Interjú Pásztor Gabriella részecskefizikussal

Már fiatal gyermekek számára is él az a sztereotípia, hogy a fizika egy fiús tudományág. Alumnusunk, Pásztor Gabriella (TTK '95, '99), az ELTE részecskefizikusa erre rácáfolt. Az egyetem után 15 évet dolgozott a CERN-ben, és része volt annak a tudós közösségnek, amely 2012-ben egy óriási tudományos felfedezést tett a Higgs-bozon kapcsán. Alumnusunkkal a WMN magazin főszerkesztő-helyettese, - szintén alumnusunk-  Kurucz Adrienn (BTK '00) készített interjút.

"Pásztor Gabriella: Szerintem elsősorban a családtól függ, milyen kép alakul ki a gyerekekben a különféle tudományterületekről. Az apukámat nagyon érdekelte a matematika és a fizika, így mi sokat beszéltünk otthon is a természettudományokról. Például, ha elmentünk kirándulni valahova, vagy ha tanúi voltunk valamilyen természeti jelenségnek, mindig megkérdezte, mit is látunk, és elmagyarázta, mi van a dolgok mögött. Engem nem úgy neveltek, hogy a lányok babáznak, a fiúk meg tudománnyal foglalkoznak, hanem úgy, ahogy egy érdeklődő fiatalt kell: legyünk nyitottak a világra, és keressük meg a jelenségek magyarázatát. Én ezt a mintát vittem tovább: a legkisebb lányom négyévesen kijelentette a svájci óvodában, hogy fizikus lesz, mint a mamája. Most tizenkét éves, már nem fizikusnak készül, egyelőre még minden érdekli, de a két nagyobb gyerekemet a természettudományos, illetve a műszaki pálya vonzza. A nagylányom most fog érettségizni, és azon gondolkozik, hogy az építészet felé menjen-e, a tizenöt éves fiamnak pedig a matematika a nagy szerelme.

Kurucz Adrienn/WMN: A férjed is fizikus, ugye?

P. G.: A férjem is fizikusként végzett az ELTE-n, évfolyamtársak voltunk, de ő most már inkább mérnök-menedzserként dolgozik egy multinacionális vállalatnál.

K. A./WMN: Visszatérve rád, úgy tudom, a gimiben még a kémia volt az erősséged, nem a fizika. Miért döntöttél mégis az utóbbi mellett?

P. G.: Sok minden érdekelt, nagyon szerettem a magyart is. Emlékszem, általános iskola nyolcadik osztályában még országos magyar versenyekre is jártam. A középiskola alatt alakult ki, hogy merre vezet majd az utam. Hogy miért a fizika? Hát nem is tudom. Az az igazság, hogy én kémiából is, és matematikából is jobb voltam, mint fizikából. A matek kicsit túl távoli a megfogható dolgoktól, az igazából egy nyelv, a tudomány nyelve. A fizikában az fogott meg, hogy logikus, és tele van megfejtendő titkokkal. De valószínűleg a kihívás is tetszett benne, mert azzal küzdöttem a legtöbbet. A kortársaim hitetlenkedtek: „Micsoda? Fizikus akarsz lenni? Nem létezik!” De a fizikatanárom és a szüleim biztattak, hogy bármit meg tudok csinálni, ami érdekel.

K. A./WMN: Volt olyan kérdés, terület, ami különösen izgatott a fizikán belül?

P. G.: Az egyetemen eleinte statisztikus fizikával, egy populációdinamikai modellel foglalkoztam. Aztán harmadév után kimentem a Genf melletti CERN-be (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma, az LHC, azaz a Nagy Hadronütköztető székhelye – a szerk.) nyári diáknak, ami egy fantasztikus program egyetemistáknak, ahol érdekes előadásokon, laborlátogatásokon vehetnek részt, és a kutatásba is belekóstolhatnak. Akkor kezdett igazán érdekelni a részecskefizika."

Teljes interjú és forrás

Kép forrása: wmn.hu