Alumni Staféta - Bárdosi Vilmos

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Bárdosi Vilmos (BTK '76) nyelvész, professor emeritus, az ELTE frankofón kapcsolataiért felelős rektori megbízottja, az Egyetemközi Francia Központ alapító igazgatója, az ELTE Alumni Tanács tagja kapta. 2003-tól 2004-ig az ELTE BTK tudományos dékánhelyettese, 2005 és 2017 között az ELTE BTK Romanisztikai Intézetének igazgatója. 2011-ben a Francia Kormány Chevalier de la Légion d’Honneur (a „Becsületrend Lovagi Fokozata”) kitüntetését kapta a francia-magyar oktatási és kulturális kapcsolatok terén kifejtett több évtizedes munkájáért, 2017-ben pedig a „Magyar Érdemrend Polgári Tagozat tisztikeresztje” kitüntetést vehette át. 2022-ben az ELTE „Eötvös gyűrű” kitüntetésében részesült. 

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.? 

Szülővárosomban Szombathelyen gyerekkoromban – némi „barkácsolás” után – az osztrák televízió adását jobb minőségben lehetett fogni, mint a magyarét. Akkoriban egy Lassie nevű skót juhászkutyával futó filmsorozatot adott az ORF, amit imádtam nézni, de nem értettem. Ez arra inspirált, hogy elkezdjek németül tanulni, ami pedig felébresztette bennem a nyelvek iránti érdeklődésemet. Ma is megvan az első szótárfüzetem, ami így visszagondolva megmagyarázza, hogy miért lettem később, az ELTE BTK-n szerzett francia-német szakos diplomám után lexikográfus és a francia nyelv szenvedélyes kutatója.

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye? 

Az 1974-75-ös tanév, amit a francia felsőoktatás 1794-ben alapított École Normale Supérieure nevű rangos elitképző intézményében – különösen annak nagyszerű könyvtárában – tölthettem el, és ami egész egyetemi pályafutásomat, szakmai kapcsolataimat meghatározta.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

Az, hogy emeritusként még mindig taníthatok, kapcsolatban lehetek a hallgatókkal, hogy nincs olyan napom, amikor unatkoznék, mert szerkeszthetem francia és magyar nyelvű szótáraimat. A Konfuciusznak tulajdonított mondás szellemében élek: „Válassz olyan munkát, amit szeretsz, és életedben egy napot sem kell majd dolgoznod.” Másképp megfogalmazva: Azért dolgozom, hogy éljek, és nem azért élek, hogy dolgozzak. Ennek következtében nincsenek frusztrációim.

Mi a kedvenc művészeti alkotása?

A Quattrocento festészete, az operák és a katedrálisok világa.

Mi inspirálja Önt munkája során?

A hallgatóim és szótárhasználóim pozitív visszajelzései.

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?

Mindig hasznos, élménydús volt számomra külföldön – elsősorban Franciaországban, Németországban, Spanyolországban – tanulni, dolgozni, tapasztalatokat, kapcsolatokat szerezni, de hazám csak egy van, Magyarország, ahova mindig örömmel jöttem vissza élni és dolgozni.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Marcus Aurelius Elmélkedések című művének egy mondata: „Szeresd a magad kis mesterségét, amibe beletanultál, és találd benne kedvedet. Ami még hátra van életedből, úgy éld le, hogy minden dolgodat teljes lelkedből az istenekre bízd, és az emberek közül egynek sem vagy sem zsarnoka, sem szolgálója.”

Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?

A sport – legyen az annak mai napig tartó aktív űzése (tenisz), akár élőben vagy televízión való követése (pl. labdarúgás, atlétika) – és a barkácsolás.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?  

Könyvtári munka közben, kollégákkal való eszmecsere során, de leginkább otthoni dolgozószobámban, íróasztalom mellett.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

E kérdésről a francia filozófus, orientalista, a Francia Akadémia tagja Volney, (teljes nevén Constantin-François Chassebœuf de La Giraudais, comte Volney) gondolata jut eszembe, aki a szótárak hasznosságáról azt írta, hogy „egy nemzet első számú könyve nyelvének szótára”. Ha jól meggondoljuk, a szótár maga a par excellence könyv, a betűrendbe rendezett világegyetem. Minden más könyv benne van, csak ki kell azokat belőle nyerni. Legyen szó egynyelvű, kétnyelvű vagy többnyelvű szótárról, amikor a szavakat magyarázzuk, megvilágítjuk a múltat, a jövőbe tekintünk és értelmet adunk a jelenünknek. Kívülállók szokták mondani, hogy micsoda időigényes, esztelen, szinte reménytelen vállalkozás egy szótár szerkesztésébe belevágni. De az angol Samuel Johnson által „ártalmatlan robotosnak” nevezett lexikográfus élete a nyelv, a szavak iránti emésztő szenvedély nélkül elképzelhetetlen. Munkájának gyümölcse pedig végtelen öröm forrása, a szavakhoz szóló hatalmas szerelmi vallomás, ami nem más, mint maga az elkészült és szükségszerűen mindig szubjektív és befejezetlen szótár. Egy szótár írását ugyanis nem lehet befejezni, csak abbahagyni.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?   

A számítógépem. 

Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban?

Franciaország, Spanyolország, Olaszország és ezen országok kultúrája. 

Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?

A második gimnáziumi évem után, amikor is felejthetetlen magyar- és franciatanárom, Szemző Magda hatására feladtam eredeti tervemet – földrajz–kémia szakra szerettem volna jelentkezni az ELTE-re! – és francia–német szakra jelentkeztem ugyanide. 

Miért az ELTE-t választotta?

Mert tudtam, hogy itt kapom meg a lejobb képzést, tudást és ebben nem is kellett csalatkoznom. 

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?  

Sok szép emlékem van, nehéz ezekből egyet kiválasztani. 1971-ben léptem be az ELTE kapuján, amikor első tanévnyitó ünnepségemre mentem. Azóta, immár 53. éve, egyetemem mindennapjaim meghatározó részét képezi. Mindig otthon éreztem magam itt. Professor emeritusként ma sem tudom elképzelni az életemet nélküle, valamint oktatótársaim és hallgatóim nélkül. Külön örömmel tölt el, hogy Borhy László rektor úr abban a megtiszteltetésben részesített, hogy rektori megbízottként intézzem az egyetem frankofón kapcsolatainak ügyeit.

Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett? 

A feleségem, akivel francia szakon évfolyamtársak voltunk, és aki azóta is hű társam, akinek támogatása nélkül oktatói és kutatói munkám nem teljesedhetett volna ki. Rajta kívül természetesen több olyan kiváló tanárom is volt mindkét szakomon, akiktől sokat tanultam. Azonban tovább tágítva a kört, Vékás Lajos professzort, akadémikust szeretném külön kiemelni, akinek széleskörű és elmélyült tudása, közelről is megtapasztalt vezetői stílusa, emberiessége, életvidámsága nagy benyomást tett és tesz rám. Az élet ajándékának tekintem, hogy atyai barátomnak mondhatom.

Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját! 

Természetesen életem első egyetemi vizsgája jut eszembe Kelemen Tiborné professzor asszonynál francia nyelvészetből, ami december 23-án zajlott jeles eredménnyel és amit karácsonyi ajándéknak vittem haza szüleimnek, akiktől mindent megkaptam, hogy az egyetemet sikeresen elvégezzem.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét? 

A diplomám megszerzése után a Francia Tanszék akkori vezetője, Süpek Ottó professzor azonnal gyakornoki állást ajánlott a tanszéken, amit természetesen nagy örömmel elfogadtam. Végigjártam a szokásos ranglétrát (gyakornok, tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanár, professor emeritus) és onnan vonultam nyugdíjba. Hallgatóim sokszor hitetlenkedve kérdezik tőlem, hogy tényleg egész életemben csak egy munkahelyem volt? És ilyenkor büszkén mondom, hogy bizony igen, az ELTE.

Mik a jövőbeni szakmai tervei? 

Ezekben a hetekben fejezem be egyik több éve tartó, nagyszabású szótárprojektemet. Egy Francia–magyar és Magyar-francia szólásszótárról van szó 1400 oldal terjedelemben, ami a két nyelv tipikus idiomatikus fordulatait mutatja be példamondatokkal, jelentésmagyarázatokkal, nyelv- és kultúrtörténeti eredetmagyarázatokkal. Ezután pedig szeretném befejezni azt a monográfiámat, ami a francia nyelv azon érdekességeit, furcsaságait, szabálytalanságait mutatja be, amelyeket az elmúlt évtizedek során rendszeresen gyűjtöttem, és amelyek sokszor még a francia anyanyelvűeknek is meglepetésekkel szolgálnak. A könyv tervezett címe: A francia nyelv titkai.

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát? 

Béres Józsefnek és Prószéky Gábornak.

Előző staféta

A felhasznált fotót Bárdosi Vilmos bocsátotta rendelkezésünkre.