Első generációsok az ELTE-n - Interjú Karácsony Nikolettel

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az írásbeli interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! A kérdésekre ez alkalommal Karácsony Nikolett (BTK '13, '16, '22) alumna válaszolt.

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása? Mi az első emléke az Egyetemről?

Amikor elkezdtem egyetemet keresni a gimnázium utolsó évében, sokszor felbukkant az ELTE neve. Egyre többször nézegettem a honlapot, valahogy vonzott az egész, szerettem volna én is a részese lenni ennek az egyetemnek. Hihetetlen öröm volt, amikor felvettek. Ehhez köthető az első emlékem is, ahogy a Balaton partján ujjongok, miután megtudtam, hogy sikerült a felvételi.

Melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

Az ELTE Bölcsészettudományi Karon szereztem magyar nyelvből és irodalomból diplomát, majd kommunikáció mesterszakon tanultam tovább. A pandémia után még visszaültem az iskolapadba egy évre. Tavaly elvégeztem a Beszédtréner, beszédtanácsadó képzést is. Jó érzés volt visszatérni az ELTE-re.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Elsőként D. Tóth Kriszta újságíró, riporter jutott eszembe, de számos költőt, írót is említhetnék, akik szintén az ELTE-n végeztek, és a mai napig újra és újra kiadják a köteteiket. Gondolok itt Pilinszky Jánosra, Nemes Nagy Ágnesre vagy Janikovszky Évára.

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Rengeteg kulturális és sportolási programot, valamint műhelymunkát és kerekasztal-beszélgetést szervezett az egyetem, sűrű évek voltak, nem nagyon volt lehetőségünk unatkozni.

Miért szeretett az egyetemre járni?

Egyrészt a tanárok miatt, rengeteg tudást kaptam tőlük, másrészt úgy gondolom, az egyetem nemcsak szakmailag készített fel az életre, hanem az élethez való hozzáállásomon is sokat formált. Az sem mellékes, hogy egy ilyen nagy múlttal rendelkező egyetemnek van egy olyan hangulata, amiért szívesen jár oda az ember. Ezt nehéz szavakkal leírni, de akik szintén az ELTE-n végeztek, szerintem pontosan értik, miről beszélek.

Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

Az, hogy én mit szeretnék, az mellékes, azt fogom nézni, hogy őt mi teszi boldoggá. Persze fogok neki mesélni az egyetemi éveimről, és ha az ELTE mellett dönt, teljesmértékben támogatom majd, pont az előző kérdésben leírtak miatt.

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert bár én még visszamentem az egyetemre, de egyrészt egy felnőttképzésre, másrészt két diplomával a kezemben. Teljesen más élményt adott, már nem voltam annyira szigorú magammal, sokat lazultam az évek során. Illetve én sokszor úgy éreztem, hogy az ELTE-n valamilyen szinten burokban voltunk. Nem tudom, hogy más egyetemeken mennyire valósul meg a tanárok és diákok közötti együttműködés, ami az ELTE-n nagyon jól működik. Szerintem ez az egyik alapja a sikeres egyetemi oktatásnak.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Használják ki az egyetemi éveiket, és olyan szakot válasszanak, ami érdekli őket. Öt év elsőre hosszú időnek tűnhet, de hamar véget ér. Fontos, hogy azzal foglalkozzanak és abban legyenek jók, ami izgalommal tölti el őket. Munka mellett sem lehetetlen tanulni, de később még hálásak lesznek a meghosszabbított diákévekért.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Erasmus ösztöndíjjal voltam Svédországban, ahol a biciklizés egy teljesen általános, sőt, elterjedtebb közlekedési eszköz, mint a tömegközlekedés. Én is kaptam egyet kölcsönbe, ami picit nagy volt, de nem foglalkoztam vele. Ahogy azzal sem, hogy a tájékozódási képességem nem a legjobb. Pláne egy idegen országban, ezért nem szerencsés az első héten azzal kísérletezni, milyen más útvonalakon juthatok haza. A 30 perces hazaút 1,5 órásra sikeredett, amit megkoronáztam egy hatalmas eséssel. Hetekig fel volt dagadva a lábam. Utána sikerült közelebb költöznöm az egyetemhez, és egy mérteben megfelelő biciklit is beszereztem.

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

A közeljövőben nem, de nem kizárt, hogy később, ha úgy alakul, szerzek még egy oklevelet. Sose késő új dolgokat tanulni.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Szerencsére majdnem minden egyetemen szerzett tudásomat használom a munkám során.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt tanulhattam, amit a legjobban szerettem volna. A gimnázium végén már tudtam, hogy nem nagyon érdekel más, csak a kulturális újságírás, ezen belül minden, ami színház, film, tánc. De visszagondolva a gyerekkoromra, szerintem műsorvezetéssel foglalkoznék. Állandóan közvetítettem valamit, saját műsort gyártottam, videókat készítettem.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Nem volt könnyű, mert nem sokkal a diploma megszerzése előtt vesztettem el édesanyámat. A családom és a barátaim sokat segítettek, az első munkahelyemet is nekik köszönhetem. Még nem kaptam készhez hivatalosan a diplomámat, de már sikerült elhelyezkednem. Az első munkahelyemen szerencsére sok olyan ember vett körül, akik megkönnyítették a beilleszkedést a munka világába.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Ha egy életre szóló élményt szeretnének, rengeteg lehetőséggel és használható szakmai tudással, mindenképp az ELTE-t válasszák.

Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?

Nem is egyet, de kettő nagyon megmaradt. Az egyik, hogy mosolyogjak többet. A másik, hogy bármi történik, az úgy van jól. Ezek talán klisének hangzanak, de én pontosan emlékszem, hogy mikor és miért kaptam őket. Azóta is sokat segít ez a két mondat, a szakmai- és a magánéletemben egyaránt.