Az ELTE Alumni családfák interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akiknek felmenői, és/vagy leszármazottai, egyéb rokonai is ide vagy az ELTE jogelődjeire jártak és így többgenerációs kötődésük van Alma Materükhöz. ELTE Alumni családfa néven indult a korábban meghirdetett Generációk az ELTE-n kérdőívünkre épülő interjúsorozat. A kérdőívre folyamatosan várjuk az újabb válaszokat. Az interjúsorozat kérdéseire ezúttal dr. Sirató Ildikó (BTK '89, '90) válaszolt, akinek édesapja (TTK '56) végzett az ELTE-n.
Mennyiben befolyásolta egyetem választását / gyermeke egyetem választását az, hogy felmenői vagy Ön az ELTE-re jártak?
Az édesapám a Természettudományi Karra járt, s az ő szemében a bölcsészet és a tanári pálya nem egészen volt egyenrangú a természettudományokkal, vagyis nem elsősorban a pályaválasztást, hanem inkább az oktatás hagyományosan kiemelkedő színvonalát illetően játszott szerepet az én választásomban, hogy Budapesten maradtam és az ELTE-t választottam. Egy vidéki egyetem mellett egyébként leginkább a felnőtté válás, az elszakadás könnyebbsége szólt volna, de minthogy már középiskolás koromban elköltöztem otthonról, így erre nem volt szükségem.
Ugyanakkor később a lokális identitás szempontjából is összesimultak az utak: én ugyan a Pesti Barnabás utcába jártam és ott is kezdtem tanítani, de utóbb, mikor a kar és a tanszékünk is a Trefort-kertbe költözött, apám is szívesen emlékezett rá, hogy ő is oda járt az 1950-es években a meteorológia szak előadásaira, amint édesanyám is hallgatott kurzusokat a Puskin utcai épületek egyikében-másikában mint orvosegyetemista...
Milyen egyetemi történeteket meséltek Önnek felmenői / Ön milyen egyetemi történetek osztott meg gyermekeivel?
Az egyetemista évek egyszerre a mérhetetlen tudásvágy és a "szivacsként" beszívható új ismeretekkel, módszerekkel való találkozásnak, valamint a felnőtt, önálló élet első szárnypróbálgatásainak, a felelősség és a szabadság élményének az időszaka volt. A hagyományok és főképp a tanulás és a munka (kutatás, oktatás) színvonalának fontossága mellett ezeket is igyekeztem továbbadni a gyermekemnek és igyekszem ma is a hallgatóimnak. Sok sztori, a barátságok sodró emléke is megmaradt azokból az időkből, az ELTE Művészegyüttesben az éneklés Baross Gábor keze alatt, az Egyetemi Színpad Universitas Együttesének utolsó korszakában az előadások létrehozása, a próbák... A bulik, az éjszakázások meg a tanulás, a vizsgákra készülés, a könyvtárazás lázas, sosem magányos napjai / hetei. De a legfontosabbak (akkor is, most is) a társak, az emberek voltak. A barátok, a kollégák, azóta a hallgatók, tanítványok...
Mi az, ami legjobban megfogta ezekben a történetekben?
Fontos volt, s ma is az, hogy az ország legnagyobb hagyományokkal bíró és méreteit tekintve is legnagyobb egyetemén tanulhattam, s dolgozhattam, dolgozhatok részben még ma is. Mindez jó érzéssel, büszkeséggel tölt el.
Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
A BTK-n magyar-orosz, majd finn szakon is.
Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?
Színvonalas volt a munka, jól szabályozott (akkor már nem túlszabályozott) az oktatás. Később, oktatóként a még osztatlan kredites képzést találtam még hasonló színvonalat biztosítónak, azt követően diáknak és oktatónak is nehezebb lett az élete... A közösségi élet akkoriban fontosabb volt, mint később (Egyetemi Színpad, Bartók Béla Énekkar..., sportolási lehetőségek).
Miért szeretett az egyetemre járni?
A tudásszerzés és a bulizás egyaránt vonzott.
Ön szeretné-e, ha gyereke folytatva a hagyományt szintén az ELTE-re járna?
A már felnőtt lányom nem az ELTE-re járt, mást szakterületeket választott, de mivel mindkét szülője ott dolgozott egy időben, így pici korában azért mégis gyakran megfordult az egyetemen.
Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?
Sokkal nehezebb keretek között, sokkal kevésbé megalapozott előzményeket követően kell(ene) eljuttatni a hallgatókat a megbízható és használható, magas színvonalú szakmai tudásig és az önálló tudományos kreativitásig, mint az 1990-es évek előtt, illetve a kb. 2005-ig tartó időszakban, de sok kollégám sokat tesz, hogy valamiképp mégis lehessen tartani a színvonalat. A diákoknak is nehezebb helyzetük van az egyetemeken, kevesebb segítséget, útmutatást kapnak az előttük álló választásokhoz.
Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?
Élvezzék a tanulást, élvezzék a fiatalságot, próbáljanak ki mindent...
Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?
1990 óta oktatok az ELTE-n változatos keretekben...
Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?
A szakmai tanulmányaim megalapozták a pályafutásomat.
Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Lehet, hogy (anyagilag) sikeresebb lehettem volna pl. közgazdászként... De nem váltanék.
ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Elég hamar találtam megfelelő feladatokat oktatóként és kutatóként is. Már egyetemistaként is dolgoztam a szakterületeimen. Ebben nyilván segített az is, hogy mindig igyekeztem "több lábon állni"... Ha valamelyik irányban bezárultak az ajtók, másfelé indulva biztosan találtam újabb lehetőségeket.
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek