Szladits Károly alumnusunk tiszteletére emlékévet szervez Dunaszerdahely

A programsorozat keretében szoborállítással is tisztelegnek a XX. századi modern magyar magánjog 150 éve született, iskolateremtő egyénisége Szladits Károly (ÁJK 1908) előtt. Az Emlékbizottság munkáját az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar docense, Sándor István vezeti.  

A 2019-ben Dunaszerdahelyen, Szladits Károly szülővárosában megalakult Emlékbizottság kezdeményezésére a város önkormányzata úgy döntött, hogy a 2021-es évet emlékévvé nyilvánítja a magánjog professzora  tiszteletére, és ennek égisze alatt számos eseménnyel emlékezik meg a 150 éve született jogtudósról. 

Az emlékév keretében a város lakóinak széles köre vehet részt a programokban, és emlékkonferencia is várja majd az érdeklődőket. A programsorozat kiemelt rendezvénye az előzetesen áprilisra tervezett, de a pandémia miatt várhatóan szeptemberben sorra kerülő szoborállítás, melyre a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtti Erzsébet parkban kerül majd sor. A szobrot Lebó Ferenc Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész készíti.

A kezdeményezés magyarországi akadémiai jogászkörökből indult el, és elnyerte a helyi önkormányzat teljes mértékű támogatását, melynek keretében Emlékbizottságot hoztak létre. Ennek tagja és egyben elnöke az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar oktatója, Sándor István habilitált egyetemi docens.

Szladits Károly 1871. december 27-én született Dunaszerdahelyen, ahol édesapja ügyvéd és szolgabíró volt, Szladits itt végezte elemi iskoláit. Öt és fél éves korában elveszítette az akkor már aljárásbíró édesapját, a haláleset miatt később vagyontalan édesanyjával Pozsonyba költöztek, nyugalmazott alezredes nagybátyához, Gutter Jánoshoz.

A főgimnázium nyolc osztályát már Pozsonyban végezte, itt németül, angolul, franciául is megtanult, illetve nagybátyja mellett úszni, vívni, lovagolni is, s vele jutott el Svájcba, Németországba és Franciaországba. Az egyetemet Budapesten folytatta (már az első év elején Ferenc József Erzsébet-ösztöndíjat nyert), ahol 1895-ben szerzett doktorátust: ő volt az első sub auspiciis regis jogi doktor. (Az elismerést azok kapják meg, akik középiskolás koruktól mindig kitűnő eredménnyel tanultak, beleértve a doktori vizsgálatot is.) Egyetemi évei alatt oroszul is megtanult.

Doktorrá avatás királyi kitüntetés mellett a Magyar Tudományos Akadémia nagy dísztermében 1895. október 30-án. A felolvasó Kováts Gyula dékán.

Részt vett az 1901-es magánjogi törvénytervezet előkészítésében, 1916-ig az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-tól egyetemi magántanár képesítést szerzett, 1917-től pedig egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Tudományegyetemre (az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjére), közben 1914–33 között a Jogtudományi Közlöny döntvénygyűjteményét, a Magánjogi Döntvénytárat szerkesztette, illetve (1920–22-ben) a Békejog és Békegazdagság című folyóiratot.

Még 1916. január 9-én, miniszteri tanácsosként nemességet kapott – előneve innentől „Dunaszerdahelyi” Szladits Károly lett.

A magyar magánjogtudomány egyik legnagyobb alakjaként a Magyar magánjog című hatkötetes monográfia főszerkesztője és társszerzője volt. Részt vállalt az 1928-as magánjogi törvénytervezet tízéves előkészítésében és kidolgozásában is.

1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1943-tól rendes tagja, ahonnan 1948-ban – már a kommunista időkben – tanácskozó taggá minősítették vissza. 1942-ben távozott az egyetemről, s 1945 után a Jogtudományi Közlöny főszerkesztője, illetve a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt. 1956. május 22-én hunyt el Budapesten. Akadémiai tagságát 1989-ben, posztumusz állították helyre. Szülővárosában, Dunaszerdahelyen utca viseli nevét.

Forrás: Dunaszerdahelyi