Az antik mítoszok továbbélése a reneszánsz és barokk művészetben
Az antik görög és római kultúra politeista világképét az ókor végén a kereszténység egyistenhite váltotta fel. Az olümposzi istenek elveszítették korábbi funkciójukat, de személyük, illetve a hozzájuk kapcsolódó mítoszok búvópatakokként a középkorban is fennmaradtak. A 14–15. századi itáliai reneszánsz művészek, költők és tudósok fokozatosan újra felfedezték az antik isteneket és történeteiket, amelyek az ókori irodalom fő műveiben, például Ovidius Átváltozások című költeményében is szerepeltek.
Az előadás során bemutatásra kerül, hogyan találták meg az antik istenek helyüket az európai reneszánsz és barokk keresztény művészetében. Ehhez segítségül szolgálnak az antik mítoszok kora újkori értelmezési tradíciói, amelyek különböző megközelítésekkel igyekeztek összeegyeztetni az antik isteneket a modern keresztény világképpel.
A Művészettörténeti Szabadegyetem előadásai egy-egy nagyobb témakör, műfaj, képi törekvés képzőművészeti megjelenését vizsgálják az antikvitástól napjainkig. A háború témájának képzőművészeti feldolgozása után a második évad mítosz és művészet kapcsolatával foglalkozik. Az előadók az intézet oktatói, doktoranduszai, valamint külső szakemberek.
A mítosz – világmagyarázat, történeteiben és hőseiben minden kor magára ismer, megteremtve a maga értelmezését. A hangsúlyok és olvasatok ugyan időről-időre változnak, de archetipikus formuláik korokon átívelő állandó, melyek egyetemes emberi kérdésekre nyújtanak választ. E szövevényes, cselekményes történetek interpretációjának képzőművészeti alakváltozataival foglalkozik az előadássorozat, mely a közép kortól a jelenig gombolyítva fel a visszatérő motívumok és változó interpretációk „Ariadné fonalát”.
ELTE Diplomás
Javasolt események