Alumni Staféta - Márki László

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Márki László (TTK '70) Bolyai Farkas-, Rényi-, Ipolyi Arnold-díjas matematikus, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszor emeritusa, az Európai Matematikai Társaság egykori alelnöke (1992-1996), a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (2000-2004), ill. az Európai Nagycsaládos Szövetség (2014-2018) korábbi elnöke kapta.

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/... stb.?

Nyolcadik osztályos koromban édesapám biztatására elindultam a korosztályom budapesti matematika versenyén. A döntőben az egyik feladat az volt, hogy tetszőleges k pozitív egész számra állapítsunk meg valamit. Én a közönséges iskolai tananyagon kívül még semmi matematikát nem hallottam, nem értettem a feladatot. A felügyelő tanártól megkérdeztem, mi az a k szám, mire azt mondta, hogy bármelyik pozitív egész szám lehet. Erre én k négy-ötféle megválasztásával elvégeztem a feladatot, majd hirtelen rájöttem, hogy a k-val is számolhatok ugyanúgy, mint egy konkrét számmal, és így is elvégeztem a feladatot. Matematikai nyelven: magamtól rájöttem, hogy mit jelent az n.

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?

Elég sok minden érdekelt, nehezen döntöttem el, hogy milyen szakra jelentkezzek. Végül a matematikus szakot választottam, de nem voltam benne biztos, hogy jól tettem-e. Az első év első félévében az egyik évfolyamtársam tanácsára (régebbről ismertem, a középiskolás matematikai versenyeken a korosztályom legjobbja volt) beiratkoztam egy geometriai speciálelőadásra. Az első alkalom (másfél óra szünet nélkül) úgy telt el, mintha csak öt perc lett volna. Ekkor lettem biztos benne, hogy jól választottam.

Mi inspirálja Önt munkája során?

Ha a matematika különböző területein hasonló jelenségeket látok, megpróbálok rájönni, hogy van-e ennek valami közös oka, olyan általánosabb eredmény, amelynek ezek speciális esetei. (Általában van.)

Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást? 

Túrázás, természetjárás, sakkozás, zenehallgatás, olvasás, képzőművészeti alkotások nézése. Közülük az életem különböző szakaszaiban a lehetőségeimnek megfelelően hol ez, hol az került előtérbe, de az érdeklődésem irántuk mindvégig megvolt.  

Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?  

Földrajz, történelem, nyelvek/nyelvészet, irodalom, zene- és képzőművészetek, vallás. Sokat foglalkoztam az élet különféle területein közösségek és események szervezésével.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei? 

Szinte sosem az íróasztal mellett. A tábla előtt kollégákkal beszélgetve vagy járás/járkálás közben.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

A közhiedelemmel ellentétben a matematika nem természettudomány, bár számos matematikai terület a fizika indíttatására fejlődött ki vagy fejlődött tovább. A matematika az emberi gondolkodás egy fajtájáról, a logikai gondolkodásról szól: ha ezt és ezt feltételezzük, és ilyen és ilyen következtetési szabályokat engedünk meg, akkor ezekből emez is következik. (Ezzel a szemlélettel a matematika a lényegét tekintve a filozófiához áll közel.) Ebből persze nem magyarázható a matematika alapvető fontossága ma már nem csak a fizikában, hanem egyre több és több tudományban és műszaki téren. Gondoljunk csak bele: matematikai számításokat (és persze fizikát) felhasználva fellőttek egy rakétát, és az eltalálta a holdat! Arról nem is beszélve, hogy a számítógépek, a távközlés újabb lehetőségei stb. a matematika olyan részeire épülnek, amelyekről korábban sok vezető matematikus is azt gondolta, hogy ezek teljesen haszontalan, bár nehéz elméletek.

Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik? 

Negyedikes gimnazista korom első félévének a vége felé.

Miért az ELTE-t választotta?

Fel sem merült bennem, hogy ne Budapesten járjak egyetemre, itt pedig csak az ELTE-n volt matematikus képzés.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Utolsóéves koromban az MTA Matematikai Kutatóintézetéből (ahová már jártam egy szemináriumra) többen javasolták, hogy pályázzak az intézet által kiírt állásokra. A nyár vége felé még nem kaptam választ a pályázatomra, és akkor találkoztam az intézet egy olyan, befolyásosnak mondható tagjával, akit már ismertem. Megkérdeztem, hogy válasz híján nem kellene-e másutt állást keresnem. Megnyugtatott: az intézet igazgatója a télen meghalt, akit utána kineveztek, az egy évig, a nyár végéig külföldön dolgozik, a felvételekről a döntés pedig az igazgató hatásköre; ha hazatér, hamarosan dönteni fog, szerinte nincs mitől tartanom. Igy is lett. 

A kutatómunkámat nagyrészt másokkal, köztük jelentős részben külföldiekkel együttműködve végeztem. Az ilyen kapcsolataim építését nagyon segítette a nyelvtudásom.

Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében? 

Elsőéves koromtól kezdve rendszeresen (hetente egyszer vagy kétszer) összejöttünk egy-két hallgatótársammal matematikai kérdések megbeszélésére, általában az egyik-másik előadáson hallottak nyomán. Ekkor szoktam bele, hogy másokkal együtt gondolkodjak. – Más: számos tárgy hallgatása, tanulása során lenyűgözött a matematika szépsége. Ebben a matematika a művészetekkel rokon.

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak? 

Vegyék észre a szépséget az általuk választott tudományban, és kitartóan dolgozzanak! Közben pedig ne hanyagolják el a nyelvtanulást!

VÉGÜL: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

Haader Leának, az MTA Nyelvtudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársának.

Előző staféta  

A felhasznált fotó forrása: oneofus.study