Alumni Staféta - Béres József

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Béres József (TTK '77) vegyész, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke, az ELTE Alumni Alapítvány kurátora és az ELTE Alumni Tanács tagja kapta. Számos kitüntetésben részesült, többek között 2012-ben a "Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)" elismerést, 2013-ban a Lónyay Menyhért-díjat és a Szent István Érdemrendet és Díjat, 2014-ben a Pro Urbe Budapest Díjat és a Magyar Gazdaságért Díjat, míg 2023-ban a "Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal" elismerést vehette át. 

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?

Általános iskolás voltam. Kisvárdán otthonunk egyetlen szobájában konyhasó vizes oldatát bontottam elektrolízissel egy lapos zseblámpaelemet használva. Annak a klórnak még ma is érzem a szagát!

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?

Vegyészként az, hogy elsajátítva a preparatív szerveskémia fogásait, számos új, potenciálisan antivirális, illetve tumorellenes ciklikus-nukleotid-analógot állítottam elő. „Üzletemberként” pedig az, hogy egy veszett ügyből (a Béres Csepp-ügye) felnöveszthettük az ország legnagyobb magyar magántulajdonban lévő gyógyszergyárát.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

A vegyészként végzett alapkutatásainkat is társadalmilag hasznosnak tartva, a ma végzett munkám/munkánk „azonnali” hasznosságát látjuk, tapasztaljuk. Fogyasztóink visszajelzései igazolják készítményeink életminőséget javító, gyógyító hatását. Mindenben a kiszámíthatóságra tudunk legjobban építkezni!

Ha az emberiség csak egy könyvet olvasna el az ön javaslatára, melyik lenne az?

A Szent Biblia.

Mi a kedvenc művészeti alkotása?

Ha zenemű, Dubrovay László Tárogató kvintettje, mert feleségem kérésére, 50. születésnapomra komponálta és nekem ajánlotta. (Ha festészet: Kokas Ignác; ha szobrászat: Búza Barna stb.)

Mi inspirálja Önt munkája során?

A másik ember és családom szolgálata. Mert látnunk kell magunk körül a szegény, a beteg, az idős embert, az elesetteket. S reménykedem, hogy gyermekeim és soron következő nemzedékeink is az atyám által elkezdett úton és a mi lábnyomunkban halad majd tovább.

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?

A Sors kegye, hogy ebben, az eddig kivételes korszakban élhettünk. Törekedtem rá, hogy ami van és amim van, elfogadjam.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Édesapám 50. születésnapomra írta nekem: Légy jó mindhalálig! Tudta, hogy jó vagyok/jók vagyunk, de kérte, ez maradjon mindig így. Törekszünk rá!

Mi az a gondolat, ami leginkább megragadta eddigi olvasmányaiban?

Mostanában sokat foglalkoztat Madách Tragédia béli gondolata/látomása megmaradásunkról. Haladásunk iránya bizonyosan nem jó. Elérkezett a falanszter-kor? S lesz majd fagyhalál is? De előre, küzdjünk és bízva bízzunk!

Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?

Korábban a mozgás, foci, pingpong, tenisz, síelés; ma inkább a kertészkedés, az olvasás, a népzene.

Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?  

Művészek, művészetek; borászok, borok és a népzene, népdalok, gyűjtők és adatközlők.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

Bio’gazdálkodást’ folytatok, amelynek eredményét tekintve s feleségem szerint is, van még tanulnivalóm, ez arra késztet, hogy tanuljak, fejlődjek. Törekszem rá!

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

Nyugalomban, elmélyedve saját ismereteimben; másokat türelmesen és hosszan hallgatva s az elhangzottakat szintetizálva. Az elalvást megelőzően, gondolatban foglalkozva valamivel, ami foglalkoztat.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

A kémiának voltak dicső korszakai, büszkék voltunk a mezőgazdaság kemizálására is; aztán kiderült, mennyi kárt is okoz a világnak a kémia; de nélküle bizonyára nem közelíthetünk világunk kétséges fenntarthatósága felé sem!

Ha biztosan tudná, hogy már csak egy hónap van hátra földi pályafutásából, mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?

Minél befejezettebb állapotot, minél nagyobb rendet hagyni magam után.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

Mivel nem egy, hanem több számomra fontos, kedves tárgyat kellene mentenem, semmit nem vinnék magammal.

Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? Miért?

Móricz Zsigmond boldog emberével – voltaképpen az egész magyar világnak leghűbb, ezeréves alapja: a paraszt élete; és Ernest Hemingway öreg halászával – az ember győzelemre született, de a győzelemhez vezető út sohasem könnyű, sok kitartást igényel.

Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban? 

Szerettem Görögországot, az Egyesült Államokat, Angliát, Ausztriát; mára maradt Magyarország. Ha kultúrát kell választanom, akkor a görög-római.

Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?  

Nagyjából 1970-ben lehetett. Amikor már „vegyésznek” és egyetemre készültem.

Miért az ELTE-t választotta?

Vegyipari technikumba még Debrecenbe szándékoztam menni, sikertelenül. A tudományegyetemek közül csak a fővárosi, az ELTE jött szóba.

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről? 

Még a feleségemet is az ELTE-nek köszönhetem. Az akkortájt is működő Studium Generale (felvételi felkészítő, melyet ELTE-s egyetemi hallgatók önkéntesen tartottak ide pályázó középiskolásoknak – a szerk.) révén találkoztunk úgy 1975 körül s 1977-ben összeházasodtunk. Immár 47 éve!

Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?

Bruckner Győző professzor, Kucsman Árpád professzor, de talán leginkább Medzihradszky Kálmán professzor úr. Nála készítettem diplomamunkámat s később is, mindig tisztelettel beszélgettünk egymással, gondoltunk egymásra.

Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!

Fizikát is tanultunk. Akkor éppen Feynman Nobel-díjas fizikus könyveiből. Tudtam is, meg nem is. De Haiman Ottó tanár úr a vizsgán arra volt kíváncsi, hogy azt a kevés tudást a gondolkodás révén tudjuk-e valamire használni.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Mindig kutató szerettem volna lenni. Az ipar nem vonzott. Az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetébe jelentkeztem aspiránsnak. Felvettek – 1977-et írtunk. Főnökeim, kollégáim segítettek az előre jutásomban.

Mik a jövőbeni szakmai tervei?

Járni tovább a járt úton, a tapasztalatot, bölcsességet továbbadni családtagjaimnak, kollégáimnak.

Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?

Jó érzés és büszkeség tölt el, hogy ELTE-s diák lehettem. Egyfelől akadémiai kutatói munkámhoz itt gyűjtöttem muníciót, itt szereztem doktori címet, másrészt az egyetem falai között hozott össze a Sors embernek is kiváló professzoraimmal, továbbá későbbi munkatársaimmal, barátaimmal. Ma is, amikor cégeink irányításával foglalkozom, az egyetem nyújtotta tudás- és emberi tartás-hátországra támaszkodhatom.

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak? 

„Tehetségeddel és tudásoddal felelősséggel tartozol a világnak. Igaz úton akkor jársz, ha szellemi kincseidet lankadatlan szorgalommal gazdagítod, és nemes célok érdekében az emberiség javára használod.” (idézet a végzős ajándék képeslapjáról)

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát? 

Kaiser László költő, írónak. 

Előző staféta

A felhasznált fotót Béres József bocsátotta rendelkezésünkre.