Első generációsok az ELTE-n - Interjú Papp Viktorral

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az írásbeli interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! A kérdésekre ez alkalommal Papp Viktor (BTK '15, '17) alumnus válaszolt.

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása? Mi az első emléke az Egyetemről?

Ötödik osztályos koromban az elsők között feleltem történelemből. A témakör a római köztársaság, feleletem jutalma pedig egy „vétójog” volt Tanárnőmtől, aki hozzátette: ilyen lelkesedéssel nekem az ELTE-n lesz a helyem. Akkor persze még fogalmam nem volt arról, mit is jelent ez a mozaikszó. Ez az emlék később jelentősen elhalványult, a pályaválasztásnál azonban már nem volt kérdés, hogy melyik egyetemre adom be a jelentkezésemet.

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

Mind alap-, mind mesterszakos diplomámat a bölcsészkaron szereztem, történelem képzésen, az alapképzés során azonban gyakran látogattam a TTK-ra, mint földrajz minoros. De teljesítettem kurzusokat a PPK-n is, manapság pedig a Társadalomtudományi Karon tartok szemináriumokat. Otthonomnak érzem mind a Trefort-kertet, mind Lágymányost.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Csak a számomra legkedvesebb hírességet emelném ki, Kapás Bogit, akivel nem meglepő módon egyetemi keretek között találkozhattam.

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Az egyetemi évek alapjaiban határozzák meg az ember életét, nagyban befolyásolva világszemléletét és még habitusát is. Abban biztos vagyok, hogy egy egyetemi közösséghez való tartozás, egy szellemi fellegvárban való kalandozás rengeteg támpontot kínál ahhoz, hogy biztos lábakon álljuk meg helyünket a társadalomban és a nagyvilágban. Az egyetemi évek alatt számtalan emberrel, rengeteg világnézettel, számos élethelyzettel találkoztam. Ez a fajta tapasztalati tér minden bizonnyal egész életemre kihatással lesz, hiszen nem számít, hogy ki mit tanul, ki honnan jött, ebben az egyetemi közösségben ugyanis bármire lehetősége adódik a hallgatóknak.

Alapszakos koromban egy dualizmus kori politikatörténeti órát látogattam, akkor éreztem talán először azt a bizsergést, mely a mai napig elfog a kutatómunka során. Bár a kurzus oktatója nem tudott kész válaszokkal szolgálni felmerülő kérdéseimre, nem esett kétségbe, hiszen a folyosó másik végében található Kövér Györgyhöz irányított, az általam kutatni kívánt téma legnagyobb ismerőjéhez. Kövér Professzor Úr mai napig mentorom és témavezetőm, s talán nem túlzok, ha azt állítom, nagy szerepe volt pályafutásom alakulásában, abban, hogy társadalomtörténész és doktori hallgató lettem. Úgy vélem, az emberi kapcsolatok révén a szellemi fellegvárat sikerült magamévá is tennem.

Miért szeretett az egyetemre járni?

Az ELTE lényegében város a városban, még ha ez sokszor nem is tudatosul bennünk. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenre (is) van lehetőség. Sokáig el sem tudtam képzelni magam anélkül, hogy ne focizzak, ezért a kezdeti években több egyetemi csapatban is játszottam. Mikor úgy éreztem, sportot kell váltanom, örömmel szembesültem azzal a ténnyel, hogy az ELTE-nek önálló vízisporttelepe van Soroksáron. Azóta mindennapjaim szerves részét képezi a kajak, a kenu, az evezés. De lényegében bármilyen sportot is említenék, az ELTE saját sportcsapata, a BEAC mindenre remek alkalmat kínálna. A számtalan képzés és kurzus, a rendkívül változatos oktatói gárda, a konferenciák és kerekasztal-beszélgetések, a könyvbemutatók, a dzsemborik a Könyvtár Klubban, no meg a kollégiumi rendezvények és csapatépítők, mind-mind olyan tényezők, melyek hozzájárultak az egyetemi létem lüktetéséhez, hiszen az ELTE lényegében város a városban.

Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

Azt hiszem, mindenféleképpen! Gyermekeim pályaválasztása egyelőre csak hipotetikus kérdés, de amennyiben olyan érdeklődési körük lesz, mely egyetemi szinten elsajátítható az ELTE-n, hangsúlyosan tanácsolni fogom számukra a jelentkezés megfontolását.

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

Az Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszék óraadójaként most már a katedra másik oldaláról is szemlélhetem az eseményeket. Ami talán kicsit elszomorít vagy elgondolkodtat, hogy a hallgatók egyre kevesebbszer vesznek a kezükbe könyveket, látogatnak könyvtárba. A digitális tér azonban sokszor nem helyettesítheti ezt a gyakorlatot. Akár a pandémia hatásaként, akár generációs különbözőség vagy más tényező behatásaként is értékeljük mindezen tapasztalatot, kár lenne letagadni, hogy folyamatos, gyakorta radikális átalakuláson megy keresztül a felsőoktatás. Az egyetemi oktatás jövőjével kapcsolatban meghatározó lesz a hallgatók megszólítása és megtartása, a munkaalapú társadalom tudásalapú társadalommá való átformálása. Véleményem szerint egyetlen aktor sem lehet érdekelt abban, hogy Magyarország legrégebb óta működő és legkeresettebb egyeteme egyenlőtlen feltételek mellett vegyen részt a kiéleződő versenyhelyzetben. 

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Járjanak nyitott szemmel, próbáljanak ki mindent, ami érdekli őket! Keressék a lehetőségeket az önmegvalósításra, és nem utolsósorban élvezzék ki, hogy egy nívós egyetem polgárai és egy közösség tagjai lehetnek. Nyugodtan keressék és tartsák szóval a munkatársakat, a portásokat, az oktatókat, a hallgatótársakat, a kollégiumi nevelőket, a tanszéki demonstrátorokat, kérdezzenek, tájékozódjanak, hiszen csak az a rossz kérdés, amit nem tesznek fel.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Azon a pénteki délelőttön egy történészkolléga doktori védésére szerettem volna elmenni. A kutatási téma, a korábbi hozzászólások élvezetes vitát irányoztak elő, a védésre azonban éppen nem értem oda, mivel egy leányzónak udvaroltam – nem meglepő módon a könyvtárban. Bár az udvarlás nem volt sikeresnek mondható, nagyjából csak a Múzeum-kertig jutottunk, a védés java részéről is lemaradtam. Az általam lekésett szakmai vita hátteréről egyik legjobb barátom, szintén zenész, világosított fel a „kihelyezett tanszéken” (értsd: vendéglátóipari egység a kampusz mellett). Társasági kapcsolatok, parázs szakmai viták, roskadozó könyvespolcok, barátság és udvarlási szokások, ez mind a Múzeum-körút, számomra mindez az ELTE.

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

A mesterképzés után közvetlenül kezdtem meg a doktori tanulmányokat, jelenleg a kéziratom benyújtása előtt állok. Az immár 10 éves ELTE-s egyetemi lét ellenére jövőbeli céljaim között szerepel egy további mesterképzés elvégzése, minap pedig egy felnőttképzésre jelentkeztem a BTK keretein belül.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Egy az egyben! Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis hivatásszerűen azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek és amire egész egyetemi pályafutásom alatt készültem. Az Országos Széchényi Könyvtár alkalmazottjaként, illetve a Professzionalizáció-történeti Kutatócsoport tagjaként a saját érdeklődésemnek megfelelő, társadalomtörténeti témákkal foglalkozhatok. A doktori képzés pedig maximálisan felkészített arra, hogy pozicionáljam magam a kutatói életpályán, kibontakozhassak és megvalósítsam ötleteimet.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Kamaszkoromban valamely fegyveres testület állománytagjaként képzeltem el magam, köszönhetően a családi hagyományoknak. A felvételi követelményeknek azonban nem felelhettem meg, így esett a választásom az örök kedvencemre, a történelemre. 

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

A kutatói életpálya előmenetele sokban különbözik más jellegű életpályáktól. A cezúrák másképp és máskor jelennek meg. Az alapképzés után egyértelmű volt, hogy folytatni szeretném tanulmányaimat, és ugyanez játszódott el mesteroklevelem megszerzésekor is. Az egyetemi lehetőségeknek köszönhetően a doktori tanulmányok alatt állást kaptam egy kutatócsoportban, hála témavezetőimnek, mentoraimnak, no meg hála lelkesedésemnek. Persze a doktori ösztöndíj sem tarthat örökké, a főállás keresésében és megtalálásában pedig szintúgy Doktorvaterjaim és kollégáim segédkeztek.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Egy érettségiző fiatalt nem fognak lázba hozni az egyetemi rangsorok, talán még az oktatói kiválósági visszajelzések sem, hiába teljesít hosszú idő óta az élen egyetemünk. Az azonban továbbra is megállja a helyét, hogy az ELTE-n számtalan képzés közül választhat, tanulmányait pedig előre eltervezheti, köszönhetően a szerteágazó mesterképzési és doktori képzési portfólióknak. Egy ELTE-s szerves részét képezi a magyar felsőoktatás társadalmi szövetének, aki pedig érvek és lehetőségek után kutakodna pályaválasztás előtt, olvasson bele a már végzett hallgatókkal készült beszélgetésekbe. Ezekben minden fontos kérdésre megtalálható a válasz.

Kapott-e az egyetemi évek alatt életre szóló útravalót? Mi volt az?

Miképp Dezső Tamás Dékán Úr mondta: patina, presztízs, kiválóság. Azt hiszem, útravalóként ez a hármas egész életemben kísérőm lesz.