Pap Rebeka beszámolója Erasmus félévéről - ELTE Alumni Alapítvány támogatással!

Az ELTE Alumni Alapítvány – a volt hallgatók és az ELTE Alumni Központ közreműködésével – 2016 óta, félévente írja ki az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázatot, melynek célja a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítése. Az ösztöndíj révén eddig már 68 hallgatót támogathattunk. Pap Rebeka irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgató az elnyert összeget németországi (Universität zu Köln) kiutazásához használta fel 2024 őszén. Élménybeszámolója alább olvasható.  

Vegyes érzések, fontos felismerések

Beszámoló az Erasmus félévről

„Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.” / Gabriel García Márquez /

„Az Erasmus volt életem élménye, végig buliztam, meg utaztam, haza sem akartam jönni.” „Az Erasmus olyan, mint egy film, amit csak te és a legjobb barátaid ismernek, akiket ez alatt az időszak alatt ismertél meg.” „Erasmus alatt mindenki annyira egyedül van, hogy nagyon könnyen összekapaszkodik az ember másokkal és így sosincs egyedül.” „Ne aggódj, biztos, hogy életre szóló élmény lesz.” 

Ilyen és ehhez hasonló végtelenül pozitív és reménykeltő személyes beszámolókkal indultam neki a saját Erasmus félévemnek, ami az én esetemben egyáltalán nem így sikerült. Nem szeretnék ezzel a személyes tapasztalattal bárkit eltántorítani ettől a kivételes lehetőségtől (továbbra is annak tartom, hogy az ember fél évet valahol külföldön tölthet), de nem is szeretném elhazudni a saját nehéz pillanataimat. 

Én az ELTE-n Irodalom- és kultúratudomány MA szakot végzek, annak is az utolsó évében járok, és az Universität zu Kölnre nyertem Erasmus pályázatot, ahol Angol szakra jártam. Hasonlóan irodalom- és kultúratudományos tárgyakat végeztem. Indulás előtt kifejezetten nagy reményeket fűztem a kiválasztott kurzusaimhoz, tudtam, hogy az angolszász kultúrakutatás politikailag, társadalmilag sokkal elkötelezettebb, mint a német hagyományokat követő magyar, ezért kíváncsian vártam a feminista kritikás, queer studies-os, posztkoloniális irodalomtudománnyal kapcsolatos órákat, melyek sajnos csak félig-meddig bizonyultak hasznosnak. Szereztem ismereteket, és érdekes volt látni, hogy mennyire más alapról, mennyire más megközelítéssel gondolkoznak itt különböző művekről, illetve fontos tapasztalat volt, hogy mennyivel élénkebbek, aktívabbak és bátrabbak a hallgatók órán, mikor a saját értelmezéseiket kell prezentálni, de összességében nem nyert meg magának az a művészeti diskurzus, amely ezt az egyetemet jellemzi.

Személyesen is nagyon nehezen indult a félévem, amely aztán az itteni szociális kapcsolatok kialakítására is rányomta a bélyegét. Az első tanácsom az lenne, ha valaki ilyet kérne tőlem a németországi Erasmusa előtt, különösen, ha Kölnbe (vagy egyébként Münchenbe vagy Berlinbe) jönne, hogy először nézzen tükörbe, és kérdezze meg magától: tényleg átlag feletti a rezilienciám? Mert sajnos az első és egyik legnagyobb kihívás a szállástalálás. Szerencsés az, aki kap kollégiumi férőhelyet, de, ha úgy jár, mint én, és magának kell albérletet keresnie, külföldről, fényes némettudás nélkül… ott kivételes lelki ellenállóképességre lesz szükség. Szerencsétlenségemre nekem sikerült egy több szempontból is nagyon mérgező környezetbe költöznöm, melyet nem is bírtam sokáig, továbbálltam pár hét elteltével, de ezek után még kétszer költöztem az alig hat hónapig tartó ittlétem alatt, ami lelkileg és mentálisan is elég kimerítő volt, így erősen elvette a fókuszt a barátkozástól a félév első részében. Szerencsére az ELTE Alumni Alapítvány ösztöndíja, valamint az otthoni egyetememtől kapott havi pénzösszeg lehetővé tette, hogy a kiutazásomat, és utána a lakbéremet is fizetni tudjam. Ezek nélkül a támogatások nélkül nem tudom, hogy oldottam volna meg a lakhatásomat. 

Ezek összességében nem kellemes emlékként maradnak meg, viszont kivételes embereket is megismertem, akik segítő kezet tudtak nyújtani ezekben a nehéz napokban, valamint a jól ismert családi és baráti kapcsolataimat is más fénytörésbe helyezték ezek a kihívások. Fontos tanulsága ennek a hála, melyet a szeretteimért érzek, és önmagamért, hangozzék ez bármilyen öntelten, mert nagy belső erőre, önazonosságra és bátorságra neveltek ezek a nehézségek. 

Amire viszont biztosan örömmel fogok visszagondolni, az a sok kiváló minőségű, intellektuálisan izgalmas és releváns kortárs kiállítás, amikre volt szerencsém eljutni a helyi és a környező észak-rajna-vesztfáliai városokba. Igazán inspirálóak voltak. 

Sokszor éreztem magam magányosnak, izoláltnak nemcsak az emberektől, de a kultúrától is, ami körbevett, mégsem bánom, hogy megtapasztaltam a külföldön élés kevésbé vidám oldalát is, mert megtanított értékelni a már meglévő kapcsolataimat és otthonérzésemet Budapesten. Ugyanakkor jó szívvel gondolok vissza a minőségi időtöltésre, amely néhány más nemzetiségű hallgató társaságában telt. Megerősítették bennem a hitet, hogy az emberek mennyire sokfélék és hogy minden találkozás formál minket, így vagy úgy, de tanít valamit saját kapcsolódásainkról, értékrendszerünkről, személyiségünkről. Úgy gondolom, bár mindig is szerettem utazni és érdeklődéssel fordultam más országok iránt, ez az élmény még inkább meghozta a kedvem az elmélyedéshez más kultúrák szokásainak, konyhakultúrájának, gondolkodásmódjának a megismeréséhez, miközben egy korábban kevéssé érzett magyarság identitást is megerősítette bennem (mindenféle hangzatos, nemzeti érzésű, szélsőséges politikai felhang nélkül, persze). Engem tehát sok szempontból megviselt, ugyanakkor számos dologra ráébresztett ez a szemeszter, egészen máshogy gazdagodtam tőle, mint vártam. Azt hiszem, ahány személyiség, annyi megélés… vagyis a tanulság az, hogy nincs tanulság, az emberek komplexek, a tapasztalatok egyediek. Mégis egy García Márquez idézet jut eszembe, ha megkérdezik, érdemes-e belevágni az Erasmusba: „Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.”

Támogatott tehetségek

2024/25-ös őszi félév 5 támogatott tehetsége

Aktuális pályázati kiírás

Így járulhat hozzá az ELTE Alumni Ösztöndíj jövőbeli kiírásához