Alumni Staféta - Erdei Anna

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Erdei Anna (TTK '74) Széchenyi-díjas magyar immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja kapta.  

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb?

Édesapámmal tulipánhagymát ültettünk, majd figyeltük nap mint nap, hogyan fejlődik.

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?

Amikor 1980-ban – jórészt saját, spórolt pénzből – kijutottam a Párizsban megrendezett nemzetközi immunológai konferenciára, és személyesen is találkozhattam az akkori legnevesebb kutatókkal. Néhányukkal később is tartottuk a kapcsolatot, közös kutatásokat végeztünk, együtt publikáltunk, és a szakmai mellett máig tartó baráti viszony is kialakult közöttünk.   

Mi inspirálja Önt munkája során?

A szakmabeliekkel, tanítványokkal való beszélgetés során felvillanó ötletek, melyeket tovább gondolva másképp látok egy-egy folyamatot, kísérleti eredményt, mint ahogyan korábban.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Sok jó tanácsot kaptam, de az egyik legáltalánosabb érvényű talán az, hogy ha az ember olyan helyzetbe kerül, hogy megtehet valamit, ami akár csak egy kicsit is segít másokon, előrevisz, jobbá tesz valamit, akkor azt meg kell tennie, még akkor is, ha az adott pillanatban semmi jelentőségét, hasznát nem látja.     

Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?

Zenehallgatás – klasszikus, jazz, chanson –, olvasás, kertészkedés, főzés, és persze a családdal, az unokákkal töltött idő.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

Az, hogy az immunrendszert önmagában nem lehet erősíteni, mivel az a szervezet egészéhez tartozó, sokféle sejtből, molekulából álló nagyon összetett rendszer, amely a többi létfontosságú rendszerrel (keringés-, gyomor-, bél-, légző-, idegrendszer, etc.) szorosan együttműködik, és ezért önállóan nem létezik. Természetesen az egészséges életmód (mozgás, helyes táplálkozás, tiszta környezet, etc.) az egész szervezet működésére jótékonyan hat, így – áttételesen – az immunrendszerre is. 

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

A laptopom.

Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? Miért?

Arany Jánossal, mert bármikor jó olvasni a verseit. Én is azt vallom, amit gyönyörűen fogalmazott meg Domokos napra írt versében: 

„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Melyik a kedvenc országa? 

Anglia – a Brexit ellenére is.  

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?

Amikor 1974-ben létrejött az ország első önálló Immunológiai Tanszéke. Gergely János professzor alapította, és az első laboratóriumokat együtt alakítottuk ki az ELTE Alsógödi Biológiai Állomásán abban a nyaralóban, amit Huzella Tivadar orvosprofesszor adományozott az ELTE-nek. Idilli környezetben, kiváló oktatók, kutatók és hallgatók társaságában magas színvonalú munka folyt, kiegészülve emlékezetes társasági eseményekkel és az általunk szervezett nemzetközi tanfolyamokkal és szimpóziumokkal. Sokunk pályafutásában meghatározóak voltak a „gödi évek”.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Szerencsés helyzetben voltam, mert éppen a végzésem évében indult az Immunológiai Tanszék, és Gergely János professzor úr engem is bevett a kezdő csapatba. Tőle tanultam az immunológia alapjait, és sok mindenben támogatott pályafutásom alatt, nagyon sokat köszönhetek neki. Nagy műveltségű, kivételes egyéniség volt, kiváló humorral.

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak?

Törődjenek azzal, hogy minél jobbá tegyék az ELTE-t, minden vonatkozásban.

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

Bálint Csanád régésznek.

Előző staféta

Fotó: Szigeti Tamás, mta.hu