Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Vankó György (TTK'93), a Wigner Fizikai Kutatóközpont Femtoszekundumos Spektroszkópiai és Röntgenspektroszkópiai Kutatócsoportjának vezetője kapta.
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/...stb?
A jelentős fény- és hanghatással járó exoterm kémiai reakciók már kiskoromtól érdekeltek. Gyógyszertárból, háztartási boltból stb. könnyen beszerezhető anyagokból könnyű volt lőporszerű keverékeket készíteni. Az még egy nyugodtabb kor volt, az emberek a béketáborban nem féltek a terrorizmustól, így viszonylag zavartalanul robbantgathattam a kertben, a patakban, vagy a galgamácsai határban. (Az ilyen piromán hajlamokat persze elhagyhatja az ember, az egyetem alatt én is inkább a szerkezetkutatás, a fizikai módszerek alkalmazása felé fordultam.)
Melyik könyv hatott legjobban pályájára?
A pályámra vonatkozó könyvet nem tudok kiemelni, de a felnőtté válásom körüli útkeresésem során szemléletemet nagyban alakította Richard Dawkins: Az önző gén c. munkája. Olyan koherens és szép magyarázatát adja létezésünknek, amit más forrásokból addig sohasem kaptam meg. Jelentős fizikusok művei közül megemlíteném a még középiskolában olvasott A rész és az egész című könyvet Werner Heisenbergtől, ill. a később abszolvált "Surely you are joking, Mr. Feynmann!" címűt Richard Feynmanntól.
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
Egyes molekulákat elveben munkára foghatunk fénnyel való besugárzással, a potenciális felhasználás a molekuláris eszközöktől a napenergiaenergia-hasznosításon keresztül a környezet tisztításáig terjed.
Csoportommal ilyen funkcionális molekulák viselkedését vizsgáljuk ultragyors lézerimpulzussal történő aktiválás után, az atomok mozgásának időskáláján, és elméleti számítások alapján végzett kémiai módosításokkal próbáljuk a bennük lezajló folyamatokat befolyásolni. Az utóbbi évtizedben sikerült ehhez itthon berendezéseket építeni, emellett a legmodernebb külföldi infrastruktúráknál is kísérletezhetünk Kaliforniától Japánig, valamint az elméleti alapon történő molekulatervezés is működni látszik.
Frusztrációk? Magyar közalkalmazottként ugyan milyen frusztrációról számolhatnék be?
Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?
Tompa Andrea: Haza. A szerző Omerta c. regényét is nagyon szerettem, ám korábbi műve, a Fejtől s lábtól az egyik legnagyobb olvasmányélményem. A Hazát pár napja kaptam meg a feleségemtől, és nagy várakozásokkal nézek elébe. A másik aktuális kötet Spiró György: Malaccal teljes éveink. Spiró Fogság c. regénye az a könyv volt, amit néhány éve szó szerint nem tudtam letenni. A "malacos" esszékötetben az Eötvös Collegiumi napjairól is ír, ami különösen érdekessé teszi számomra. (Nekem is szerencsém volt eme intézmény lakójának lenni, és az itt töltött időszak meghatározó periódusa életemnek, habár a mi generációnk már nem volt olyan, mint a korábbi nagy öregeké: a nagy öregektől tudjuk.)
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Olvasmányélményeim fiatalon a századforduló Párizsa felé vittek volna, szívesen lettem volna író vagy festő abban a korban, abban a miliőben, azokkal a kortársakkal. De mivel egyik tevékenységhez sincs tehetségem, nem építettem időgépet...
Mi jelent Ön számára pihenést?
Olvasás, (művész)filmek, síelés, utazás. Kölnben két évtizeddel ezelőtt váratlanul beleszerettem a középkori építészetbe, azóta a kedvenc vakációm az autós kirándulás román és gótikus templomokkal teli területeken; csaknem hétéves francia tartózkodásunk alatt rengeteg, különböző stílusjegyekre felfűzött tematikus útra nyílt módunk.
Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját.
Egyetemi éveim közepén nem mindig sikerült a tanulmányi és szívügyeimet összeegyeztetnem, így előfordult, hogy föltolult néhány vizsgám. Egyszer az egyik tárgyra egy szűk nap jutott, és csak úgy sikerült befejeznem a felkészülést, hogy semmit nem aludtam. (A "dallama" a fejemben volt ugyan, de a vizsgára a "kottáját" is meg kellett tanulni.) A vizsgáztatóm szobájában délelőtt 9-10 óra körül megkaptam a feladatokat, ő utána elment a büfébe beszélgetni. Társasági ember volt, gyakran megesett ez vele. Én szépen kidolgoztam a tételeket, és vártam vissza. Óra nem volt nálam, a szobában sem, az alváshiánytól az időérzékem sem működött; lehet, hogy el is bóbiskoltam. Aztán délután kulcscsörgésre riadtam: a professzor úr éppen haza akart menni, de mielőtt bezárta volna, szerencsére benézett a szobába, hogy nem hagy-e ott valamit. Ezek után a vizsga viszonylag gyorsan lezajlott.
Miért az ELTE-t választotta?
Tudomásom szerint az 1980-as évek végén az ELTE volt a legjobb a természettudományos kutatói képzésben.
ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Harmadéves korom óta végeztem tudományos diákköri munkát az ELTE Magkémiai Tanszékén; élveztem a kutatást, így a '90-es évek első felében egyértelműnek tűnt, hogy ott maradok doktorizni, és aztán majd jó eséllyel onnan megyek nyugdíjba. Azonban Nagy Dénes Lajos professzor, akinek jártam a Nukleáris Szilárdtestfizika c. speciális kollégiumára, meghívott egy szinkrotronsugárzásos kísérlet néhány fős felhasználói csoportjába a hamburgi DESY-be. A laboratóriumi kutatómunka után egy ilyen nagy nemzetközi infrastruktúránál úgy éreztem magam, mint aki egy űrállomásra csöppent, és azonnal megfertőzött, magával ragadott az ottani atmoszféra, az új kutatási lehetőségek. Ezután gyorsan befejeztem a doktorimat, és megpályáztam egy posztdoktori állást a vezető nemzetközi szinkrotronsugárzási intézetnél, a grenoble-i ESRF-nél. A posztdoktori pozíciót azután egy ötéves kutatói követte. Az itt töltött évek során rengeteg új szakmai tapasztalatot szereztem, sokat tanultam a berendezéseinken kísérletező válogatott felhasználóinktól is, és a természeti és kulturális kincsekben bővelkedő, erős gasztronómiai és borászati tradíciókkal bíró Franciaországban a szabadidő eltöltése sem okozott gondot.
Mit üzen az ELTE hallgatóinak?
Sapere aude.
Következő staféta - Vámos Miklós
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek