Trefort-kerti kampusz - A és D épület

Cikksorozatunkból a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem kampuszainak, meghatározó épületeinek történetéről tudhatunk meg többet. Ezúttal a Trefort-kerti kampusz A és D épületét ismerhetjük meg, amelyeket hosszú évtizedek formáltak, míg elnyerték mai impozáns formájukat.

A Főépület megépülése után Trefort Ágoston 1882-ben két egyetemi épület megtervezésére adott megbízást Weber Antal (1823–1889) építésznek: a Tudományegyetem Orvosi Karának Állat- és Ásványtani (Természetrajzi) Intézetére (ma: A épület – VIII., Múzeum körút 4.) és Természettani intézetére (ma: D épület – VIII., Puskin utca 5–7.). Weber Antal (1823–1889) elsősorban vidéken dolgozott, csak a kiegyezés után kezdődött el budapesti munkássága. Pályája a romantika jegyében indult, majd a neoreneszánsz stílusra tért át. Weber 1883-ban készített terve 1883 júniusa és 1885 szeptembere között valósult meg. Az épület homlokzatait timpanonok szoborcsoportjai díszítették, ezeket Fessler Leó vagy Hentsch Ignác készítette. Az intézmény két bejárata a déli és északi oldalhomlokzatokon nyílt – az utóbbi ma már nem működik. A Múzeum körúti háromemeletes, szabadon álló, téglaborítású, historizáló épület 1885-ben készült el, a negyedik emelet későbbi ráépítés. A szimmetrikus főhomlokzat reprezentatív megjelenését a középrész ablaksorának páros oszlopokon nyugvó, íves keretezése és a 3-3 tengelyes, timpanonos sarokrizalitja adja – a háromszögletű mezőkben szoborcsoportokkal. Az épület legfontosabb funkciója a gyűjteménytárak elhelyezése volt: a homlokzat nagyméretű ablakai mögött két szint belmagasságú, belül galériás kiállítótermek szolgáltak a tárlók elhelyezéséül.

Az A-épület ma. Forrás: foursquare.com

Az épület két legkülönlegesebb, látványosan kialakított terme az ásványtani tanszékhez tartozott. A Múzeum körút felé eső, ma a bölcsészkari nagy tanácsteremnek helyet adó magasföldszinti terembe az – azóta a TTK új épületébe átvitt – ásványtár, a kerti oldalra a kőzet- vagy sziklagyűjtemény került. A két szint belmagasságú, tárlókkal berendezett úgynevezett múzeumi termeket (méreteik: 31,16 x 6,64 méter) három oldalról két galériaszint vette körül, amelyeket öntöttvas csigalépcsők kötöttek össze. A kőzetgyűjtemény terme már az 1950-es években megszűnt, anyagát az ásványtárba vitték át. Az épület udvari oldalának sarkain egy-egy téglalap alaprajzú, kissé amfiteátrálisan, lépcsőzetesen kialakított kétszázhúsz fős nagy előadóterem kapott helyet, amelyből az északi a zoológiai intézeté, a déli az ásványtani intézeté volt – ebből ma már csak az utóbbi áll fenn. A magasföldszint és az első félemelet nagyobb részébe az ásvány- és kőzettani (minerológiai) tanszék, kisebb részébe a zoológia (állattani és összehasonlító bonctani intézet), valamint a második kémiai intézet költözött. A két felső szintre a zoológiai, a II. chemiai, a botanikai és az antropológiai és paleontológiai tanszékek kerültek. A nagyelőadók a zoológiához tartoztak, az utcait a vegyes komparatív anatómiai, a kertit a rendszertani zoológiai múzeum számára alakították ki. Az előbbiben az állatcsontvázakat és viaszkészítményeket, az utóbbiban 20 895 preparált állatot mutattak be. A legfelső szint a botanika, antropológiai és geopaleontológiai tanszékeknek jutott. Weber tervezte 1885-ben az egyetem ún. Beleznay- (ma Trefort-) kertjének Múzeum körúti és Esterházy (ma: Puskin) utcai kerítéseit is. A sárga téglapillérekkel erősített vasrácsos kerítést kőfejezetek és kőgombok díszítik – a kapuk mellett akkoriban gázlanternák világították meg. A II. világháborúban az épület súlyosan megsérült: az utcai oldali zoológiai gyűjtemény bombatalálatot kapott, amelynek hatása elsősorban a felső szinteket érintette – az ásványtárat az erős dongaboltozat mentette meg. A háború utáni helyreállításkor megszüntették a két felső nagytermet. Az épület felújítását Laczkovics László és Potzner Ferenc (KÖT) tervezte, a BTK 2002-ben költözött be az épületbe.

A D-épület ma. Forrás: Emlékhelyek Napja az ELTE-n | ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár

Kilátás a D épület tetejéről az E épületre. Forrás: wikimedia.org

A D épület, az egykori I. Fizikai Intézet épülete jórészt Eötvös Loránd elképzelései és Weber Antal építész tervei szerint valósult meg és a kor szokásai szerint Eötvösnek egy lakást is kialakítottak ebben az épületben. Saját könyvtára, dolgozószobája és laboratóriuma is volt, amelyek ma is eredeti berendezésükkel láthatóak. Ráadásul lakosztályából könnyen és titokban tudta megközelíteni az épület nagyelőadóját. Az épülettömb egy oldalsó, földszintes melléképületet leszámítva, nagyjából ma is úgy néz ki, mint hajdanán, jóllehet a belső terek egy részét átalakították. Egyetemünk névadója - akiről az maradt fenn, hogy lóháton járt be az egyetemre - itt végezte a híres gravitációs gyorsulási kísérleteit, melyeket később Albert Einstein használt a relativitáselmélet kidolgozása során. 

I. világháborús emlékmű. Forrás: taj-kert.blog.hu

Trefort Ágoston szobra

Az A épület és D épület környékén több nevezetesség is található. Trefort Ágostonnak 1904-ben emeltek szobrot a kampuszon a természettudományok művelői, akiknek Trefort tudományos hajlékot adott. A gyűjtést a természettudományi társulat vállalta magára. Eredetileg mellszobrot terveztek, de olyan nagy összeg gyűlt össze, hogy egész alakos bronzszobor jöhetett létre, mely ikonikus részét képezi a kertnek, melyet tiszteletére Trefort-kertnek neveztek el. A szobor Stróbl Alajos és Cziegler Győző építész munkája. Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszterként jelentős szerepet játszott a magyar oktatási rendszer modernizálásában, és - ahogy korábban már említettük - ő adott megbízást a két épület megtervezésére. Említésre méltó továbbá az egyetem I. világháborús emlékműve (Horváth Béla, 1936), mely az A épület előtt kapott helyet és melyet a hősi halált halt magyar tanárok emlékére állított az Országos Középiskolai Tanár Egyesület.

Ajánló: ELTE-séta felsőfokon - Fejezetek egy egyetem elfeledett naplójából: Imagine városnéző séta - 10% Alumni Kártya kedvezménnyel (Kuponkód)

Források: Farbaky Péter, „A füvészkerttől az ásványtani múzeumig”. Trefort-Kert Magazin 2009. 2. évf. 1. szám, 66–69. o. (online is elérhető); Keserü Katalin, „Ha ezek a téglák beszélni tudnának…”. Trefort-Kert Magazin 2008. 1. évf. 1. szám, 46–49. o. (online is elérhető); Mecsi Beatrix, „Színes világ a vakolat alatt”. Trefort-Kert Magazin 2009. 2. évf. 2. szám, 66–67. o. (online is elérhető); Szögi László, Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története képekben – The Illustrated History of the Eötvös Loránd University, Budapest (ELTE) (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2015), 224–228. (online is elérhető); nemzetikonyvtar.blog.hu; kutatokejszakaja.hu; index.hu
Trefort-szobor és I. világháborús emlékmű: kozterkep.hu, taj-kert.blog.hu, btk.elte.hu, ujkor.hu, wikimedia.org

Nyitókép és további képek a kampuszról: btk.elte.hu