Egyetemtől a csillagokig - magyar siker a NASA nemzetközi versenyén

Dr. Ország-Krisz Axel (TFK 2001) és Dr. Vécsey Richárd Ádám első helyezést értek el az Amerikai Űrkutatási Hivatal, közismert nevén NASA, nemzetközi versenyén, valamint a különdíjat is ők vihették haza. A szabadúszó mesterséges intelligencia-fejlesztőknek olyan programot kellett fejleszteni, ami képes pontosan előrejelezni az űreszközöket ért különböző sokkhatások várható terjedését és erejét. Friss sikerük kapcsán alumnusunk, Ország-Krisz Axel adott nekünk interjút.

Hogyan fordult érdeklődése a mesterséges intelligencia területe felé?

Bizonyos értelemeben az egész életem a kihíváskeresésről szól. Annak idején nagyon nagy motivációval szántam el magam a tanári pályára és borzasztóan élveztem az ELTE-n töltött éveket is. Ezt követően az adódó lehetőségek egyértelműen a jog irányába sodortak, amely területről egyébként már korábban is úgy gondoltam, hogy olyan szak, amit mindenképp el szeretnék végezni. Jogászi karrierem valamivel hosszabbra sikerült a tanári pályánál és mindkettőt nagyon élveztem, sőt, úgy gondolom, sikereim is akadtak, amelyekre büszke lehetek. Ugyanakkor valahogy még itt is azt éreztem, hogy valami mást szeretnék csinálni, ami folyamatos megújulásra és tanulásra késztet. Ilyen téren a mesterséges intelligencia egy tökéletes terület, mivel egy nagyon új és állandóan fejlődő alkalmazott tudományterületről van szó, ráadásul a korábbi, eltérő területeken szerzett tudás sokszor tényleges segítséget, vagy épp versenyelőnyt is jelent. Mivel szabadúszóként dolgozunk, a folyamatos és változatos kihívás pedig szinte minden nap garantált.

Mit gondol, minek köszönhetik az aranyérmet és a különdíjat?

Szakmai értelemben az lehet a siker titka, hogy képesek voltunk sallangmentesen a problémára koncentrálni, ugyanakkor mégis tudtunk olyan megoldást fejleszteni, amely másik, hasonló feladatra is könnyen és gyorsan használható. Az, hogy első helyezést értünk el, mindenképpen azt jelenti, a mi megoldásunk bizonyult a legpontosabbnak, az pedig, hogy az innovatív megoldásoknak járó különdíjat is kaptunk, arra enged következtetni, a NASA mérnökei is úgy gondolták, a verseny során kitűzött feladatnál több is van az általunk átadott szoftverben. Ami a személyes oldalt illeti, a karrierváltást egy fontos momentumnak tartom. Nem csak én, hanem barátom és fejlesztő társam Dr. Vécsey Richárd Ádám is karrierváltó, ő a jogász végzettségen túlmenően közgazdász diplomával rendelkezik. Sokszor hozunk gondolatokat az informatikán kívüli területekről, ma már rá sem csodálkozunk, észre sem vesszük. Nagyon gyakran a visszajelzésekből látjuk, mi az, ami egyébként egy adott területen szokatlan, újszerű, mégis jól működő megoldássá válik. Azt is tapasztaljuk, a mesterséges intelligencia területén kifejezetten örülnek a karrierváltóknak talán épp azért, mert a többoldalú képzettség a kreativitásra is hatással van.

Korábban is indultak már hasonló megmérettetésen?

Igen. Nekünk az űrkutatás, az egészségügy, az autonóm járművek és az autonóm ipari berendezések azok a fókuszterületek, amelyekre különösen figyelünk. A versenyeket nagyon fontosnak tartjuk, mivel így folyamatosan visszajelzést kapunk tudásunk naprakészségéről, valamint meg tudjuk ismerni az aktuális, megoldandó problémákat és – különösen például egy egészségügyi versenyen – vissza is tudunk adni valamit a világnak azért a sok lehetőségért, amelyeknek köszönhetően most itt lehetünk és ezzel foglalkozhatunk. Ami az eredményeket illeti, a mostani első helyen és különdíjon túl idén februárban egy második helyet is elértünk egy másik NASA versenyen, illetve 2020-ban világdöntősök voltunk az Amerikai Űrkutatási Hivatal legnagyobb versenyén a Space Apps Challengen. Az egészségügy területén a tavalyi évben első helyezést értünk el az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Hacking Medicine és a Children’s Tumor Foundation által szervezett versenyen szintetikus MRI felvételeket generáló rendszerünkkel, mely egy ritka betegség, a neurofibromatózis (NF1) gyógyítását segíti. Első helyezést ért egy másik ötletünk is, mely az indiai menstruációs szegénység csökkentésében segít. Másodikak lettünk a Gilead gyógyszergyártó cég által támogatott versenyen egy olyan megoldással, amely a fertőzési láncolatok feltárását könnyíti meg. Ezen kívül büszkék vagyunk 2021-ből arra is, hogy elismerést kaptunk az egyik legnagyobb mesterséges intelligencia keretrendszer, a PyTorch éves versenyén egy olyan megoldásunkért, amely megmutatja egy-egy fejlesztés valós szén-dioxid-kibocsátását ezáltal ösztönözve a fejlesztőtársakat a környezetbarátabb informatikára.

Milyen élményekkel gazdagodtak a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) nemzetközi versenyén?

Mindig olyan területre keveredünk, ahol bőven van mit tanulni, nem volt az máshogy most sem. Csak nagyon keveset tudtunk arról, hogyan bocsátják fel a műholdakat, arról pedig még kevesebbet, milyen rejtett kihívások jelennek meg az űrmissziók során. Ebbe teljes egészében bele kellett tanulnunk és ez egy felejthetetlenül érdekes és izgalmas folyamat. A NASA kísérleti műholdján végzett tesztekről kaptunk adatokat és annak érdekében, hogy megértsük, mi is zajlik le pontosan, mi is építettünk egy – az űrhivatalénál jóval szerényebb – műhold makettet. Szerintem sok gyerek álma, hogy űrhajós legyen, és – noha nem lettünk azok – a NASA-nak dolgozni akárcsak egy-két projekt erejéig is, már majdnem olyan, mintha ez az álom megvalósulna. Ez pedig már önmagában is hatalmas élmény.

Miért döntött annak idején egyetemünk és a német-történelem tanári szak mellett?

A gimnáziumban sokat tipródtam azon, jogász legyek-e vagy tanár. Más területek is nagyon érdekeltek, sőt, sokáig szerettem volna polihisztor lenni. Aztán rá kellett jönnöm, ma egy emberi élet már talán arra is kevés, hogy az ember egyetlen tudományterületet a maga teljes mélységében átlásson. Ezen kívül polihisztor képzés sem indult sehol sem. Végül a tanári pálya mellett döntöttem. A történelem szakban mindig is biztos voltam, de német helyett a magyaron is sokat gondolkodtam, mivel érdekelt az irodalom, sőt a nyelvtan is. Mivel akkoriban szerettem verseket és novellákat írogatni, a német szak mellett döntöttem, hogy a leendő szakember és az aspiráló alkotóművész ne kerüljön konfliktusba egymással. Az ELTE-re azért esett a választásom, mert akkor még külön volt tanárképző karuk és ez nagyon szimpatikus volt számomra. Mivel akkoriban nagyon hittem abban, hogy egy egész életen át tanítani fogok, úgy éreztem, ez egy olyan hely lesz, ahol a pedagógiai készségekre nagy hangsúlyt fektetnek majd. Ezen felül is természetes választásnak tűnt az ELTE, eszembe sem jutott, hogy más egyetemre jelentkezzek.

Mi a legjobb/legszebb emléke az ELTE-ről?

Nagyon sok kellemes emlék köt az ELTE-hez, sőt, utólag hajlamos vagyok az egészet egyetlen pozitív élményként látni még akkor is, ha a hétköznapokban nem csak sikerek, hanem csalódások, kellemetlenségek is adódtak szép számmal. A legnagyobb élményem talán rögtön az elején az volt, hogy mennyire más hallgatónak lenni, mint diáknak, hiszen itt már felnőttként kezelik az embert és rengeteg szabadságot, lehetőséget kap arra, hogy minél többet hozzon ki életének ebből az időszakából. A Kazinczy utcai épület alagsorában sok közösségi dolgot szerveztünk, így a legkellemesebb élmények mindenképp ide kötődnek. Működtetünk egy irodalmi újságot is Kazamata néven, ahol a kar hallgatóinak írásait jelentettük meg. A kemény magból van olyan, aki ma írással vagy épp újságírással foglalkozik, épp ezért ez nagyon inspiráló élmény.

Ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel az egyetemi évei alatt megismerkedett?

Az oktatók közül Bernáth László volt rám nagy hatással, aki pszichológiát tanított nekünk. Két olyan gondolatot is kaptam tőle, amit a napi rutinban is jól tudok hasznosítani. Az egyik az, legtöbbször elég, ha valami elég jó, nem kell mindenképpen tökéletesnek lennie. Ez a szemlélet sokat segít különösen akkor, ha szorít az idő, mivel arra tanít, hogy el kell tudni különíteni az esszenciális dolgokat azoktól, amelyekre csak egy adott projekt tökéletesnek vélt állapota miatt van szükség. A tanár úr másik számomra fontos meglátása az volt, amikor arról beszélt, hogy leggyakrabban kétféle idős emberrel találkozik az utcán, az egyik vidám és mosolyog, mert képes volt elfogadni az életét a limitációkkal együtt, a másik pedig dühös, mert nem tudja magát túltenni valamin és ez akár egész életére és az emberi kapcsolataira is rányomhatja a bélyegét. Ezt a gondolatot azóta is szem előtt szoktam tartani, mint életvezetési tanácsot.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek?

A szó klasszikus értelmében még sosem kerestem állást. Mielőtt még végeztem már egy nemzetközi eszperantó újság szerkesztőjeként dolgoztam, emellett nyelvet is tanítottam. Sokan a karról összejártunk különböző évfolyamokról is, innen került ki az a kemény mag, akivel közösen megalapítottuk a Pedagógusképzésért Alapítványt, hogy átadjunk valamit abból a közösségi élményből, amit mi kaptunk. Ez a civil szervezet sajnos csak rövid ideig volt sikeres, viszont az új kihívások arra inspiráltak, teljesítsem be régi dilemmám másik oldalát is és végezzem el a jogász szakot is.Hogyan jutott el a tanári, illetve jogi pályától a NASA versenyéig?

Igazából nagyon szerettem a jogászi lét kihívásait és olykor-olykor még arra is maradt lehetőségem, hogy nyelvoktatással a tanítás iránti szenvedélyemnek is hódolhassak. Ugyanakkor egy idő után feltört bennem az érzés, hogy valami még beleférne az életembe, így kanyarodtam az informatika irányába. A számítástechnika mindig is fontos szerepet játszott az életemben, már ELTE-s koromban is előfordult, hogy egyszerűbb informatikai munkákkal egészítettem ki az ösztöndíjat, így készítettem statikus honlapokat, de még webshopot is. A jogtól elkanyarodás első lépéseként egy kaliforniai intézmény online képzésén végeztem Java és Android fejlesztőként. A tanulást nagyon élveztem, de a terület nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor itt találkoztam először kifejezetten szakirányú AI képzéssel, ami már elsőre is nagyon izgalmasnak tűnt. Mivel ekkor még én is úgy tekintettem a mesterséges intelligenciára, mint valami csodára, vagy fekete dobozra, kihagyhatatlannak éreztem a lehetőséget, hogy benézhessek a motorháztető alá, így belevágtam ebbe a képzésbe is. A dolog annyira felvillanyozott, hogy későbbi fejlesztőtársamat is rábeszéltem, vágjunk bele együtt. Végül ez sorsfordítónak bizonyult, ugyanis kis idő elteltével ő is otthagyta a jogászi karriert, hogy szabadúszó mesterséges intelligencia fejlesztőként dolgozzunk együtt. Szigorúan véve innen indult az a közös szakmai karrier, aminek egyik állomása a NASA verseny, amit most megnyertünk.

Milyen jellemvonást, vagy tulajdonságot tart szükségesnek a siker eléréséhez? / Milyen jellemvonása/tulajdonsága segítette sikere elérésében?

Akiben benne van a versenyszellem, mindig nyerni akar, ez talán egy ösztönös dolog, azt hiszem, ezt nem kell tanulni. Ugyanakkor, aki nyerni szeretne, veszíteni is fog, hiszen nem lehet mindig győzni. Ez nem csak a versenyekre, hanem minden olyan tevékenységre igaz, aminek van valamilyen tétje. Bármivel is foglalkozom, csak akkor tudom jól csinálni, ha képes vagyok a szükséges koncentrációra, épp ezért szerintem nagyon fontos, hogy amikor dolgozom valamin, ne győzni akarjak, hanem csak arra figyeljek, hogy amit csinálok, azt a lehető legjobban csináljam, azaz képes legyek a végén azt érezni, hogy mindent megtettünk. Ha ez sikerül, akkor mindig olyan lesz a végeredmény, amire büszke tudok lenni, ha pedig még nyerek is vele, az külön örömmel tölt el, úgyszólván hab a tortán. Ezen felül a nyitottság, kíváncsiság is elengedhetetlen, hiszen bármilyen területen is dolgozzon az ember, a sikerhez mindig kell a naprakész tudás, a folyamatos tanulás és a releváns körülmények minél pontosabb ismerete.

Mennyiben járult hozzá sikeréhez Alma Matere, az ELTE?

Az ELTE-TFK miliője nagyon nagy hatással volt, személyiségemben számos olyan elem van, amit onnan hozok. Oktatóktól, hallgatótársaktól és még az ott dolgozóktól is sokat tanultam. Pályaelhagyóként talán furcsának tűnhet szakmai dolgokról beszélni, de például a történelem szakon oly sokszor hangoztatott kritikus gondolkodás a forrásokkal szemben minden tudományterületen hasznos képesség. A német szakon kapott nyelvészeti ismeretek nagyban segítették a szisztematikus gondolkodásomat, az alapos kulturális oktatás pedig sokat segített abban, hogy megértő és befogadó módon forduljak más nemzetek felé, ami egy olyan nemzetközi tanulási és munkakörnyezetben, mint az informatika, kiemelten fontos. A hallgatói közösségnek pedig azt köszönhetem, hogy viszonylag jó csapatjátékos tudok lenni, ha arra van szükség, de az önálló helytállás területén is otthon érzem magam. Ezek is olyan képességek, amelyek egy tartós, szabadúszó karrierhez nélkülözhetetlenek.

Mik a jövőbeni szakmai tervei?

Úgy gondolom, szabadúszóként nagyon mély tudást szereztünk arról, melyek a mesterséges intelligenciának azok a jellemzői, amelyeket egy-egy probléma hatékony megoldásához ki lehet használni. Folyamatosan várjuk az egészségüggyel, az autonóm közlekedéssel, autonóm ipari irányítással és az űrkutatással kapcsolatos új megbízásokat kisebb vagy nagyobb cégektől, hogy a világ számára hasznos dolgokat fejleszthessünk. Emellett a versenyzést sem szeretnénk abbahagyni, mert itt is van még számos olyan kihívás, amiben ki szeretnénk próbálni magunkat. Vannak továbbá kezdeti fázisban lévő hosszútávú projektjeink, amelyeket idővel mindenképp meg fogunk mutatni a világnak, illetve potenciális befektetőknek, partnereknek.

Mit tanácsol azoknak az alumnusoknak, akik egy új területen szeretnék kipróbálni magukat?

Ha felmerül az ötlet, hogy váltani kellene, mindenképpen érdemes lépni valamerre. Mennél inkább felnő az ember, jellemzően annál kevesebb időt szán tanulásra, illetve a munkával kapcsolatos döntések pénzügyi kockázatai annál nagyobb hatást fejtenek ki, sőt, a családosoknak nem csak magukra, hanem szeretteikre is gondolniuk kell. Ez mind olyan tényező, ami a váltás ellen szól, ugyanakkor nem kell mindig azonnal fejest ugrani az új dologba, apránként is el lehet kezdeni egy új karrier kiépítését. Ehhez ma már nagyon sok online képzés is elérhető, ami képes megmutatni egy új szakmai terület sajátosságait, vagy adhat annyi tudást, hogy fel tudjuk mérni, egy új karrier milyen új lehetőségekkel és árnyoldalakkal jár együtt. Persze egy karrierváltás akkor lesz igazi élmény, ha új diplomát is szerez hozzá az ember. Én úgy gondolom, tanulni, hallgatónak lenni még levelezőként is nagyszerű élmény, bár tény, hogy már távolról sem ugyanaz, mint a nappali tagozat világa.

Mit üzen a jelen hallgatóinak?

Az emberben hallgatóként sokszor nem is tudatosul, mennyire szerencsés, hogy egyetemre járhat és mennyi olyan lehetőség van ebben az életszakaszban karnyújtásnyira, amiért később komoly árat kell fizetnünk, ha meg akarjuk szerezni. Épp ezért azt tanácsolom mindenkinek, járjon nyitott szemmel és úgy általában legyen nyitott és talán egy kicsit merész is, hogy minél több tapasztalattal a háta mögött vegye át a diplomáját és kezdjen bele az életbe.

További híradások elért sikerükről: forbes.hu, hvg.hu

A felhasznált fotókat Ország-Krisz Axel és Vécsey Richárd Ádám készítette és bocsátotta rendelkezésünkre.