Az ELTE Alumni családfák interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akiknek felmenői, és/vagy leszármazottai, egyéb rokonai is ide vagy az ELTE jogelődjeire jártak és így többgenerációs kötődésük van Alma Materükhöz. ELTE Alumni családfa néven indult a korábban meghirdetett Generációk az ELTE-n kérdőívünkre épülő interjúsorozat. A kérdőívre folyamatosan várjuk az újabb válaszokat. Az interjúsorozat kérdéseire ezúttal dr. Sirató Ildikó (BTK '89, '90) válaszolt, akinek édesapja (TTK '56) végzett az ELTE-n.
Mennyiben befolyásolta egyetem választását / gyermeke egyetem választását az, hogy felmenői vagy Ön az ELTE-re jártak?
Az édesapám a Természettudományi Karra járt, s az ő szemében a bölcsészet és a tanári pálya nem egészen volt egyenrangú a természettudományokkal, vagyis nem elsősorban a pályaválasztást, hanem inkább az oktatás hagyományosan kiemelkedő színvonalát illetően játszott szerepet az én választásomban, hogy Budapesten maradtam és az ELTE-t választottam. Egy vidéki egyetem mellett egyébként leginkább a felnőtté válás, az elszakadás könnyebbsége szólt volna, de minthogy már középiskolás koromban elköltöztem otthonról, így erre nem volt szükségem.
Ugyanakkor később a lokális identitás szempontjából is összesimultak az utak: én ugyan a Pesti Barnabás utcába jártam és ott is kezdtem tanítani, de utóbb, mikor a kar és a tanszékünk is a Trefort-kertbe költözött, apám is szívesen emlékezett rá, hogy ő is oda járt az 1950-es években a meteorológia szak előadásaira, amint édesanyám is hallgatott kurzusokat a Puskin utcai épületek egyikében-másikában mint orvosegyetemista...
Milyen egyetemi történeteket meséltek Önnek felmenői / Ön milyen egyetemi történetek osztott meg gyermekeivel?
Az egyetemista évek egyszerre a mérhetetlen tudásvágy és a "szivacsként" beszívható új ismeretekkel, módszerekkel való találkozásnak, valamint a felnőtt, önálló élet első szárnypróbálgatásainak, a felelősség és a szabadság élményének az időszaka volt. A hagyományok és főképp a tanulás és a munka (kutatás, oktatás) színvonalának fontossága mellett ezeket is igyekeztem továbbadni a gyermekemnek és igyekszem ma is a hallgatóimnak. Sok sztori, a barátságok sodró emléke is megmaradt azokból az időkből, az ELTE Művészegyüttesben az éneklés Baross Gábor keze alatt, az Egyetemi Színpad Universitas Együttesének utolsó korszakában az előadások létrehozása, a próbák... A bulik, az éjszakázások meg a tanulás, a vizsgákra készülés, a könyvtárazás lázas, sosem magányos napjai / hetei. De a legfontosabbak (akkor is, most is) a társak, az emberek voltak. A barátok, a kollégák, azóta a hallgatók, tanítványok...
Mi az, ami legjobban megfogta ezekben a történetekben?
Fontos volt, s ma is az, hogy az ország legnagyobb hagyományokkal bíró és méreteit tekintve is legnagyobb egyetemén tanulhattam, s dolgozhattam, dolgozhatok részben még ma is. Mindez jó érzéssel, büszkeséggel tölt el.
Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
A BTK-n magyar-orosz, majd finn szakon is.
Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?
Színvonalas volt a munka, jól szabályozott (akkor már nem túlszabályozott) az oktatás. Később, oktatóként a még osztatlan kredites képzést találtam még hasonló színvonalat biztosítónak, azt követően diáknak és oktatónak is nehezebb lett az élete... A közösségi élet akkoriban fontosabb volt, mint később (Egyetemi Színpad, Bartók Béla Énekkar..., sportolási lehetőségek).
Miért szeretett az egyetemre járni?
A tudásszerzés és a bulizás egyaránt vonzott.
Ön szeretné-e, ha gyereke folytatva a hagyományt szintén az ELTE-re járna?
A már felnőtt lányom nem az ELTE-re járt, mást szakterületeket választott, de mivel mindkét szülője ott dolgozott egy időben, így pici korában azért mégis gyakran megfordult az egyetemen.
Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?
Sokkal nehezebb keretek között, sokkal kevésbé megalapozott előzményeket követően kell(ene) eljuttatni a hallgatókat a megbízható és használható, magas színvonalú szakmai tudásig és az önálló tudományos kreativitásig, mint az 1990-es évek előtt, illetve a kb. 2005-ig tartó időszakban, de sok kollégám sokat tesz, hogy valamiképp mégis lehessen tartani a színvonalat. A diákoknak is nehezebb helyzetük van az egyetemeken, kevesebb segítséget, útmutatást kapnak az előttük álló választásokhoz.
Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?
Élvezzék a tanulást, élvezzék a fiatalságot, próbáljanak ki mindent...
Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?
1990 óta oktatok az ELTE-n változatos keretekben...
Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?
A szakmai tanulmányaim megalapozták a pályafutásomat.
Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Lehet, hogy (anyagilag) sikeresebb lehettem volna pl. közgazdászként... De nem váltanék.
ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Elég hamar találtam megfelelő feladatokat oktatóként és kutatóként is. Már egyetemistaként is dolgoztam a szakterületeimen. Ebben nyilván segített az is, hogy mindig igyekeztem "több lábon állni"... Ha valamelyik irányban bezárultak az ajtók, másfelé indulva biztosan találtam újabb lehetőségeket.
Megjegyzések0
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek