Első generációsok az ELTE-n - Interjú Templ Barbarával

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az írásbeli interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! A kérdésekre ez alkalommal Dr. Templ Barbara (TTK '16) alumna válaszolt.

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása? Mi az első emléke az Egyetemről?

Anno az ELTE mellett döntöttem, mert ez volt, illetve a mai napig ez Magyarország legjobb és legrangosabb egyeteme. Az indíttatás magamtól jött, mindig is maximalista voltam. 

Az első emlék? Huh, hát a Gólyatábor, várakozás a rengeteg másik gólya között a Déli pályaudvaron, a sátorozás, a bulizás, barátságok kezdete, na meg az első tanítási nap abban a gyönyörű, hatalmas TTK épületben.

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

TTK Biológia PhD.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Természetesen Krausz Ferencre, a Fizikai Nobel-díj 2023-as nyertesére. Illetve Karikó Katalinra, aki a 2023. évi fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasa, az ELTE díszdoktora.

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Pezsgő. Nagyon sokat kellett tanulni, hogy megfeleljen az ember a követelményeknek, de maradt azért idő kiélni a fiatalság szépségeit.

Miért szeretett az egyetemre járni?

Pont az előbbiek miatt.

Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

Ha Magyarországon élnék, akkor egészen biztos az ELTE-re járna, sőt ott is dolgoznék, ha tehetném. De 10 éve, 2013-ban emigráltam, így nem látom sok esélyét, hogy valaha is vissza fogunk költözni, megtaláltuk a helyünket Svájcban.  

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

Azt, hogy nagyon nehéz lehet, csak ámulok, hogy milyen kevés támogatásból mekkora teljesítményre képesek az oktatók. A lehetőségek tárháza szerintem lecsökkent 10 évvel ezelőtthöz képest, amikor én végeztem, és szívből drukkolok, hogy ez változzon – jobb irányba.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Kitartás, tanulj ezerrel, mert meg fog térülni, na meg hogy menj el egy-két félévre külföldre, hogy más tapasztalatokkal is felruházd az önéletrajzodat.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Fú, nehéz kérdés, annyi van, de amit sosem fogok elfelejteni az a Szabó Ervin Könyvtárban történő bandázás a barátokkal-csoporttársakkal. Vizsgaidőszakban minden nap ott voltunk, tanultunk reggeltől estig. Mondhatni ki voltunk borulva, hogy reggel csak 10-kor nyitott a könyvtár és már 20:00-kor el kellett hagyni a helyszínt, mindezt úgy, hogy már 19:30-kor elkezdtek harangozni (gondolom még ma is) 10 percenként, hogy hamarosan véget ér a nap pedig még x 100 oldal volt előttünk. Kemények voltak a vizsgaidőszakok, főleg a BSc alatt. De átvészeltük, szerettük, mert tele volt a könyvtár ELTE-sekkel, ismerősökkel, már nyitás előtt sorban álltunk, hogy helyet foglaljunk (a törzshelyünket a jogász csajok meg a német orvostanhallgató srácok mellett a 2. emeleten). Röhögtünk, ha leült mellénk egy bölcsész, hogy vajon mit keres a könyvtárban, mert hogy nekik nem olyan nehéz a tananyag mint nálunk a TTK-n – amit mai fejjel azért nem jelentenék így ki, de valamivel el kellett hogy szórakoztassuk magunkat két anatómia / kémia könyv bevágása között. (A másik, ami sok nevetést okozott anno, az a «PHD Comics» honlap.) Miután «kidobtak» a könyvtárból, legtöbbször hazamentünk a lakótársammal és ott folytatódott a tanulás, hajnalig – egy 100 forintos energiaital és egy doboz cigi társaságában (egyetem után felhagytam ezekkel a jó szokásokkal;)). 

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

Nem.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Maximálisan tudom hasznosítani, mivel jelenleg Svájcban az ETH-n (az ETH Zürich a QS World University Rankings szerint a világ tíz legjobb egyeteme között van), illetve az UZH-n (zürichi egyetem, ami Európa legtekintélyesebb kutatóintézetei közé tartozik) dolgozom.  

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

El sem tudom képzelni, hogy mivel foglalkoznék akkor. Már 14 évesen tudtam, hogy növényekkel kapcsolatos kutatással akarok foglalkozni. BSc tanulmányomat a Növényrendszertani Tanszéken készítettem Dr. Kalapos Tibornál (aki az egyik legjobb oktató, akit valaha is ismertem, akivel a mai napig örömmel osztom meg, hogy éppen milyen fejlemények vannak a karrieremmel), a doktorimat pedig az MTA vácrátóti botanikus kertjében Dr. Czúcz Bálint témavezetése alatt. A témám mindig is növényfenológia volt, az utóbbi időben terjesztettem ki az érdeklődési területem adatelemzés, modellezés, mesterséges intelligencia alkalmazásainak irányába.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

A szakmai sikeremhez nagyban hozzájárult hogy 1) többször is voltam egyetemi éveim alatt külföldi gyakorlaton (ehhez jó tanulmányi átlag kellett – emiatt engedd el a füled mellett, ha valaki «strébernek» titulál, mert az egyetemen nincs ilyen, csak «elhivatott»); 2) online továbbképzésekkel tovább fejlesztettem a tudásom (mai napig minden évben végzek legalább 1 kurzust, hogy up-to-date legyek a legújabb módszerekkel), 3) tudatosan építettem a kapcsolataimat a világban a szakterület képviselőivel konferenciákon való részvételemmel (anno sem volt több pénz utazásra, de addig kerestem, amíg megtaláltam az utat a megfelelő pályázati forráshoz); 4) nyelveket tanultam (angolul meg németül is folyékonyan beszélek). Na meg hatalmas szerencsével találkoztam életem szerelmével, aki mára már a férjem (aki szintén az egyetemi szférában dolgozik, ez nem klisé, hanem sokszor alakul így), nélküle azért nehezebb lett volna gyökeret vernem Bécsben. Onnan a utam Genfbe vezetett, aztán Zürichbe, aztán Potsdamba, Berlin mellé, aztán újra Zürichbe, tehát a változatosság és a már említett különféle tapasztalatok megszerzése nagyon fontos, hogy előrébb jusson az ember az életben.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Az alaptudást megkapod az ELTE-n, ami kell ahhoz, hogy elindulj a jó úton. Utána már csak tőled, az elhivatottságodtól függ, hogy mennyire fogod vinni. Nem ismerek más olyan magyar egyetemet, ahonnan annyi Nobel-díjas nőtte volna ki magát mint az ELTE-n.

Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?

Nagyon sokat, nem csak szakmai útravalót hanem olyan tulajdonságokkal szerelt fel mint például a kitartás. A kedvenc idézetem, amit ki is lógattunk motivációként a WC ajtóra az éppen bemagolandó anatómiai fejezet mellé (pl. idegpályák neve latinul és azok elhelyezkedése – rajzzal illusztrálva :D) az egyetemi évek alatt: “What doesn`t kill you, makes you stronger”.