„Jó érzés látni a tehetség felcsillanását” – interjú Deres Péterrel

Deres Péter (BTK) dramaturg, író műfordító. Első diplomáját magyar-skandinavisztika összehasonlító irodalomtörténetből szerezte az ELTE BTK-n, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem színháztudományi szakát is elvégezte. Tanított az ELTÉ-n, az Eötvös Collegiumban, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Shakespeare Színi Akadémián és a Balassi Bálint Intézetben. Több könyv szerkesztésében vett részt, rovatvezetőként dolgozott kulturális portálnál, előadást tartott számos magyarországi és külföldi konferencián is. Többek között olyan művek színpadra alkalmazása, illetve magyar nyelvre ültetése fűződik a nevéhez mint például az Augusztus Oklahomában, az Értelem és Érzelem, a Szent Péter esernyője, vagy A kisherceg című alkotások. Deres Péterrel, a Pesti Magyar Színház dramaturgjával a teátrum által Nyitány címmel meghirdetett jelenetíró-pályázatról beszélgettünk.

Mi volt a célja a Pesti Magyar Színház pályázati felhívásának?

Az egyik oka, hogy a színházak sajnos a jelenlegi járványügyi helyzetben nem tudnak a megszokott módon működni, mi azonban mindenképpen szerettük volna a bennünk lévő energiát kreatív munkára fordítani. Egyrészt ezért úgy döntöttünk, hogy Nyitány címmel országos, nyilvános pályázatot hirdetünk. Másrészt a pandémia nem csak a színházakat érinti, így kíváncsiak voltunk arra, hogy az emberek milyen művészi magatartással tudták átvészelni a karanténidőszakot, hogy vajon hányan fogtak például írásba.

És mi lett az eredmény?

Százkilencvenhárom pályamű érkezett a felhívásunkra. Olyanoktól is, akik eddig csak titokban kacérkodtak az írással, és örültek annak, hogy megmutatkozhatnak, mert tehetséget és ambíciót éreznek magukban a színpadi írásra. Célunk volt ugyanis az is, hogy a már ismert írók mellett azokat is bevonjuk, akik kedvet éreznek magukban a drámaírás iránt.

DERES PÉTER (FOTÓ: HEGYI JÚLIA LILY)

Milyen feltételekkel lehetett jelentkezni?

Nem teljes színdarabokat vagy egyfelvonásosokat kértünk, hanem egy darab, legfeljebb tízoldalas, maximum négyszereplős színpadi jelenettel lehetett nevezni. Olyan etűdöket vártunk, melyek nem a koronavírus idején megélt tapasztalatokat elevenítik meg, hanem a karantént követően elképzelt időszakról szólnak. Az adott témán kívül semmilyen más műfaji, stiláris megkötés nem volt, tehát vígjátéki, drámai, abszurd hangulatú jelenetek egyaránt lehettek. Kritérium volt viszont, hogy a pályaműnek kereknek, dramaturgiailag felépítettnek kell lennie; olyannak, ami nem egy nagyobb mű része, hanem önmagában is megállja a helyét: konkrét történetet, emberi sorsokat ábrázol, és meg kell felelnie a színpadszerűségnek is.

Milyen szempontrendszer alapján történt a pályamunkák elbírálása?

Minden pályázat zsűrizése kissé szubjektív. Jó érzés látni a tehetség felcsillanását, amikor az ember nagyon újszerű, ötletes, sok munkával járó megoldással találkozik, amikor azt látja, hogy a szerző tisztában van a színpadi stílussal, hiteles szereplőket tud megalkotni, és nem utolsó sorban mélyebb üzenettel is rendelkezik a történet. Mindezek az elbírálás során nyilván előnyt jelentenek, főként e szakmai szempontok alapján hoztuk meg a döntéseinket.

 A nyertesek milyen elismerésben részesülnek?   

A beérkezett pályaművekből előválogatás során kiválasztottuk a legjobbnak ítélt hét jelenetet, melyeket live stream előadások formájában színpadra állítunk a Pesti Magyar Színház művészeinek segítségével. Nehéz választás volt, mert ennél jóval több figyelemre méltó pályamű érkezett, de a streamelt előadások elkészítésének és közvetítésének idejére vonatkozó két hónapos időszakban a színészek egyeztetése miatt hetente kettőt tudunk műsorra tűzni. Mindeközben készülünk az újranyitásra is, amihez sok időre és munkára van szükségünk. A folyamat azonban itt még nem áll meg, mert a rögzített előadások online térben való közzétételét követően a produkciók közül közönségszavazás választja ki azt a hármat, amelyik pénzdíjban is részesül: a legjobb pályamű készítője százezer, a második helyezett ötvenezer, míg a harmadikként díjazott harmincezer forinttal járó elismerést kap.

Van kedvenc pályaműved?

A zsűrizés során több, nagyon kedves meglepetés ért. Azt mondhatom, hogy a pályakezdő vagy nevezzük félprofi írók munkái közül jónéhány nagyszerű alkotást olvastam, ezért nem tudok egyet megnevezni. Legalább öt műnél éreztem azt, hogy egyrészt szellemesek, igen frappánsak, és dramaturgiailag is remekül vannak felépítve, és ugyanakkor mindenfajta közhelytől mentesek. Én inkább azokat a pályázatokat szerettem, amik kevésbé voltak drámaiak és személyesek, és amelyek inkább az egyetemes értékek mentén reményt sugároztak. Sajnos tudjuk, hogy a személyes tragédiák a vírus velejárói, éppen ezért ez a pályázat arra szeretett volna összpontosítani – ezért is lett Nyitány a címe –, hogy ki lehet lábalni ebből a helyzetből is, van élet a COVID-19 után, lezárul ez a drámai időszak, és végre új kezdeményezések indulhatnak majd. Az én kedvenceim tehát azok az alkotások voltak, amik a pozitív, a reménykeltő részét, illetve vízióját hangsúlyozták a jelenlegi állapotnak.

Ha vége lesz a járványügyi veszélyhelyzetnek és a színházi világ is visszaáll a megszokott kerékvágásba, akkor a három nyertes történetet élőben is láthatja majd a közönség?

A kiírás szerint tíz oldalban maximáltuk a színpadi jeleneteket, ahhoz azonban, hogy egész estés előadásokká váljanak, fel kell kérnünk a szerzőket, hogy fejtsék ki bővebben az általuk írottakat. De igen, elképzelhető, hogy arra kérjük majd őket, hogy komplett színdarabot dolgozzanak ki.

A nagy sikerre való tekintettel tervezitek, hogy a későbbiekben pályáztatás útján állítotok színpadra műveket?

Ez az időszak rávilágított arra, hogy nekünk, színházi szakembereknek is meg kell ragadnunk a művészvilág támogatásának minden eszközét, amelynek egyik módja a pályáztatás. Előbb-utóbb vége lesz a világjárványnak, egyenesbe jönnek az egzisztenciák, az emberek elkezdenek színházba, művészeti eseményekre járni, újra beindul a kulturális élet, de azt gondolom, hogy nem lesz már ugyanolyan a világ, mint ezelőtt volt. Biztos vagyok benne, hogy ilyen gesztussal, amit a Pesti Magyar Színház is tett, segíteni kell a művészeket, hogy érezzék a megbecsültséget, azt, hogy a szakma odafigyel rájuk és nem engedi el a kezüket, mert szükségünk van rájuk a mindennapi életünk kulturális bearanyozásához.

Kiemelt kép: Deres Péter (Fotó: Boon.hu)

Interjú: Sallai Zsófia

Forrás: Deszkavizió