Új Széchenyi-díjas alumnusaink

Halmai Péter (ÁJK '77),  közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 

Szabó György (TTK '96) fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Energiatudományi Kutatóközpontja Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetének tudományos tanácsadója

Szakály Sándor (BTK '80) történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója  

Perczel András a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, kémikus diplomát (1985), majd doktori fokozatot (1989) az ELTE-n szerzett Hollósi Miklós és Kajtár Márton tanítványaként. Később Bostonban, Torontóban, majd Oxfordban szélesítette szintetikus szerves kémiai, molekulamodellező, majd később molekula-spektroszkópiai ismereteit. Hazatérése után az ELTE Szerves Kémiai Tanszékére került, ahol egyetemi tanár 2001-ben, majd 2007-ben a tanszék vezetője lett. 1998-ben elindította az ELTE-n a biomolekulák, elsősorban a fehérjék oldatfázisú NMR spektroszkópiai szerkezetkutatását. 2016-ban az MTA rendes tagjává választották. A Zemplén- és Bolyai-díjas kutató a European Peptide Symposium és a Journal of Molecular Structure tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 

Szűkebb szakterülete, a peptidek és fehérjék térszerkezetvizsgálata mindig azért érdekelte, mert ezek a makromolekulák felépülésükben, dinamikus téralkatukban és kölcsönhatásaik révén az „élet” hordozói és megtestesítői. Kutatásai során egyre közelebb került olyan betegségek molekuláris hátterének megértéséhez, mint a neurodegenarativ Alzheimer-kór, vagy a rohamosan terjedő II típusú cukorbetegség. 2020 novemberében munkája elismeréseképpen Perczel András volt az ELTE-n folyó sokszínű kutatómunkát bemutató Tudományos Kutatás Napja egyik meghívott előadója.

2020. márciusi interjúnkat Perczel Andrással itt olvashatja, alább pedig a vele készített videónkat nézheti meg. 

Prokopp Mária 1962-ben az ELTE BTK művészettörténet–történelem szakán végzett. 1976-ban szerzett kandidátusi fokozatot az itáliai trecento festészet közép-európai falfestészetre gyakorolt hatásáról írt disszertációjával. 1995-ben habilitált az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1962–1968 között az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban és az Esztergomi Vármúzeumban dolgozott, 1969-ben került az ELTE Művészettörténeti Tanszékre, amelynek 2001-től egyetemi tanára. Az MTA Művészettörténeti Bizottság tagja, a Művészettörténeti Értesítő szerkesztőbizottsági tagja, a Péter András-Alapítvány és a Szent István-díj Alapítvány elnöke.

Oktatói és kutatói tevékenységének területe a XIII–XV. századi itáliai, magyar és közép-európai képzőművészet. Sokrétű és nemzetközileg elismert művészettörténeti kutatómunkája során számos új összefüggésre derült fény a magyarországi faliképek és oltárok alkotóival, valamint azok pontos kormeghatározásával kapcsolatban. Ezek közül is kiemelkedik az esztergomi vár XIV–XV. századi falképeinek datálása és stíluskörének meghatározása, Vitéz János érsek esztergomi Studiolója falképeinek programja és attribúciója. Behatóan foglalkozott az Árpád-házi szentek európai kultuszának és képzőművészeti emlékeivel, és nevéhez fűződik a nápolyi Santa Maria Donna Regina templom falképeinek művészettörténeti feldolgozása. Több más kitüntetés mellett a Magyar Érdemrend középkeresztjének birtokosa, legutóbb 2020 januárjában lett a Magyar Kultúra Lovagja.

Korábbi interjúnkat Prokopp Máriával itt olvashatja. 

Forrás: elte.hu