Neves ELTE Diplomások a mesterséges intelligenciáról 2.

Folytatjuk Mesterséges intelligencia körképünket! Alábbiakban diplomásaink - Barabási Albert-László, Hortobágyi T. Cirill, Pléh Csaba, Freund Tamás, Bojár Gábor - gondolatait gyűjtöttünk össze. 

Barabási Albert-László (TTK '91), a nemrégiben az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává választott hálózatkutató a Qubiten beszélt Janosov Milánnal együtt a mesterséges intelligenciáról, és azon belül is a ChatGPT szerepéről. Barabási elmondta, hogy a laborjukban szétszedték a generatív MI eddigi legsikeresebb képviselőjének algoritmusát, hogy kiderítsék, miben több, mint más MI-algoritmusok, és hogyan tudnák ezeket az erősségeket más problémák megoldásában is felhasználni; ezzel a hozzáállással sokkal inkább eszközként, mint célként tekint a mesterséges intelligenciára. Janosov is ezt az aspektust hangsúlyozta, kiemelve, hogy az Excel sem vette el a könyvelők munkáját, csak meggyorsította, és a ChatGPT-nek is ilyen támogatói szerepet szán. Barabási a ChatGPT algoritmusát megdöbbentően elegánsként, ugyanakkor primitívként írta le, és kiemelte, hogy elsősorban egy mennyiségi változás jelenti a ChatGPT-ben rejlő újdonságot: korábban nem látott mennyiségű adaton tréningelték a mesterséges intelligenciát. Ennek eredményeképpen az a képessége is sokat javult, hogy a kontextus ismeretében minél pontosabb előrejelzéseket adjon egy figyelem- vagy attention mechanizmus segítségével.

Hortobágyi T. Cirill (BTK '88) pannonhalmi főapát a Jáki Szaniszló Társaság honlapján közölt interjújában a hit szempontjából közelítette meg a mesterséges intelligencia kérdését. A kérdés már hosszú ideje foglalkoztatja a pannonhalmi közösséget, maga a Jáki Szaniszló Társaság is azért jött létre, hogy olyan kutatásokat támogasson, amelyek többek között teológiai irányból közelítenek az MI-hez. A névadó már 1969-ben írt az új technológia és a teológia kapcsolatáról, számára a mesterséges intelligencia elterjedése lehetőséget nyújtott arra, hogy „az ember mibenlétére és ezzel Istenhez fűződő kapcsolatára reflektáljon.” A pannonhalmi főapát ennek szellemében hangsúlyozta, hogy a bencés hit felfogása szerint szerint nem magát a mesterséges intelligenciát, hanem ezen keresztül az ember istenképiségét szeretnék a középpontba állítani, hiszen az Isten titkainak feltárulása nem lehetséges kizárólag racionális eszközökkel. A Vatikán kommunikációjában is ez a megközelítés kap helyet: Ferenc pápa szerint az egyenlőtlenségeket és a konfliktusokat erősítő technológiai vívmányok sosem számítanak valódi fejlődésnek, így a mesterséges intelligenciát is szabályozni kell majd, hiszen nem „semleges” tényező. A Római felhívás a mesterséges intelligencia etikájáért dokumentum emellett hangsúlyozza az MI oktatásban betöltött szerepének előmozdítását. Ez nem kizárólag a digitális készségfejlesztést foglalja magában, hanem azt is, hogy az oktatásban helyet kapjanak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos társadalmi és etikai kérdések, elősegítve ezen dilemmák tudatosítását.

Pléh Csaba (BTK '69 és '73) pszichológus, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja úgy írta le a mesterséges intelligenciát, mint „egy nagyon gyorsan olvasó ember, [aki] csak arra tud válaszolni, amit már olvasott.” Ennek megfelelően képtelen új tudást létrehozni, és ha egy témával kapcsolatban nincs ismeretanyaga, érdekes információkat talál ki, hogy lekerekítse a mondanivalóját. A technológiai rendszerek előtt álló egyik legnagyobb kihívásként így az észlelési és társas beilleszkedést azonosítja. Kiemelt jelentőségű eltérés még ember és gép között az, hogy míg az embernek saját, tapasztalatai nyomán formálódó indítékrendszere van, addig a mesterséges intelligencia ilyen apparátussal nem rendelkezik.

Freund Tamás (TTK '84), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a Tudomány és Parlament című, a mesterségesintelligencia-alapú alkalmazások elterjedésének társadalmi hatásairól rendezett tudományos ülésének köszöntőjében arról beszélt, hogy fontos szerep vár a tudósokra a mesterséges intelligencia jelenlegi elterjedésének kezelésében, értelmezésében. Kiemelte, hogy a természet-, bölcsészet- és társadalomtudományoknak együtt kell működniük a kutatás során, ezeket a tudományos eredményeket meg kell osztani a döntéshozókkal és a társadalommal, majd a kutatóknak felelős és megvalósítható javaslatokkal kell támogatniuk a döntéshozók munkáját; az ülést is ezen célkitűzések megvalósításának előmozdítása érdekében rendezték meg.

Bojár Gábor (TTK '73) vállalkozó, az első hazai szoftver-startup (a Graphisoft) vezetője a Forbes Tech Summit Leadership in tech szekciójában egy olyan beszélgetésben vett részt, amely arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen készségeket igényel vezetőnek lenni a techvilágban, és hogy a mesterséges intelligencia képes lehet-e arra, hogy szert tegyen azokra a tulajdonságokra, amelyek egy sikeres vezetőt jellemeznek. Bojár Gábor rámutatott, hogy az MI képes lehet arra, hogy az embereknél jóval nagyobb adatok alapján tudjon javaslatokat tenni, viszont azt nem tudja megtanulni, hogy hogyan hozza ki az emberekből a teljesítményt. Bojár maga a hétköznapokban nem is használja a mesterséges intelligenciát, és inkább elméleti síkon érdeklődik az új technológia iránt. A vállalkozó kiemelte, hogy szerinte az emberek félreértik a mesterséges intelligenciát, és hangsúlyozta, hogy az MI soha nem lesz képes arra, hogy kiváltsa az ember hozzáadott értékét a valódi vezetői készségek területén. Többek között nem képes arra, hogy fokozza a dolgozói kreativitást, pedig véleménye szerint a legfontosabb vezetői tulajdonság, hogy a vezető képes „kihozni az emberekből a csodát”.

Látta az előző részt Mérő László, Prószéky Gábor, Szathmáry Eörs, Simó György, Lackfi János gondolataival ugyanebben a témában?

Érdemes elolvasni

Kép forrása: Canva - Magic Media (MI által készített kép)