A Trefort-kerti kampusz - Főépület

Cikksorozatunkból a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem kampuszainak, meghatározó épületeinek történetéről tudhatunk meg többet. Ezúttal a Trefort-kerti kampusz patinás Főépületét ismerhetjük meg.

A 19. században a mai Főépület helyén a Borsos és Doctor-féle fényképésziroda és négy fabódé állt. Ettől délre, az állatgyógyászati intézet északi oldalfalához tapadva kocsma működött. A fényképésziroda mögött, a telek belsejében a Suhr-féle vándorcirkusz ideiglenes épülete állt. Az országút melletti telekre elsőként – a cirkusz helyén – 1868-ban a vegytani intézet kémiai laboratóriuma került (tervezte: Zastrau Fr., kivitelező: Wagner János), 1873–75 között az egykori botanikus kert keleti oldalán (a mai Puskin utca felőli részén) az Élettani Intézet kapott helyet Szkalnitzky Antal tervei alapján.

A Főépület ma. Forrás: ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi IntézetAz ELTE BTK Múzeum körúti neoreneszánsz főépületét (VIII., Múzeum krt. 6–8.), mely a 19. század végén a Műegyetem épületeként készült, Steindl Imre építette, az Országház tervezője, aki műegyetemi tanárként több egyetemi épület kialakításában is szerepet vállalt. A munkálatok 1880-ban kezdődtek, 1882-re készen állt az épület. A kivitelezést Kauser János építőmester végezte. A főépület kétemeletes tömbje a Múzeum körúttól hosszan hátranyúlik, egy zárt udvarral (jelenleg üvegtetővel fedett könyvtár) és egy eredetileg nyitott udvarral (benne az ún. Ifjúsági épülettel) rendelkezik. Az épület egyik egysége a főhomlokzat 9 tengelyes szakasza – közepén a négyoszlopos, lodzsát tartó bejárattal. A másik egység a főhomlokzatnak az ettől jobbra eső, kissé hátrahúzott szakasza – az előtte futó páros oszlopsorral, mely hosszú emeleti lodzsát tart. Az ablakok ívesek, méretük és díszítettségük felfelé növekszik. A sárga-terrakotta nyerstégla borítás a földszinten csíkozott, az első emeleten hálós. A második emeleti ablakokat színes, mázas, figurális Zsolnay épületkerámia keretezi. Az épület belsejének előcsarnoka groteszk falfestéssel díszített.

A Főépület homlokzata a különböző díszítettségű szintekkel

A zárt udvar, ahol jelenleg az Angol-Amerikai Intézet Könyvtára található

A homlokzat és az előcsarnok díszítettsége hosszú évekig láthatatlan volt, majd 2009 év nyarán ünnepélyes keretek között átadták az ELTE BTK impozáns főépületének „új” homlokzatát. A speciális eszközökkel, korszerű technikával tisztára mosott falfelület újjávarázsolta az 1880-as években átadott épületet, amely az itáliai reneszánsz palotaépítészetét elevenítette fel. A „szecessziós” Budapestet őrzi a Steindl Imre és Zsolnay Vilmos nevéhez köthető egyetemi épület külső homlokzatán látható dísztégla borítás. A földszinten csíkos, az első emeleten geometrikus mintázatot ad a sárga és terrakotta színű dísztégla borítás, amelyet a párkány türkiz színű, mázas, klasszikus tojássormintája zár le, illetve ez vezeti be a második emelet ablakainak figurális keretelését. A szobrokat Klein Ármin, a pécsi Zsolnay-gyár munkatársa tervezte. A főpárkány alatti nagy, íves ablakokat terrakotta pilaszterek tagolják, s az ívháromszögekbe az egyetemen tanított tárgyak allegóriái kerültek, párosával.

Steindl Imre, az építész gondosan ügyelt arra, hogy az épület belső berendezése is összhangban álljon a külső pompával. A mívesen faragott ajtókeretek, amelyek az épület belsejében ma többnyire fehérre vannak mázolva, a világos falak színeihez igazodva is még mindig feltűnőek és figyelemfelkeltőek, eredetileg fekete, kék és zöld díszítésekkel készültek. Az épület boltozatait a háború alatt vagy után fehérre meszelték – úgynevezett „tisztasági festéssel” látták el, elfedve azt az eredeti összképet, amely újra csak a 2000–2002 körüli időszakban került feltárásra, miután a villanyszerelési munkálatokkor előtűntek a színes, festett falfelületek. Ahogy a külsőt színes mázas kerámiákkal, úgy a belsőt gazdag falkép dekorációval tervezte a művész, amely elemek szorosan összekapcsolódtak egymással. Angel Radukov restaurátor-festőművész és munkatársai gondos munkával végezték el a Steindl-féle épület bejárati előcsarnokának esztétikai helyreállítását.

Az előcsarnok mennyezeteAz előcsarnok mennyezetén középen egy díszes, vörös szegélyű, zöld és belül sárgával keretezett kék színű körforma az eredetileg ide tervezett csillár helyét emelte ki. Mellette két oldalt zöld geometrikus díszítéssel ellátott vörös korongok helyezkednek el szimmetrikusan, amelyek között a boltozatok irányából kiinduló növényi indamotívumok lenyomatai kerültek elő. A jobb és bal oldalt található nagyobb falfelületekre groteszkekkel körülvett négyzetes, építészeti jellegű képmezők kerültek: bal oldalt a vörös alapon két gyermek látható, amint egyikük egy valószínűleg építészeti tervrajzot ábrázoló táblát mutat be társának, aki előrenyújtott bal kezével a kép felé nyúl. Alattuk egy keskenyebb mezőben középen egy babérlevelekkel körülvett fej – valószínűleg a témához kapcsolható híres építész vagy más jeles személyiség – látható, egy-egy felé forduló delfinnel körülvéve. A pillérek felső részein a két-két szembenéző íves falfelület hatszögű képmezőin nagyobb méretű alakok fedezhetők fel. Ezek a figurák ábrázolt attribútumaikkal, jellegzetes tárgyakat tartva utalhatnak az egyetemen oktatott tantárgyakra (mint az épület homlokzati szobrai, kerámiadíszei), de pontos megnevezésük, azonosításuk még várat magára.

A Trefort-kerti Emlékmű. Forrás: emlekhely.btk.elte.hu

Kronométer

Az épületet körüljárva további érdekességekre bukkanhatunk. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara 2014 őszén a Trefort-kertben emlékművet állított egykori oktatóinak, hallgatóinak, dolgozóinak, mindazoknak, akik a zsidótörvények következtében munkaszolgálatosként, koncentrációs táborokban, gettókban pusztultak el, és mindazoknak, akiket katonai szolgálatteljesítés során ért a halál. Az erre a célra kiírt Trefort-kerti Emlékpályázaton az MM Csoport "Nevek a fugákban" című pályaműve került ki győztesen. Az egyetem épületének téglafalából eltávolított habarcs helyére – olyan magasságban, amely az olvasást lehetővé teszi – a Múzeum körúti Campuson végigfutó, 200 méter hosszú, egy centiméter magas bronzcsík került, ezen tüntették fel az áldozatok neveit. A sáv a Múzeum körúttól a Puskin utcáig öleli körbe az egyetemet, középpontjában – közel a Gólyavárhoz – megemlékező felirat került a falra. Az emlékmű 2015-ben megkapta a Budapesti Építész Kamara Nívódíját, ill. ugyanebben az évben a Média Építészeti Díjak átadásakor különdíjban részesült. Az emlékműről további részletek ezen a linken olvashatók. Továbbsétálva, a Főépület Múzeum körút felé eső homlokzata előtt jelenleg ráccsal körbevett nagy pontosságú álló ingaóra, kronométer látható. Ezt a nevezetes órát annak idején a csillagászok - hiszen a Trefort-kerti kampusz egykor a Természettudományi Karnak adott helyet - tartották karban, hetenként felhúzták és ellenőrizték a pontosságát (ma is heti felhúzással működik). Emellett az épületen belül is két ugyanilyen óra működött: egyik a csillagászati tanszéken, másik a második emeleti fizikai előadóban, a XI-es tanteremben. Még az 1930-as években is - karóra híjján - az akkori hallgatók ehhez igazodtak, illetve később a járókelők is ehhez igazíthatták a zsebórájukat.

Archiv felvétel a csillagdáról. Forrás: facebook.com

Az obszervatórium jelenlegi állapota. Fotó: Major Kata - We Love Budapest

A Főépület azonban további titkokat is rejt. Tetején egy elrejtett kis torony található, amely jelenleg nem látogatható. Ez egy obszervatórium, amelyet Kruspér István (1818-1905) geodéziai professzor kifejezett kérésére helyeztek el az épület tervezői, Steindl Imre és Wéber Antal. Miután a Műegyetem 1911-ben átköltözött a Duna parti új épületeibe, a csillagvizsgáló tornyot a tudományegyetem Kozmográfiai Intézete használhatta tovább. Itt a hallgatók gyakorolhatták a műszerek kezelését, valamint innen adták a pontosidő-jelzést is a vasút, a posta és a telefonhírmondó számára. Ennek emlékét a mai napig őrzi az egyetem előtt álló, fent említett óra, amelnyek pontosságát még az akkor működő obszervatórium vizsgálta be. 

Források:
Az épületről: Farbaky Péter, „A füvészkerttől az ásványtani múzeumig”. Trefort-Kert Magazin 2009. 2. évf. 1. szám, 66–69. o. (online is elérhető); Keserü Katalin, „Ha ezek a téglák beszélni tudnának…”. Trefort-Kert Magazin 2008. 1. évf. 1. szám, 46–49. o. (online is elérhető); Mecsi Beatrix, „Színes világ a vakolat alatt”. Trefort-Kert Magazin 2009. 2. évf. 2. szám, 66–67. o. (online is elérhető); Szögi László, Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története képekben – The Illustrated History of the Eötvös Loránd University, Budapest (ELTE) (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2015), 224–228. (online is elérhető)
A Trefort-kerti emlékműről: btk.elte.hu, elte.hu
Az ingaóráról: Radnai Gyula, "XI-es tanterem a Főépületben". Természet Világa 2016. 147. évf. 9. szám (ld. ezen a linken); alumni.elte.hu
A csillagvizsgálóról: alumni.elte.hu, welovebudapest.com

Nyitókép és további képek a kampuszról: btk.elte.hu