Elhunyt Szabó Ákosné dr.

Életének 77. évében, 2024. augusztus 28-án elhunyt az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar professor emeritusa, volt dékánja, a gyógypedagógia, a tanulásban akadályozottak pedagógiája meghatározó alakja.

Szabó Ákosné dr. 1973-ban a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát értelmi fogyatékosok nevelésére felkészítő és logopédus szakon. Kisegítő iskolában dolgozott gyógypedagógiai tanárként 1979-ig. 1988-ban szociológia szakon is diplomát szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1984-ben kezdett dolgozni adjunktusként az Oligofrénpedagógiai Tanszéken. 1989-től tanszékvezető-helyettesi feladatot is vállalt Mesterházi Zsuzsa mellett. 1997-ben PhD fokozatot szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. További vezetői megbízásként a gyakorlati képzésért és a hallgatóiügyekért felelős főigazgató-helyettesi posztot is vitte 1999-től főigazgatói kinevezéséig. 2002-től tanszékvezető az Oligofrénpedagógiai tanszéken, ill. annak jogutódját a Tanulásban Akadályozottak és Értelmileg Akadályozottak Pedagógiája Tanszéket vezette. 2005-től két cikluson át főigazgató, ill. 2009-től dékán 2012-ig.

Tevékenyen részt vett a gyógypedagógus-képzés mennyiségi expanziójában is. Vezette a győri Apáczai Csere János Főiskola gyógypedagógus-képzésért felelős szakmai csapatát a kezdetekkor.

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar dékánjaként számos innováció motorja volt és szükségszerű változásokat menedzselt kimagasló szakmai elhivatottsággal. A Bologna-rendszerű BA és MA képzés bevezetése, a Gyógypedagógiai Doktori Program kidolgozása a Neveléstudományi Doktori Iskola kötelékében, új, nyolcadik BA szakirányként az autizmus spektrum pedagógiája képzés elindítása mind az ő vezetése alatt zajlott.

Működése alatt számottevően nőtt a PhD fokozatot szerzett oktatói kör. Pályázatok támogatásával nemcsak a tudományos fokozattal rendelkező munkatársak száma emelkedett, hanem a tudományos műhelyek is gyarapodtak, a kutatásokhoz szükséges infrastruktúra is fejlődött.

A gyakorlattal való kapcsolata is példaértékű. Nemcsak mint kari vezetőnek, hanem azon túl is. A Gyömrői Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon pedagógiai tanácsadója volt 1995 és 1997 között, majd 1997-től a pilisi Általános Iskola, Diákotthon és Gyermekotthon pedagógiai tanácsadója, családgondozója. A kerepesi általános iskolák integrált oktatásra való áttérésében tanácsadóként dolgozott. Konzulensi szerepet vállat az Értük-Velük Egyesületben, kuratóriumi elnöki feladatokat látott el a Kaláka Felkészítő Otthon Alapítványban. 2008-tól a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének vezetőségi tagja volt.

Kutatási fókuszai „a tanulásban akadályozottság szociális dimenziói, a fogyatékos személyek iskolai és társadalmi integrációja, a fogyatékos emberek szexuális szocializációja”, ahogyan magáról írta.

Részt vett többek között a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz programban 1992 és 1995 között. A gyakorlati képzés megújításáért a Felsőoktatási Programfinanszírozás Pályázatok támogatásával tevékenykedett 1988 és 2000 között. OTKA pályázat keretében a cigány tanulók nevelési szükségleteivel foglalkozott 2001 és 2005 között. A HEFOP pályázati időszakban az integrált neveléssel kapcsolatos innovatív csapatban fejlesztett 2004-ben. További TÁMOP pályázat keretében is alkotott.

2012-től haláláig professor emeritaként segítette az Atipikus Viselkedés és Kogníció Gyógypedagógiai Intézet és a kar munkáját.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Emlékérem tulajdonosa, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete tiszteletbeli elnökségi tagnak választotta 2022-ben.

„A gyógypedagógiai megsegítés mint többszintű beavatkozás” címmel publikálta egyik utolsó tanulmányát. Ez a cím mottója egész életének.

Hálásak vagyunk azért, hogy tanítványai, oktató- és kutatótársai lehettünk, barátsággal ajándékozott meg sokunkat.

Szabó Ákosnét az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját halottjának tekinti.