ELTE Alumni kisdedek - Szalay Sándor és felesége

Az ELTE Alumni kisdedek interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik egyetemi éveik alatt vállaltak gyermeket.  Az interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon! Az írásbeli interjú kérdéseire ez alkalommal Szalay Sándor (TTK '86) alumnus és felesége válaszolt. 

Egyetemi tanulmányainak mely szakaszában vállalt gyermeket?

Én éppen a közepén tartottam a tanulmányaimnak, a feleségem egy évfolyammal hátrább tartott, tehát Ő a harmadik szemeszterben járt.

Tudott a gyermek mellett tanulni?

Természetesen, bár az nyilvánvaló volt, hogy a napirendünket át kell gondolnunk, ha sikeresen és a tervezett időben be akarjuk fejezni a tanulmányainkat. A feleségem a szülés utáni első hónapban (1984 január) vizsgára készült volna. Kb. 2 órát sikerült erre fordítania. Amikor már a gyerek átalussza az éjszakát és csak 4 óránként kell szoptatni, akkor lehet a hallgatótársaktól kapott jegyzetekből tanulni. 3 hónapos kortól (a tízórai nem anyatej) lehet részt venni 1-1 órán. Ez neki szerencsére összejött az első ZH-kra.  

Mi volt a legnagyobb kihívás ebben az új élethelyzetben?  

Szerencsére megértők voltak azok a tanáraink, akiknél nagyobb szervezést kellett bevetni, de az első évben a laboroknál, azoknál a dolgozatoknál, amelyeknek az időpontja nem volt módosítható, megértették a helyzetünket és a helyzethez képest rugalmasan kezelték az ügyet.

Milyen segítséget kapott az Egyetemen oktatóitól, hallgatótársaitól, a kartól? 

Az oktatóink kivétel nélkül együttműködőek támogatóak voltak. Előfordult, hogy lányunk vendéghallgató volt egy-egy gyakorlaton vagy előadáson. A hallgatótársak elsődlegesen a jegyzeteik megosztásával tudtak segíteni. A Kar, illetve az egyetem az óvodás kor környékén került csupán szóba. Mivel különböző évfolyamokra jártunk, meg tudtuk oldani, hogy a ZH-knál csak nagyon ritkán legyen bent.

Mi a kedvenc emléke ebből az időszakból?  

Mindenki számára érdekes tud lenni az a helyzet, amikor egy kisgyerek vesz részt egy-egy gyakorlaton, hát még az, amikor hozzá is szól a kérdéshez. Abban az időben még nem volt ekkora divat az eldobható pelenka, így egy-egy szombati évfolyam ZH idején akadtak izgalmak abból, hogy mit bír a textil. 

Gondolkozott-e azon, hogy félbehagyja tanulmányait? 

Nem, sőt a feleségem sem.

Mi volt a legnagyobb motivációja, amiből erejét merítette?

Nehéz kiemelni egyet. Mielőbb meg akartuk szerezni a diplománkat.

Az azóta eltelt évek távlatából visszanézve – a pályáját (akár szakmai, akár privát) tekintve – mi volt a tanulmányok alatti gyermekvállalás előnye, illetve hátránya?

Nem nevezném előnynek vagy hátránynak, mert az igazán fontos dolgokat meg tudtuk oldani. az kétségtelen, hogy a feleségemmel kevés közös programot tudtunk az egyetemen, a csoporttársaink körében szervezni, viszont az talán segítette gyermekeink nevelését, hogy mindannyian fiatalok voltunk. A feleségem úgy ment dolgozni, hogy már volt két gyerekünk, GYES-sel indított és két év munka után még egy évet volt otthon a harmadik gyerekünkkel. Így a pályáját nem törte meg a gyerekvállalás. A gyerek nevelése mellett lehet tanulni, legfeljebb kicsit lassabban jut előre az ember. Egy munkahelyen 3-4 év GyES sokkal nagyobb kiesést jelent.

Miként hatott rövid illetve hosszabb távon a hallgatótársaival való kapcsolatra a gyermekvállalás?

A legtöbben tisztelettel néztek ránk, hogy vállaltuk ezt a helyzetet és igyekeztünk helytállni. Nem emlékszem mégcsak beszólásként sem olyanra, amikor bármelyik emiatt bármilyen bántó vagy sértő megjegyzést tett volna.

Hány éves(ek) most az egyetemi évek során született gyermeke(i)?

A legidősebb lányunk 37, de a második (ő 33 múlt a nyáron) is az egyetemi évek alatt született, ha a diploma kiállítási időpontját nézzük, de ő már a feleségem államvizsgáit követően született.

Ön szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

Nem ez volt az elsődleges szempont, de végülis az ELTE-n szerezte diplomáját a legnagyobb lányunk.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Olyan nagy a számuk, hogy nehéz kiemelni egyet-egyet. Azokra, akiket személyesen ismerek főként akikkel kapcsolatban is voltam korábban mindig kiemelt figyelmet fordítok.

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Ennyi év után nyilván csak az igazán szép élmények maradnak meg. Számomra megadatott, hogy összevethettem a kollégiumi és a kollégiumon kívüli lehetőségeket is.

Miért szeretett az egyetemre járni?

Szabadnak éreztem magam (még a gyermekünkkel együtt is) és minden nap hozott valami újat, valami érdekeset a  tanulmányok sorában is.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Merjenek nagyokat álmodni és szabadon gondolkodni!

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából! 

A gyerekekhez kapcsolódóan inkább a feleségemnek voltak emlékezetes történései, amelyek az én nézőpontomból néha egészen másként éltem meg. Az első gyerekkel az előfájások egy Algebra szigorlat napján kezdődtek, de vizsga közben nem görcsölt, csak előtte és utána. Másnap reggel szültem. 

A második gyerekünk születése előtt az államvizsga két részét úgy szervezte, hogy egy hét volt a kettő között, mert a többi időpont már túl volt a gyerek várható születési időpontján. A csoporttársai többsége éppen elkezdték csak a folyamatot, amikor ő már megszülte a második gyermekünket és előtte sikeresen államvizsgázott is.  

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

Most már kevésbé valószínű, de az elsőt követően – közel 10 év kihagyással – a második diplomámat is ott szereztem.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Az eltelt közel négy évtizedben annyit változott a világ, hogy erre csak azt lehet mondani, hogy teljes mértékben, mert ott sikerült megszerezni azokat az alapokat, amire minden más rárakódott. Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a konkrét tananyag mára már egyre homályosabb, de logikus a gondolkodás alapjai szilárdak.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

A felvételi jelentkezésem előtt egy héttel döntöttem az ELTE mellett. Ha nem így döntök, akkor most bizonyára mérnök lennék.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Sokat segítettek benne volt tanáraim. Amikor én végeztem még kevésbé volt ekkora szó állást találni, de a megnyugtató választáshoz mindig jól jött egy-egy mértékadó személy véleménye. A feleségemet az első munkahelyére 7 hónapos terhesen vették fel. Az az iskola akkor indult, így az első években duplázódott a tanári létszám, lehetett tudni, hogy a következő évben is szükség lesz új tanárokra.