ELTE Alumni Staféta - Feld István

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Feld István ( BTK  ’76) régész-történész, c. egyetemi tanár kapta.

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/...stb?

Homokból léptékhelyesen megépítettem a devecseri 16. századi kastély makettjét, a fonyódi török kori erősség maradványairól a helyszínen alaprajzot készítettem.
 
Melyik könyv hatott legjobban pályájára?

Pályaválasztásomat meghatározta Iványi Béla és Sági Károly kis kötete a csobánci várról.
 
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

A legnagyobb sikerélményem, ha doktoranduszaim készülő disszertációit olvasva olyan meglátásokkal találkozok, melyeket én alapoztam meg. A legfőbb frusztráció, ha nem tudom kellőképp felkelteni hallgatóságom érdeklődését.  

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?

Tompa Andrea: Omerta
 
Melyik a kedvenc regénye?

Egyet aligha tudnék kiemelni, de különösen nagy hatással voltak rám Tolsztoj és Thomas Mann regényei
 
Milyen zenét szeret hallgatni?

Legjobban a barokk zenét kedvelem, de a középkor és a 19. század alkotásait is szívesen hallgatom.
 
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?

Meg vagyok elégedve azzal a hellyel és idővel, amely megadatott számomra.

Mi jelenti Ön számára pihenést?

A munka íróasztalomnál és a kertünkben, túra a hegyekben, barangolás a városokban
 
Mivel foglalkozott volna, ha nem a  jelenlegi szakmáját választja?

Az általános iskola alsó tagozatában biológusnak készültem, ma is nagyon kedvelem a természetet.    

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

Úgy érzem, megtanultam mindazt, amihez tehetségem és erőm volt, de szívesen tanulnék még további nyelveket…

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

Munka, írás közben
 
Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

A régészet – s így azon belül a középkor és az újkor általam művelt és oktatott régészete is – a tárgyi emlékeket vallatva azt kutatja, ami nem derül ki a múltról a fennmaradt írásos emlékekből és ábrázolásokból. Én ugyanakkor történészként is vizsgálom főként a várakat, kastélyokat, erősségeket, törekedve egykori szerepük, formájuk s azt ott zajlott élet megismerésére és minél szélesebb körű bemutatására.      

Most tudta meg biztos forrásból, hogy egy hónap múlva lesz a világ vége. Mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?

Azt, hogy teljes békében legyek önmagammal
 
Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

Ilyen nincsen, mivel a régészeti leleteket általában nem a munkaszobákban őrizzük…
 
 Véleménye szerint melyik a legaktívabb évtized egy ember életében?

Talán az 50-60 év közötti időszak

 Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?

Egyetemi hallgatóként az, hogy számos kiváló, egyenként fel sem sorolható tanár előadásait hallgattam, oktatóként pedig, hogy bár csak alig több mint egy évtizedet dolgozhattam az ELTE-n, címzetes egyetemi tanárként vonulhattam nyugdíjba.
 
 Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!

Elsőéves koromban Mócsy András régészprofesszor sorba állította a hallgatókat, s ha az első nem tudta a választ a feltett kérdésre, a következőnek kellett erre kísérletet tennie, s így tovább. Ezt annyira rosszul éltem meg, hogy magam oktatóként soha nem alkalmaztam ezt a módszert.
 
 ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Mivel már elsőéves koromban tudtam, hogy hol szeretnék dolgozni, ezért felkerestem az akkori műemléki felügyelőség régészét, Kozák Károlyt. Ezután sokat dolgoztam ásatásain, így már ötödéves koromban állást kaptam az ottani Tudományos Osztályon.

 Miért az ELTE-t választotta?

Csak az ELTE-n volt akkor teljes értékű régészképzés
 
 Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?

Történész oktatóimtól, főleg G. Bolla Ilonától és Unger Mátyástól megalapozott történelemszemléletet, régész oktatóimtól, főleg László Gyulától és Bóna Istvántól a kutatás iránti lelkesedést és elkötelezettséget. Hálával tartozom Marosi Ernő művészettörténész professzornak is, aki megerősített az egyes szakterületek együttműködésének szükségességébe vetett hitemben.

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?   

Marosi Ernő professzornak.

Előző Staféta