Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Radnóti Sándor (BTK '69) Széchenyi-díjas magyar esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész, az MTA levelező tagja kapta.
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb?
Öt éves koromtól képzőművészeti albumok lapozgatása Apámmal, zenehallgatás, olvasás. Tízes éveim első felében "irodalmi kísérletek", például Julianus barát utazásának megörökítése, néhány példányban könyvként bekötve, barátom, Vincze Péter illusztrációival.
Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?
Nyilván Lukács György személyével és művével való megismerkedés (egyre hátrább kalandozva az időben az ifjú Lukács felé).
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
A siker az utolsó pont kitétele egy munka megírása után, s egyben a legfőbb frusztráció is. Talán nem hátratekintve, hanem előre: mivel fogom kitölteni a következő éveket?
Mi inspirálja Önt munkája során?
Hogy megtudjam, voltaképpen mire gondoltam, amikor belevágtam. Olyan ez (nekem), mint a krimi: a végén áll össze, hogy ki a gyilkos.
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Itt szeretnék élni és dolgozni. Jogállamban, nem autokráciában.
Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?
Sok mindenhez értenék szívesen: a whiskykhez (ebben eljutottam egy bizonyos amatőr színvonalig), a madarakhoz (ebben fájdalmasan tudatlan vagyok), stb.
Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?
Madárismét.
Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?
Ösztönösen bizonyára a computerem, benne minden múltbeli és készülő munkámmal, jegyzeteimmel. De mivel óvatossági rendszabályból ez mind a felhőben is megvan, nem ez volna a legjobb döntés.
Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban?
Mint sokaknak, nekem is Olaszország. Az európai kultúra tárgyi emlékeinek több mint a fele ott található.
Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?
Családomban evidencia volt az egyetemi végzettség. Szüleim már az ötödik általános osztálytól elkezdték emlegetni hogy "ez már beleszámít a felvételibe".
Miért az ELTE-t választotta?
Mivel bölcsész irányultságom hamar kiderült, s külföldi egyetem nem jöhetett szóba, nem is volt kérdés, hogy szülővárosom egyetemére jelentkezzem.
Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
Az 1969-es hajnalba nyúló kari KISz-gyűlés, amelyen - a prágai '68 megkésett hatására - megbuktattuk a KISz-vezetőséget, s új, nekünk tetsző arcokat választottunk, akik aztán egy idő múlva vagy engedtek az elvárásoknak, vagy lemorzsolódtak. Hatására Kádár János eljött az egyetemre - ez már nem tartozik a legszebb emlék kategóriájába -, s beszédet mondott, ahol enfülemmel hallottam a következő dermesztő mondatot: "Mert kérem, nálunk soha nem volt cenzúra; akasztás volt, cenzúra nem volt."
Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?
Arról sajnos, aki az lehetett volna, egy évvel lemaradtam: Márkus Györgyről. Így - mident meggondolva és mindent megfontolva - Király Istvánt kell említenem.
Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!
Általános nyelvészet; tudásom fölötte hézagos volt. A folyosón feltűnt egy kollegina, aki jó viszonyban volt a tanárral, Antal Lászlóval. Kérdezte, mire várok. Mondtam, hogy vizsgára. Tudsz? - kérdezte. Mondtam, hogy nem. Beszéljek Antallal? - kérdezte. Mondtam, hogyha akar, tegye. Bement, kijött, csippentett a szemével, és elment. Sorra kerültem, s elkezdődött egy igazi véres vizsga. Világos volt: a tanár megmutatja, hogy őt nem lehet korrumpálni. Soroztak a kérdések, amikre nem tudtam válaszolni, s nem öt percig, nem is tízig, hanem legalább egy fél óráig. Végül kijelentett, hogy ez nem sok. Mondtam, hogy nem. - Na de hát szóltak magáért! - mondta, majd beírt egy jelest.
ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Lukács György ajánlására a Magvető Könyvkiadó lektora lettem, ahonnan azonban politikai okok miatt elbocsátottak. Ez után a Gondolat Kiadóhoz kerültem, hogy kinek a segítségével, arra máig nem derült fény. Idő múltán onnan is elbocsátottak politikai okok miatt, s ekkor tíz évig állástalan voltam, hivatásomtól eltiltva. A rendszerváltással az ELTE professzora lettem.
Mik a jövőbeni szakmai tervei?
Most zártam le egy vastag, és hosszú évekig készülő újabb könyvemet a táj filozófiájáról. A jövőben az ízlés filozófiájával kívánok foglalkozni, s továbbra is rendszeresen írok irodalomkritikákat.
VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?
Fotó: Köő Adrien
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles