Párok az ELTE-n - interjú Tarr Bence Lászlóval

A „Párok az ELTE-n" interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik az Alma Materünkben találták meg párjukat. Az interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Az írásbeli interjú kérdéseire ez alkalommal Tarr Bence László (BTK '00) válaszolt. Ő és párja Modrovics Krisztina (BTK '99) BTK-s éveik alatt ismerkedtek meg egymással. 

Ön, illetve párja melyik karon/szakon szerzett oklevelet?

Mindketten az ELTE BTK-n szereztünk egyetemi oklevelet, én filozófia szakon kezdtem tanulmányaimat és el is jutottam az abszolutóriumig, de végül kulturális antropológia szakon diplomáztam. Felségem Modrovics Krisztina pszichológia szakon végzett. Még diploma előtt házasodtunk össze, és a szakdolgozatomhoz végzett terepmunkámra már ő is elkísért, így együtt jártunk Indonéziában, ahol Celebesz szigetén, a Toradzsa ónép temetkezési szokásait tanulmányoztam. Ebből is írtam a szakdolgozatom. Feleségem hűséges társként járta velem a temetkezési helyeket, halotti szertartásokat.

Hol és mikor ismerkedtek meg?

Valójában egy gimnáziumba is jártunk, de a kapcsolatunk az egyetemi években mélyült el, amikor is egyértelművé vált, hogy az emberközpontú, humanista beállítottságunk és az antropológiai érdeklődésünk igazi közös érték. Őt a pszichológiai emberkép, engem a társadalomfilozófia, szociológia, humánetológia, majd a kulturális antropológia érdekelt. Ezek rokon tudományok, amik között nagyon sok az átfedés, sokat-sokat beszélgettünk. Sokat jártunk az egyetemi évek alatt egy időben művészmoziba.

Kapcsolatuk alakulásában mekkora szerepe van az Egyetemnek?

Ezekre a kérdésekre válaszolva abban mindketten egyetértettünk, hogy nagyon sokat számított, hogy egy időben, egymással párhuzamosan ugyanarra az egyetemre jártunk. Ismertük névről egymás tanárait, ugyanakkor voltak a vizsgaidőszakaink, ugyanazokkal a „nehézségekkel” küzdöttünk. Ráadásul rokon tudományokat hallgattunk, sok-sok közös témánk volt. Valamint a felsőfokú oktatással kapcsolatos tapasztalataink is egybevágtak, ez a közös szemléleti alap és egyetemes világlátás megteremtésében hatalmas szerepet játszik. Tehát kapcsolatunk alakulásában nagy szerepe van annak, hogy közös egyetemre jártunk.

Elmondaná egyik kedves emléküket, történetüket, amely az Egyetemhez is kapcsolható?

Részemről egyik kedvenc történetem az, amikor elkísértem feleségemet az államvizsgájára. A pszichológia szakos évfolyamtársaival egy szoros baráti társaság tagjai is voltak egyben, akik együtt izgultak egymásért a folyosón. Talán Krisztina volt a legelső államvizsgázó, aki rövid időn belül ki is jött, és a váratlan rövidség miatt mindenki azt gondolta „baj van”, de valójában kitűnőre vizsgázott, ami mindenkit annyira fellelkesített, hogy sorra jelesre vizsgáztak. Jó élmény maradt, igazi baráti támogató légkörben telt ez a záróvizsga!

Mit gondol, a közös egyetemi évek hozzájárultak ahhoz, hogy ma is sikeres párkapcsolatban élnek?

Úgy gondolom, hogy a közös alma mater, de különösen a bölcsészettudomány szeretete és az emberi, párkapcsolati problémák, pszichológiai vagy legalább pszichologizáló szemlélete mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy sikeres párkapcsolatban élünk. Különösen szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy a BTK-ra jártunk, ahol nagyon színes képzésben részesülhettünk, megismerhettük az embertudományok széles spektrumát. Ez mindenképpen befogadóbbá, toleránsabbá, emberközpontúbbá tett bennünket. Így a felszínes konfliktusok alatt végső soron mindig megtaláltuk azt a közös értékalapot, amit az egyetemi képzésünk is adott.

Van, ill. vannak gyermekeik?

Három gyermekünk született, két fiú és egy lány. Norbert 23 éves és a SE fogorvosi karának jövőre végzős hallgatója. Bálint 21 éves, a BGE másodéves hallgatója. Csilla lányunk 19 éves, ő egy 2 éves művészeti grafikus felnőttképzés után a Képzőművészeti Egyetemre felvételizik ebben az évben.

Ajánlaná gyermekének az ELTE-t?

Mindenképp ajánlottuk az ELTE-t, lányunk nagyon szeret olvasni, így az irodalom szak vagy az esztétika közel állna hozzá.

Előfordult már, hogy párjával visszalátogattak az Egyetemre? Ha még nem, tervezik-e?

Én több alkalommal is vissza-visszatértem, egy-egy antropológus találkozó keretében. A Magyar Kulturális Antropológus Társaság tagjaként, rendszeresen követem ennek a tudományos egyesületnek, szakmai mikrocsoportnak az életét.

Melyik épületekhez kötődtek/kötődnek?

Mindketten örömmel emlékszünk az ELTE BTK főépületére, a Piarista Közben. Ide sok szálon kötődünk, hiszen felségem még a felvétele előtt itt dolgozott az 1993 júniusában nyitó „Atlantisz Könyvsziget” könyvesboltban, ami az ELTE BTK főépületének Váci utca felőli oldalán nyitott. A könyvszigetet az Atlantisz Könyvkiadó nyitotta, aminek legfontosabb célja a magyar (humán) tudományos könyvkiadás fenntartása, gyarapítása volt, és a kiadó nyíltan vállalta, hogy lefordítja és kiadja a filozófia, a történelem, a vallástudomány, a kultúrtörténet, a művészetelméletek és a pszichológia Magyarországon évtizedek óta hiányzó, de minden civilizált nyugati ország alapműveltségéhez tartozó kulcsműveit. Az Atlantisz alapító tagjai között volt az ELTE is, és maga Göncz Árpád köztársasági elnök támogatásával és védnökségével indult az a könyvprogram, ami a rendszerváltás után szabadon publikálta ezeket a műveket. Mi mindketten a rendszerváltást követő, fiatal értelmiség tagjai vagyunk, nekünk nagyon sokat jelentett a szellemi szabadgondolkodás, aminek a 1990-es években az ELTE BTK az egyik legnagyobb alma matere volt. Személy szerint engem még az Atlantisz kiadványai inspiráltak, hogy magam is írjak egy filozófiai esszékötetet, ami végül a Tarandus kiadó gondozásában, „Az Örök Élet Forrása” címmel jelent meg. Valamint ugyanez a kiadó egy verseskötetemet is kiadta „Mindenek Ostroma” címmel.

Látogattak már együtt, vagy külön Alumni rendezvényt? Ha igen, az kari/szakmai vagy összegyetemi jellegű volt-e?

Valamiért együtt még nem látogattunk vissza egyetlen Alumni rendezvényre sem, de külön volt rá példa. Utoljára az „ELTE Sikerek Veled” 2022. november-i programját látogattam, ahol öcsém, Tarr Ferenc koncertpedagógus is meghívott előadó volt. Ő is az ELTE BTK-n végzett, 2011-ben, ő a BonBon Matiné Műhely vezetője és jelenleg a Magyar Zene Háza zenepedagógiai koordinációs csoportvezetője.

Önnek jár az ELTE Alumni Hírek?

Igen, rendszeresen olvasom az ELTE híreit. Őszinte örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy hány évfolyamtársunk és pályatársunk futott be elismert tudományos karriert.

Gondoltak arra, hogy az egyik évfordulójukon az Alma Materükben is készítenének magukról fényképeket?

Most, hogy ennek a kérdéssornak ez az utolsó kérdése, igen. Ezt be kell, hogy pótoljuk. És amint elkészítettük, küldjük azt is. Köszönjük szépen, hogy bemutatkozhattunk! Az ELTE a valóban „a tudás közössége”!

Kérdőíveink, melyeket Ön is kitölthet: Párok az ELTE-n, Első generációsok az ELTE-n, Generációk az ELTE-n, Hallassa hangját, ELTE Alumni kisdedek