Interjú Földi Alexandrával, Az én ELTE-s történetem 2020-as pályázatának második helyezettjével

A pandémia kezdetekor, 2020 tavaszán az ELTE Alumni Központ ismét meghirdette "Az én ELTE-s történetem" prózaíró pályázatot az ELTE Online és az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével. Az online eredményhirdetésre 2021. április 8-án került sor. Az ünnepélyes díjátadó a tervek szerint 2021. december elején, az Aula Magnában lesz. A dobogósokkal interjút készítettünk, egyúttal pályázataikat is publikáljuk.

A jelenlegi és leendő ELTE Diplomások Alma Materükhöz köthető írásait szakértő zsűri bírálta el. Az online eredményhirdetésen a pályázók, a bíráló bizottság tagjai és a szervezők vettek részt. A dobogósok ajándékát és a résztvevők díszoklevelét az ELTE Alumni Alapítvány biztosítja. Az első helyezett egy Kindle e-book olvasóval, a második és harmadik könyvutalványokkal, míg a többi pályázó díszoklevelekkel lesz gazdagabb. Mindezeket a versenyzők az ünnepélyes díjátadó alkalmával, várhatóan 2021. december 3-án vehetik át az Aula Magnában megrendezésre kerülő ELTE Alumni Jótékonysági Est keretében. 

A második helyezett Földi Alexandra (Bárczi '20) Diploma a korona idején című elbeszélésével állhatott fel a virtuális dobogó második fokára.

Miért döntött az ELTE mellett, amikor egyetemet választott? 

Az általam tanulni vágyott szak – gyógypedagógia – országos viszonylatban is kiemelkedő színvonalú. Nemcsak azért, mert itt a legszélesebb a képzési paletta, hanem azért is, mert a szakma legnagyobb neveitől tanulhattam. 13 éves lehettem, amikor a magyar irodalom tanárnőm egy házi feladatként íródott novellámat beküldte egy országos pályázatra. A díjkiosztóra elkísért, ketten mentünk, tömegközlekedéssel. A villamoson ülve az ablakon nézelődtünk kifelé, akkoriban nagyon idegen volt számomra a belváros. A tanárnőm képzeleti térképre helyezte azokat az egyetemeket, melyeket kigondolt a számomra. Tulajdonképpen ekkor fészkelte be magát a gondolataimba a továbbtanulás lehetősége. A szűk családomban én voltam az első, aki nemhogy egyetemre, de egyenesen az ELTE-re jelentkezett és nyert felvételt. 18 éves, fiatal gimnazistaként hatalmas örömöt és büszkeséget éreztem, hogy bekerülhettem.

Milyen gyakran találkozik egyetemi társaival? Visszajár-e néha az Alma Materébe szakmai vagy összegyetemi alumni rendezvényekre?

2020 júniusában diplomáztam. Ezidáig a pandémia időszaka alatt nem volt lehetőség rendezvényekre járni. Az egyetemen megismert csoporttársaim közül leginkább azokkal tartom a kapcsolatot, akikkel az évek alatt szoros barátságot alakítottam ki. Velük ebben az időszakban is találunk módot a találkozásra.

Elolvasom a díjnyertes pályaművet

Hány egyetemi történetet idézett fel a prózaíró verseny híre láttán?

Rengeteget. A kurzusok, emlékezetes szakmai beszélgetések és viták mellett a hallgatói rendezvények eseményeire is szívesen emlékeztem vissza, illetve a Hallgatói Önkormányzatban is tevékenykedtem, ahonnan szintén megannyi élményt hoztam magammal. Ugyanakkor az általam beküldött novella témáját szinte azonnal kigondoltam, hiszen tudtam, hogy sokan képesek lesznek vele azonosulni. Emellett igyekeztem figyelembe venni azt is, hogy a történet mennyire tűri a nyomdafestéket.

Ha írt korábban, milyen témában? Más írásában is szerepet játszott az egyetem?

A fentebb említett pályázaton nem lettem díjazott, de kamaszkorom óta érdekel az írás, hol többé, hol kevésbé. Az iskolai írásaim mellett blogolással és fanfictionok írásával kezdtem, bár bevallom, ezekhez ma már nem adnám a nevemet. Később versekkel is próbálkoztam. A pályázat meghirdetése előtt már volt egy koncepcióm egy ELTE-s kisregényre, kizárólag saját szórakoztatásomra, de a megvalósításáig sohasem jutottam el. A nyertesek pályaműveit olvasva azonban ismét fellelkesültem.

Mi lesz az első könyv, amelyet megvásárol az ajándék könyvutalványával?

Böszörményi Gyula új regényt ígért idén karácsonyra – annak a kötetnek pedig mindenképpen a könyvespolcomon a helye.

Pályázati kiírás

Eredményhirdetés