Alumni Staféta - Nagy Boldizsár

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Nagy Boldizsár (ÁJK '77, '12, BTK '87) nemzetközi jogász, a Central European University (CEU) egyetemi docense, az ELTE ÁJK korábbi adjunktusa kapta.

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?

Gyerekként a nemzetközi jogról vajmi keveset tudtam, ha eltekintünk attól, hogy lakásunk ablakából láthattam a Kossuth híd tövében tanyázó orosz tankot s így igen korán megismerkedtem az államközi agresszió fogalmával. De ha szakmámnak nem a nemzetközi jogot, hanem a jogot tekintjük (ami persze kegyes csúsztatás, mert magyar jogi munkát sosem végeztem), akkor felidézhetem a pillanatot, amikor édesapámmal (aki gyakorló jogász volt) néztük, ahogyan egy kilences villamos nekiment a sínről elmozdulni képtelen Wartburgnak, majd a koccanás után mindketten felidéztük az eseményeket: dudált-e az autó, csengetett-e  villamos, járt-e a Wartburg motorja az ütközés pillanatában, s megállapítottuk, hogy hiába láttuk előre, ami történni fog, két perccel az esemény után "tanúként" már nem egyformán emlékeztünk rá. Ez fontos tanulság maradt abban a tekintetben, beszélhetünk-e "tényekről" a természettudomány szűk ligetein kívül.

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?

Ha szabad csavarnom a kérdésen: az élmény nem volt "meghatározó", mert akkorra sorsom már meghatározott volt, de nincs kétség afelől, hogy a világ legokosabb és -műveltebb nemzetközi jogászaival való majd' ötéves együttműködés a Bős-Nagymaros perben életre szóló tapasztalat volt, barátságok forrása és saját korlátaim felismertetése.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

Van olyan tanulmányom, amely egy amerikai szakfolyóiratban jelent meg, és idézettsége a százat közelíti, ami a jogtudományban ritka. 2020 és 2023 között (egy vagy több) könyvfejezetem jelenik meg a Cambridge University Pressnél, az Oxford University Pressnél, a Brill kiadónál, az Edward Elgarnál és a Routledge Kiadónál. Amikor az ember hatvan és hetven éves kora között éri meg legtermékenyebb időszakát, azt sikerélmények tekintem. (PhD-mat is jóval később írtam meg, mint szokás, viszont egy félév elegendő volt a később a Gondolatnál megjelent könyv megírásához.)

A frusztráció a tanítással kapcsolatos. Az ELTE-n fel is hagytam vele, 2017-ben. Arról van szó, hogy a diákokkal közös referenciamező szűkül, egyre kevesebb a közös olvasmány-, film-, vagy klasszikus zenei élményünk, hivatkozási pontunk. Abba már rég beletörődtem, hogy nem idézhetem Kleist Kohlhaas Mihályát az igazságszolgáltatás megtagadása példájaként, de amikor azzal szembesültem, hogy negyedéves joghallgató nem tudja a Magyarországgal szomszédos államokat felsorolni, akkor megrendültem. Másfelől pedig én vagyok harmatgyenge Harry Potterből, s bár a Breaking Bad-et végignéztem, a kanyarban sem vagyok a mai sorozatok, vagy Tik-Tok hősök ismeretében. Pár éve megkérdeztem a Google-t, kik a legkövetettebb magyar influenszerek. Egynek a neve hangzott ismerősen.

Ha az emberiség csak egy könyvet olvasna el az ön javaslatára, melyik lenne az?

Erre nem lehet válaszolni. A Biblia, nyilván, Thomas Mann: József és testvérei, Dosztojevszkij: A félkegyelmű, Borbély Szilárd: Nincstelenek, Bodor Ádám: Sinistra körzet. De, mondom, nincs egy könyv.

Mi a kedvenc művészeti alkotása?

Erre sem lehet válaszolni. De egy harmincas listán biztosan felbukkanna Csajkovszkij: Souvenir de Florence c. műve. Vagy a falomon lógó El Kazovszkij festmény.

Mi inspirálja Önt munkája során?

A határidő. Az kényszerít. Egyébként az érdeklődés vezet, de már évtizedek óta úgy dolgozom, hogy felkérnek valaminek a megírására, s ha érdekel vállalom. Elmondhatom a tudós közhelyeket itt, de azok kevésbé fontosak, bár igaz, hogy egyfajta naivitás megmaradt bennem: hiszek abban, hogy írásaim, előadásaim olyan világ irányába noszogatják "fogyasztóimat", amilyenben szeretnék élni.

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?

Az én generációm kivételezett, hiszen sokan vagyunk, akik egész életüket olyan országban élik le, amelyet nem dúlt háború. A nemzetközi jog sok érdekes kérdést vet fel, amelyre nincsenek az elődök által kőbevésett válaszok, például a világűrjog terén. Szóval a saját korom, Rákosival, Kádárral együtt sem lenne elviselhetetlen, ha nem azt látnám, hogy most megint egy illiberális, populista, irracionális irányba tolódik a világ, miközben épp felszámoljuk a létfeltételeinket, elmulasztván a klímakrízis megállítását, vagy radikális lassítását.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Az egyetem elvégzése nem teljesítmény, hanem a szükséges minimum. (Géher Istvánné, szeretett osztályfőnököm mondta egykor.)

Mi az a gondolat, ami leginkább megragadta eddigi olvasmányaiban?

Egy ilyen gondolat nincs. Ha akarják, egy kérdés van: mi az, ami tudható? Azaz az ismeretelmélet első kérdése foglalkoztat egész életemben.

Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?

Kirándulás, foci (játszani, nem nézni), úszás, zenehallgatás, értelmes beszélgetés.

Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?

Elvégeztem egy kétéves szociológia szakosítót és az ELTE bölcsészkarán a filozófia szakot. Nagyon érdekel a képzőművészet, mert sok jó barátom képzőművész.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

Három terület érdekel, bár mindnek lehet gyakorlati haszna: megtanulni franciául, megtanulni főzni és megismerkedni (mélyebben) az asztalos szakmával. Egyébként barátaim szerint "kütyübolond" vagyok, tehát sokkal többet tudok digitális eszközökről mint, ami szükséges. Ja, és amióta az eszemet tudom autóbolond vagyok.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

Azok villanások és bárhol megszülethetnek.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

A szűkebb szakmám a menekültügy. A nagyközönségnek azt kellene tudnia, hogy a menekült mindenképp és mindenkor védelemre jogosult, nem a jog, hanem az erkölcsi parancs, a kategorikus imperatívusz miatt.

Ha biztosan tudná, hogy már csak egy hónap van hátra földi pályafutásából, mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?

Minél több szerettemmel minél hosszabban beszélni.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

Nincs ilyen, mert az otthonom a munkahelyem, s onnan a szüleim által készített családi fényképalbumokat menteném.

Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? Miért?

Ez a vágy nem él bennem. Kiss Ágnes Judit verseit olvasva felmerült bennem, hogy egyszer beszélgetnék vele.

Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban?

Olaszország. A mediterrán országok jellemzőiből egy sor közelebb áll hozzám, mint a közép-európai szokásrend.

Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik? 

1971-ben, negyedikes gimnazista koromban.

Miért az ELTE-t választotta?

Akkor ez volt az egyetlen jogi kar Budapesten. Világéletemben a Bem rakparti lakásunkhoz közeli iskolákat választottam. Sajnáltam az időt az utazásra.

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?

A filozófia diákkör Majtényi Lászlóval, Karádi Évával.

Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?

Karádi Éva, Mádl Ferenc.

Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!

Politikai gazdaságtan.  A boldog szerelem visszatartott a tanulástól, s utáltam a tárgyat is, a professzort is. Szigorlat volt, úgy fogalmaztak "most átalakulunk kegyelmi bizottsággá", kettest kaptam, először és utoljára egyetemi éveim (12 van belőlük) során. Kicsit sem érdekelt.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Mire a diplomámat megkaptam már meghívtak a Nemzetközi Jogi Tanszékre tanítani. Ha nem tették volna, elmentem volna a Központi Statisztikai Hivatalba, hogy azon a programon dolgozzam a számítógépesekkel, amiből azután a digitális jogtár lett. Szerződés kötött oda.

Mik a jövőbeni szakmai tervei?

Három könyvfejezetre kaptam felkérést, lesz három konferencia ősszel és dolgozom egy lényegében német kutatócsoportban. Játszom a gondolattal, hogy még írok egy könyvet vagy arról, mi lenne, ha mindenki szabadon költözhetne, ahova csak akar, vagy a magyar menekültügy és menekültjog történetéről 2004-től a jelenig. (Az 1989-2004-et már megírtam.) Foglalkoztat, hogy a Bős-Nagymaros problematikával kapcsolatos írásaimat egy könyvbe fogjam össze.

Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?

A szoros, figyelmes, értelmező olvasás képességét, és azt, hogy egy jelenséget több szempontból tudjak nézni, megértve az arról másképp gondolkodók észjárását, érzelmeit is.

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak?

Nézzetek a határon túl, ne higgyétek, hogy Magyarország egy sziget, amely autarch módon létezhet. Sorsunk európai és globális rendszerek függvénye (és mi e rendszerek alakítói is vagyunk!), ne maradjatok provinciálisak!

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

G. István László tanárnak és költőnek.

Előző staféta 

A felhasznált fotót Nagy Boldizsár bocsátotta rendelkezésünkre.