Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Benczúr András (TTK '67) matematikus, professor emeritus, az MTA doktora, 1997-től 2001-ig az ELTE Természettudományi Kar dékánja kapta. 1996-től 2010-ig az ELTE IK Információs Rendszerek Tanszék vezetője, 1996-1997 között az ELTE TTK Informatikai Tanszékcsoport vezetője, 2011-től 2014-ig az ELTE Informatika Doktori Iskola vezetője volt. 2014-től az Informatika Doktori Tanács elnöke, az ELTE Doktori Tanács tagja. Tevékenységét többek között Akadémiai Díjjal (1989), Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel (1996), Pro Universitate Aranyéremmel (2011) és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Életmű-díjával (2019) ismerték el.
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?
Matematikát és minden természettudományi tárgyat érdeklődéssel és könnyen tanultam, de semmi rendkívüli tevékenységre nem emlékszem általános iskolai koromból. A természet iránti érdeklődésemet, ami végéig elkísért, kisgyerek koromban a nagybörzsönyi nyaralások alapozták meg. 10 éves koromig minden nyarat ott töltöttünk. Később sokat sakkoztam és igen sok verset tanultam. Matematikával, elsősorban KÖMAL feladatok megoldásával, érdemben első gimnáziumban kezdtem foglalkozni.
Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?
A kiszámítás szerepének és lehetőségeinek felismerése. Így tudom összefoglalni lényegét:
Az emberiség az információ hordozóival (elsősorban a numerikus jelekkel) való tevékenysége során eljutott a kiszámításhoz, és végül a kiszámításnak gépek által való végrehajtásáig. Ez lehetőség és veszély egyszerre. Sok mindenből kiindulva számíthatunk ki következményeket. A kiindulás bármi lehet, ha van eredménye a kiszámolásnak, megkaphatjuk. Mire megyünk vele, ha téves volt már kiindulásunk is? Van a matematikában feltételes kiszámítási fogalom, mondják orákulumos kiszámításnak. A kiszámítás mellett egy végtelen adatsor elemeiben örök igazságok állnak, meg lehet kérdezni őket, és nem kell őket kiszámítani. További számításokat már rájuk építhetünk. Végtelen sok igazságot rejt maga a természet, aminek törvényei, igazságai röpke földi létünk során változatlanok, és ha jól kérdezünk, választ kapunk!
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
Jelenleg, 10 éve nyugdíjban, nem tekinthető munkának, amivel még szakmai érdeklődésből foglalkozom. Életpályám munkáinak legnagyobb sikerélménye a számítástudományi, informatikai képzések felépítésében való szerepem, ezen az új területen a kutatónemzedék kialakulásának támogatása, közvetlenül saját hallgatóim és munkatársaim segítésével, közvetve elősegíteni sokaknak a kutatói pályán való előrehaladását a minősítési eljárásokban való részvétellel. Vezetői feladataim közül a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap (FEFA) vezetése, majd az ELTE TTK dékáni tisztég betöltése emelhető ki.
Erős frusztrációt okozott a felsőoktatás alulfinanszírozottsága. Nem mondanám frusztrációnak, de ide kívánkozik elégedetlenségem az informatika tudományterületek közötti széttagoltságával.
Ha az emberiség csak egy könyvet olvasna el az ön javaslatára, melyik lenne az?
Nem várható, hogy létezzen olyan könyv, ami globálisan minden ember számra értékkel bírna. Informatikai indoklásom: kellenek előismeretek, alapvető fogalmi, kulturális beágyazottság ahhoz, hogy egy könyvet az olvasó érdemben be tudjon fogadni. Ezért inkább a legelső és legutóbbi rám nagy hatást gyakorló könyveket említem. A Dzsungel Könyvét 10 éves koromban nyaralás alatt olvastam, Csányi Vilmos legújabb „TEREMTŐ KÉPZELET – A kreativitás evolúciója” című könyvét másodszorra olvasom, és szeretném illeszteni a kommunikáció informatikai szemléletű történetéhez. Mindkettő a viselkedés és kommunikáció viszonyában mutat fontos jelenségeket.
Mi a kedvenc művészeti alkotása?
Festészet – Benczúr Gyula: Budavár visszavétele¸ zene – J.S.Bach: D-moll toccata és fuga. A versek közül az informatika világára ma is érvényes figyelmeztetés Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban” c. költeménye.
Mi inspirálja Önt munkája során?
Talán legjellemzőbb, hogy kerestem a megoldandó feladatokat sokféle területen: vezetői feladatok, szakmai és egyéb közösségek feladatai, oktatási feladatok, szakmai (projekt) feladatok és végül a kutatási feladatok, és meg akartam oldani. Volt, amit megtaláltam, volt, ami megtalált.
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Nem vetődött fel bennem ilyen kérdés. A nélkülözhetetlen emberi környezetem nem vihető át se más helyre, se más korba. Az emberi, érzelmi kötődések, kapcsolatok helyhez és időhöz kötnek.
Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?
Nagyapámtól kaptam, arra figyelmeztetett, hogy ha valamiről véleményt alkotunk, ne a rossz oldalát nézzük először, hanem kezdjük a jó oldalával.
Mi az a gondolat, ami leginkább megragadta eddigi olvasmányaiban?
A kiszámítás és véletlenség viszonya.
A két világ, a kiszámítható jelenségek világa és a véletlen jelenségek világa végtelen jelenségekre matematikailag egymás komplementere. Ennek kifejtése szerepel A. N. Kolmogorov utolsó dolgozatában, a V. A. Uszpenszkij-jel közös „Algoritmü i szlucsajnoszty” (Algoritmusok és véletlenség) című dolgozatban. Véges jelenségekre már nincs egzakt határvonal, itt csak egy véges halmazon belüli feltételes entrópia, a tipikusság, a véletlenség deffektusa adható meg jellemzésként. Az eredeti orosz nyelvű dolgozatot röviddel megjelenése után megszakítás nélkül olvastam végig.
Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?
Korábban sport, főleg labdajátékok. Mostanában kerti munka, olvasás, sportközvetítések (tenisz, kosárlabda), online családi társasjáték unokáimmal.
Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?
Fizikából kozmológia és részecskefizika, biológiából evolúció, genetika, agykutatás.
Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?
Rengeteg verset tanultam. Inkább ismertszerzési céllal, érdeklődésből fizikai, biológiai, agykutatási áttekintő irodalmat olvasok. Az információ fogalmával foglakozó irodalommal nyugdíjas koromban kezdtem alaposabban foglalkozni.
Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?
Szakmai beszélgetések, előadás közben, doktori hallgatókkal, kollégákkal való beszélgetések után, gyakran számukra hasznosítható ötletek. Éjjel felébredve többször előfordult valaminek megoldásához vezető út megsejtése. Gimnáziumi éveimben a KÖMAL feladatmegoldások során többször így születtek megoldások.
Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?
A szakmám matematikusról fokozatosan változott informatikusra, követte az informatika új, kiszámításos világának fejlődését. Első munkahelyemen, az MTA Számítóközpontban kezdtem a számítógépek használatát, és most is éppen számítógépet használok írás közben. Az Ural-2 csöves gépen gépikódban írt programmal numerikusan kellett integrálokat számítani lyukszalagra írt eredménnyel. Ami ezt követte, a pályám ismertetésénél olvasható, az jól példázza, ahogy a számítógépek közvetlen programozással való használatától eljutottunk a mai, felhőkbe töltött adatokra épülő informatikai rendszerek mindennapi használatáig, legújabban a „bűvös” Mesterséges Intelligencia használatáig.
A tudomány is követte a nagyobb változásokat, a kiszámításos tudománytól az adatcentrikus tudományon át eljutottunk az adattudomány és MI kombinációjával művelt tudományig. Ez utóbbit jól példázzák idei Nobel-díjak.
Két fontos emberi lehetőségünket szeretném kiemelni, ami szorosan kapcsolódik az informatikához.
Emberi képességeink, lehetőségeink két nagy adománya: az anyag átrendezésének képessége és a gondolkodás. Az anyag átrendezésének lehetőségeiben mára odáig jutottunk, hogy az anyaggal – ha gondolkodást nem is – kiszámítást el tudunk végeztetni. Összeért az anyag átrendezése és a gondolkodás: a gondolkodás egyes tevékenységei az anyaggal magával hajthatók végre. Ami végrehajtható, azt bátran nevezhetjük kiszámításnak. A határ a gondolkodás és a kiszámítás között még tisztázásra vár, sok vitát váltott ki eddig is, és várhatóan fog még kiváltani.
Ami most meghatározó folyamat: az emberi tudatokon kívül rakjuk össze irdatlan tempóban a jelek formációit, mintegy globális külső tudatként. A hozzáférés kizárólag programokon keresztül történhet. Az informatikus szakma felelőssége, hogy ez sok szempontból megfelelően, biztonságosan, etikusan történjen.
Azért arra is ügyelni kell, hogy az emberi tudatokban is legyen valami. A „tudásalapú társadalom” építésének – kissé lejáratott – célkitűzése mindkét tudat fejlesztését igényli!
Ha biztosan tudná, hogy már csak egy hónap van hátra földi pályafutásából, mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?
Nem magammal törődnék. Igyekeznék rendet rakni magam körül, ez ne a hátramaradókat terhelje. Egy nagy családi összejövetelt lenne jó tartani, sok jóbarátot is vendégül látva.
Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?
A fontos tárgyak már otthon vannak, a többség digitális formában. Azért a rengeteg irat, könyv selejtezését nem lenne jó egy tűzre bízni.
Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? Miért?
Mikszáth Kálmán jutott hirtelen eszembe. Műveinek teljes kiadás megvolt otthon, sokat kiolvastam közülük. Sikeres kis tanulmányt írtam novelláiból gimnáziumban. Jó lehetne anekdotázó stílusát hallgatni, a távoli tóth rokonságra gondolni. (Nagyapám apja nevéről, Krecsmarikról magyarosított anyja nevére, Benczúrra. Egyik szlovák névről a másikra.)
Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban?
Talán Észak-Olaszország. Lehet, hogy ebben befolyásol, hogy kisebbik fiam családjával 10 éve ott él.
Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?
Szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy 1958-ban a Fazekas Mihály Gimnáziumba, Rábai Imre osztályába kerültem. Ő fedezte fel adottságomat a matematikához. Benevezett a KÖMAL versenyébe, majd szakköri foglalkozásai segítettek a versenyekre való felkészülésben. 1962-ben III. díjat nyertem a Matematika Diákolimpián, ami egyértelművé tette a felvételt az ELTE Alkalmazott Matematikus szakára.
Miért az ELTE-t választotta?
Budapesti VIII. kerületi lakosként nem is lehetett volna ideálisabb intézményt választani. Versenyzőtársak között is igen sok ismerős volt az előző és saját évfolyamomon.
Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
Természetesen feleségem, Imre Erzsébet megismerése. Mindketten a BEAC röplabdacsapatában játszottunk. Ő az NB II. osztályú csapat erőssége volt. Mindkét fiunk, András és Péter az ELTE matematikus szakot végezte.
Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?
Két személyt feltétlenül meg kell említenem: Rényi Alfrédot, akinél diplomamunkámat írtam, és megszerettette velem a valószínűségszámítást, és bevezetett az információelméletbe. A másik, Arató Mátyás (az ELTE díszdoktora lett 2006–ban), akinek a sztochasztikus folyamatok bevezetésébe tartott előadása tetszett meg, és pályafutásomra a későbbiekben döntő hatása lett.
Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!
Komplex függvénytanból Rény Alfréd feleségénél, Rényi Katónál kellett vizsgáznom, délután, a lakásukon. Amíg az első vizsgázó felelt, Rényi kihívott egy sakkpartira, hogy ne unatkozzak. Döntetlen lett, de úgy elfáradtam, hogy a vizsga bevezető feladatához nem találtam meg a megoldást. A tételt azért jól tudtam, így végül eredményes lett a vizsga.
ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
A korábban már említett Arató Mátyás hívott és vett fel az MTA Számítóközpont Valószínűségszámítási és Statisztikai Osztályára. Statisztikai táblázatok összeállításához Ural-2 csöves gépen gépi kódban írva lyukszalagos ki-bemenetet használva numerikus integrálásokat futtattam.
Saját állomásaim ezt követően: időrendben alkalmazási projektek és kutatási témák váltogatva:
Statisztikai programcsomag fejlesztése FORTRN nyelven – sztochasztikus folyamatok statisztikai elmélete.
Dunai Vasmű termelési adatfeldolgozó rendszere (10Mbyte adattömeg) COBOL nyelven, első távadatfeldolgozási kísérlet – adatbázisok helyreállíthatósági modellezése (kandidátusi értekezés) – a relációs adatmodell, számítógépes információs rendszerek tervezésének kérdései.
Operációs rendszerek modellezése - memórialapozás optimalizálás.
Állami Népességnyilvántartási Rendszer (4 Giga byte) információs rendszerek tervezése, modellezése.
CERN adat-grid projekt, ELTE közreműködés (10-20 Peta-byte az LHC indulás után), ehhez kapcsolódóan ESCIENCE-Regionális Egyetemi Tudáscentrum (adatintenzív tudomány).
Egész pályám mutatja az informatika kibontakozását, ezen belül szűkebben az adatok, számítógépes információs rendszerek, hálózatok világának robbanását.
1983-tól kezdtem meg ELTE-n az adatbáziskezelés téma bevezetését, amit az információs rendszerek tervezése, információelméleti alapozása követett.
Mik a jövőbeni szakmai tervei?
Próbálom továbbfejleszteni modellemet, amivel az információ fogalmát új nézőpontból, és az emberi kommunikáció evolúciójával összefüggésben közelítem. Csányi Vilmos már említett könyvét, a kommunikáció etológiai szempontú evolúcióját is szeretném ehhez figyelembe venni.
Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?
Az 1961-ben indult önálló matematikusképzés második évfolyamára jártam 1962-67 között. Egyetlen kis csoport volt egész évfolyamunk. Több tárgyat egybefüggő előadás-gyakorlat formában tartottak számunkra kiváló tanárok. Megtanultunk gondolkodva tanulni, átélni a felfedezés élményét a rávezető feladatok végén. Az öt matematikus évfolyam hallgatói jó közösséget alkottak, aminek egyik szervező ereje a szakok közötti sportbajnokságokon való részvétel volt. Nem emlékszem, hogy került rám a választás másodéves koromban, három éven át sportfelelős tisztséget töltöttem be a kari KISZ Bizottságban. Szerveztem a kari kosárlabda, kispályás foci és ping-pong bajnokságokat.
Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak?
Építsenek közösségeket és sokat beszélgessenek egymással!
VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?
Hamarosan!
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles