Alumni Staféta - Buzási Gábor

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Buzási Gábor (BTK '96) az Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék adjunktusa kapta.  

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése?

Szerettem közelről növényeket, rovarokat fényképezni, és kockás papíron sokemeletes tengerparti szállodákat tervezni. Most úgy látom, az előbbi a régi iratok részleteiben való elmélyülés, az utóbbi az értelmezési szintek sokfélesége iránti vonzalmamat előlegezte meg. 

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

Öröm, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Jó kedvem lesz, amikor visszatérhetek ókori szerzőimhez, és inspiráló megvitatni az ottani felfedezéseket a kollégákkal és a hallgatókkal. Nehézség, hogy a kutatásra kevés idő marad a tanítás és az adminisztratív teendők mellett, holott az oktatás színvonalát is emeli, ha a tanárnak van ideje elmélyedni a kutatásaiban.

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?

Esténként most Bodor Ádám új novelláskötetét, a Seholt olvasom, de ott van mellette

Mathias Énard Iránytű c. regénye is.

Melyik a kedvenc regénye? 

Joseph Conradtól a The Secret Agent, Thomas Manntól a József és testvérei és Kafka Kastélya jutnak most eszembe, valamint az egyik legkorábbi regény, a hellénisztikus kori, bibliai témájú József és Aszeneth.

Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? 

Talán Dante Vergiliusával, amikor visszatért túlvilági útjairól.

Milyen zenét szeret hallgatni? 

Leginkább Bachot és Schubertet, Sosztakovicsot és Rahmanyinovot, de nagy kedvencem például Miles Davis is. Minden jó zenét szeretek, dolgozni viszont csendben dolgozom. 

Mi a kedvenc idézete? 

Egyszer Sebő Ferenctől hallottam vitorlázás közben a Balatonon: „Gyerekek, most vannak a régi szép idők!”

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelenlegi szakmáját választja? 

A legvalószínűbb, hogy pszichiáter lettem volna.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az? 

Erős vonzalmat érzek a csillagászat, a japán nyelv és a csellózás iránt.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei? 

Futás és túra közben, biciklin vagy buszon, beszélgetések és tanítás során.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról? 

Az ókori szerzők olyanok, mint egy családban a felmenők, akik személyesen élték át, amiről mi már csak áttételesen tudunk, miközben tapasztalataik, a tőlük örökölt minták meghatároznak bennünket. Az ókortudomány ezért nem letűnt korokba való visszamerengés, tudni nem érdemes dolgok tudománya, hanem saját valóságunk megértésének kulcsa, a problémamegoldás és az innováció tárháza. A bibliatudomány esetében ráadásul töretlen hagyományok kötnek össze bennünket az ókori keleti és görög-római világgal; a sokféle értelmezés együttes vizsgálata mindig új összefüggésekre világít rá, felszabadítva a kreativitást. Ezt tapasztalom az óráimon is a hallgatók körében. 

Most tudta meg biztos forrásból, hogy egy hónap múlva lesz a világ vége. Mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni? 

Felkeresném azokat, akik a legfontosabbak nekem, és megköszönném, amit kaptam tőlük – mint Marcus Aurelius az Elmélkedések első könyvében. A legfontosabbak közül sokan régi korokban éltek, nekik a műveiket lapoznám fel újra. 

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét? 

Tanításra még a diploma megszerzése előtt, felsőbb éves hallgatóként kaptam először lehetőséget Komoróczy Gézától, jelenlegi tanszékem alapítójától. Az első állásom a Pázmány Hebraisztikai Tanszékén volt, ahova Fröhlich Ida, a tanszék vezetője és Maróth Miklós dékán vettek fel. Később a Soros Alapítvány támogatásával kezdhettem meg a doktori tanulmányaimat a Leuveni Katolikus Egyetemen, ahol Carlos Steel és Peter Van Deun tanítványa lehettem. Innen tértem vissza egykori alma materembe, az ELTE-re. 

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

Betegh Gábornak, a Cambridge-i Egyetem antik filozófia professzorának, és 
Várszegi Asztrik (BTK '76) címzetes culusi püspöknek.

Előző Staféta