Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Miklósi Ádám (TTK '86) biológus, etológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az ELTE Természettudományi Kar Biológiai Intézet oktatója, 2007-2024 között igazgatója, 2006 óta az Etológia Tanszék vezetője, az etorobotika megteremtője kapta. 2015-ben Akadémiai Díjat, 2023-ban Széchenyi-díjat vehetett át.
Mi inspirálja Önt munkája során?
A kutatás élménye a legfontosabb, hogy valamiről olyasmit tudunk meg, amit korábban nem is gondoltunk. Ehhez járul még, hogy ez a munka csak egy jó közösségben lehet sikeres. Így a másik inspiráció, megtalálni azokat a hallgatókat és munkatársakat, akikkel ezt a csodálatos felfedezőutat, egymással együttműködve és egymásban bízva meg tudjuk tenni. Nincs nagyobb öröm, mint a közös ünneplés, ha egy kutatási projektben izgalmas eredményeket érünk el.
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
A legnagyobb siker, ha egy PhD hallgató megvédi a disszertációját, és sikeres karrier elé néz itthon vagy külföldön. Ilyenkor több éves álom válik valósággá, és a tudomány egy új ’lélekkel’ gazdagodik. Sajnos ma egyre kevesebben hisznek a tudományban, amit a sok téves információ is erősít, így nagyon fontos, hogy minél több hírnökünk legyen a világban, ha valóban esélyt szeretnénk adni az emberiség fennmaradásának.
Régebben frusztrációt jelentett, ha egy jó pályázattal nem nyertünk. Ilyen eset manapság is gyakori, de már nem annyira visel meg, inkább beadunk még újabb kettőt!
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Nekem mindig szerencsém volt, ezért teljesen elégedett vagyok azzal, ahogy az életem itthon és részben külföldön alakult. Viszont azt nem annyira értem, hogy a jó és bevált külföldi gyakorlatokat miért nem lehet itthon is alkalmazni, ahelyett, hogy mindig kitalálunk valami újat, amivel általában csak nehezítjük a dolgunkat.
Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?
Már nem emlékszem, hogy kaptam vagy egyszerűen csak rájöttem arra, hogy a legfontosabb, hogy kutatóként az ember ne ismerjen lehetetlent. Ehhez azonban el kell fogadni, hogy a tudomány 50% sport és 50% művészet, mondhatnánk, hogy futás közben kell, jól és újat festeni tudni. Ez komoly kihívás, amire a lehető legkorábban el kell már kezdeni felkészülni.
Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?
Nagy öröm, ha végre kimehetek a kertbe, és ott tehetem, amire éppen az évszaknak megfelelően szükség van, legyen ez ásás, vetés, favágás vagy bokornyírás. Nemcsak fizikailag frissül fel az ember, hanem számos új gondolat is megfogalmazódik ilyenkor. Csak az a baj, hogy a munka mellett ritkán jut ilyesmire idő.
Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?
Biológusként az állatok és az ember viselkedése érdekelt egészen az utóbbi időszakig, aztán rájöttem, hogy vannak olyan „új lények”, robotok, amik szintén képesek, vagy előbb-utóbb képesek lesznek viselkedni. Így most időm jelentős részében robotikával, azon belül, szociális robotikával foglalkozom. Munkatársaimmal együtt megalapítottuk az etorobotikát, ami az etológia és a robotika közötti kapcsolat alapjait teremti meg.
Mik a jövőbeni szakmai tervei?
Szeretném új pályázatokkal megerősíteni az Etológia Tanszék működését, hogy jobban támogatni tudjuk a fiatalok kutatási terveit, és segítsünk egy kutatói pálya kialakításában. Hatalmas lehetőség, hogy itthon kiépítsünk egy olyan alkalmazott kutatási irányt, amiben különböző feladatokra fejlesztünk szociális robotokat. E területen megvan a szükséges versenyképességünk, csak ki kellene használni.
Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak?
Lehet, hogy nem jól látom, de a jelenlegi hallgatóknak sokkal versenyképesebbnek kellene lenniük, ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Sajnos, minden törekvés ellenére a mai oktatási formák még mindig az egyirányú tudásátadást támogatják, ahelyett, hogy közös problémamegoldásra ösztönöznénk a hallgatókat. A megoldás az lenne, ha a hallgatók kezdeményeznének új megoldásokat, ami segíti a felkészülésüket a kutatói pályára.
VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?
Hamarosan!
Felhasznált kép forrása: mta.hu
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles