéltek szabadulás utáni beilleszkedését segítették. Ehhez a csoporthoz csatlakoztam másodévesen. A diákköri ülésen Gönczöl Katalin az új tagoknak elmondta a teendőket, a követelményeket és beszélt a kriminológiáról. Nagyon megragadott mindaz, amit mondott, és lényegében akkor döntöttem el, hogy kriminológiával szeretnék foglalkozni.

Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!

Az első év őszi félévében szinte az első vizsgám a Római jog volt, mégpedig a tanszék vezetője, a legendás, öblös hangú Brósz Róbert tanár úr előtt. Rettenetesen izgultam. A kihúzott tételről elfogadhatóan beszéltem, de következett egy kapcsolódó kérdés. Mi az a „fructus pendens”? A helyes válasz az lett volna, hogy „függő gyümölcs”, azaz olyan „gyümölcs”, amely még nem vált el az anyadologtól, amelyet még nem szedtek be. Én pedig azt válaszoltam, hogy „lógó gyümölcs”. Hatalmas nevetésben tört ki Brósz professzor úr, a szobában lévő minden vizsgázó megdermedt, különösen én. Biztos voltam benne, hogy ezzel vége a vizsgának és utóvizsgára kényszerülök. Brósz professzor úr azonban miután jól kinevette magát, kérte, hogy magyarázzam el a latin kifejezés tartalmát. Ez sikerült, így mégsem kényszerültem uv-re. A vizsga tudatosította bennem a jogi terminológia jelentőségét, az egyes fogalmak pontos használatának fontosságát. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy van egy másik felejthetetlen vizsgám, mégpedig a Büntetőjog államvizsga. Annak befejezése után a meglehetősen szigorú Szük László tanár úr megdicsért a szabatos jogi szóhasználatért.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Az ELTE diploma megszerzése után, 1980-ban a Kriminológiai Tanszéken biztattak, hogy oktatóként a soron következő tanévben a tanszékre kerülhetek. Végül is nem így történt. Ügyészségi fogalmazó lettem. 1981 tavaszán összefutottam Kratochwill Ferenccel, aki tanított az ELTE ÁJK-n és akkor kezdte meg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen a jogászképzés megszervezését. Tudott oktatói aspirációmról és megkérdezte, hogy akarnék-e csatlakozni az 1981. szeptemberében induló miskolci jogászképzés oktatói stábjához. Igent mondtam és miután a Bűnügyi Tudományok Tanszékének kinevezett vezetője, Horváth Tibor professzor úr is elfogadta a pályázatomat, tudományos ösztöndíjas gyakornok lettem Miskolcon. A városba költöztünk és 2004-ig a Miskolci Egyetem teljes állású oktatója voltam, 1998-tól egyetemi tanárként. 

2003-ban tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt Tauber István, az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszékének vezetője. 2004 elején Gönczöl Katalin felhívott telefonon és megkérdezte, hogy eljönnék-e Miskolcról és vállalnám-e az ELTE-n a Kriminológiai Tanszék vezetését. Nem volt könnyű dönteni. Amit addig a pályámon, szakmámban elértem, azt alapvetően miskolci oktatóként-kutatóként értem el, abban az inspiráló-támogató közegben, amit a Miskolci Egyetem, annak Állam- és Jogtudományi Kara, - amelynek 2000-2004 között a dékánja voltam - a kar Bűnügyi Tudományok Intézete jelentett. Végül is elfogadtam a felkérést és 2004. februárjától előbb másodállásban, majd rövidesen teljes állásban az ELTE egyetemi tanára, 2004. október 1-től pedig az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszékének vezetője lettem. Döntésemben személyes okok (feleségem ekkor már főállásban Budapesten dolgozott, idős, beteg szüleim a fővárosban éltek, lányunk az ELTE hallgatója volt) és szakmai ambíciók játszottak szerepet, vonzott továbbá, hogy az Alma Materemben lehetek oktató, ott, ahol egykor hallgató voltam.

Nagy örömömre az ELTE-n, az ÁJK-n és a Kriminológiai Tanszéken ugyancsak támogató közeg, kiváló kollégák fogadtak. Úgy érzem, hogy ez segített abban, hogy hozzátegyek azokhoz a szakmai eredményekhez, amelyeket Miskolcon elértem.

Mik a jövőbeni szakmai tervei?

A most következő tanévtől professor emeritusként dolgozhatom az ELTE-n, így érdemes mértéktartóan tervezni. Amit szeretnék, az a Kriminológiai Tanszék munkájában való közreműködés, segíteni PhD hallgatóimat a doktori fokozat megszerzésében, és vannak még tudományos terveim is.

Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?

1975-1980 között voltam az ELTE ÁJK joghallgatója. A képzés színvonalában szakmai igényesség tükröződött, amely hasznos útravaló bármilyen területen, hivatásban is dolgozik valaki.   

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak? 

Egyetemi hallgatónak lenni elsősorban a szabadságot jelenti. A későbbi életszakaszban akkor van esély tartalmas szabadságra, ha okosan élt szabadságával egy egyetemi hallgató.

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

Hudecz Ferenc Professor Emeritusnak, az ELTE Pro-Rektorának.

Előző staféta

A felhasznált fotót Lévay Miklós bocsátotta rendelkezésünkre.