Géza összeköt! - emlékkonferencia beszámoló

Emlékkonferenciát tartott az ELTE TTK tavaly elhunyt oktatója, ELTE diplomása, Zboray Géza emlékére május 9-én. Az esemény az ELTE Alumni támogatásával valósult meg.

A rendezvény első fele előadásokból állt. Az ELTE Alumni képviseletében Pataky Csilla köszöntötte a megjelenteket, felidézve az ünnepelt ténykedését ezen a területen is, amelynek a nemes célja a generációk összefogásának katalizálása. Acsády László tudományos előadása a talamusról kiváló felütés volt: rávilágított arra, milyen fontos szerepet játszottak, és játszanak máig is Tanár Úr táblarajzai, a mindig összehasonlító, a funkciót szem előtt tartó, rendszerben gondolkodó anatómus szemlélete a tanítványok gondolkodásában, akár témaválasztásában, a kutatási irány kijelölésében is.

Ezt követte Müller Viktornak, a TTK jelenlegi dékánhelyettesének előadása Zboray Géza TDK-ban betöltött szerepéről, amelyben rávilágított arra, hogyan lett a BTDK Tanár Úr TDK elnökségének idejében (1995-2006 között) és szervezőkészsége révén a hallgatók szűk, kiválasztott körének elitklubjából a legjobb értelemben vett tömegsporttá, amely az ELTE országos TDK szereplésében is tovább erősítette egyetemünk meghatározó szerepét.

Péczely Péter előadásában nagyon szemléletesen ismerhettük meg az indulás éveit, még a Puskin utcában, ahol az oktatás és kutatás olykor az éjszakába nyúlóan zajlott, és ahol a muzsika, zenei irányzattól függetlenül, és olykor kicsit túl hangosan is, de folyamatosan jelen volt az Állatszervezettani Tanszék életében. Molnár Kinga és Pálfia Zsolt, Kriska György és Farkas János előadásai a 2000-es évekig nyomon követték Géza tevékenységét, segítségükkel a tanítványok újraélhették a legendás előadásokat és gyakorlatokat, a vörös inggel fémjelzett vizsgákat, ahol az ötösért akár három hetet (a vizsgaidőszak majdnem fele!) is küzdeni kellett, de a horvátországi tengeri terepgyakorlatok emlékezetes pillanatai is megelevenedtek. Forgács József és Weiszburg Tamás előadásában röviden Géza leginkább kézzelfogható öröksége, a Természetrajzi Múzeum, és annak Biológiai és Őslénytani Kiállítása is szóba került, ahol a költözés kapcsán az is hangsúlyt kapott, hogy Géza mindig örömmel és kedvesen tárgyalt, még akkor is, ha a téma sokszor kényes, problémás volt.

Az előadások után az előadók és a hallgatóság együtt átvonult az ELTE TTK északi és déli tömbjét összekötő, Géza kezdeményezésére ültetett, immár foghíjas hársfasorhoz. Közös erőfeszítéssel került elültetésre egy kis hársfa, melyre a Géza emlékét megidéző piros színű szalagot felesége, Katalin kötötte fel. A résztvevőkről itt csoportkép is készült. 

A múltidézést az ünnepélyes faültetés után a Biológiai és Őslénytani Kiállítás (Piramis) előtti térben, szendvicsek, aprósütemények és friss eper mellett folytathatták a résztvevők. Ezen a napon már az előadások alatt is nyitva tartott a mind a Piramis, mind az Ásvány és Kőzettár. A Piramisban három számítógép lett felállítva, melyeken Zboray Géza három előadását (köztük a 2011-es, a jubileumi, XXX. OTDK Biológia szekciójában elhangzott, az agykutatás történetét zenekísérettel illusztráló előadás), és a temetéséről készült felvételeket lehetett megtekinteni. 

Erre az alkalomra a Piramisban készült egy vezető is, amelynek útvonalait, állomásait Géza egy tíz évvel ezelőtti rádióinterjúja jelölte ki. A látogatók QR kód segítségével juthattak el a hangfelvételekig és élvezhették az időkön átnyúló szubjektív tárlatvezetést 6 útvonalon. 

Az ünnepség képi világának és róla szóló emlékezések fő alkotóelemei voltak Zboray Géza rajzai. Erre reflektált a programlap, és hogy az emlékezők is magukkal vihessék, kitűző és hűtőmágnes készítésére biztosítottunk lehetőséget a Géza felesége, Katalin által kölcsönadott, Tanár úr idegszövethez fűződő óravázlatainak rajzaiból, amely igen nagy népszerűségnek örvendett még a családtagok körében is. 

Nem hangzottak el tényszerűen száraz adatok, de itt azért érdemes néhány adatot kiemelni Zboray Géza (1941‒2023) életművéből: biológia-földrajz szakos tanárként végzett az ELTE-n 1964-ben. 1965-től az Állatszervezettani Tanszéken, később az Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszéken dolgozott, 48 év munkaviszony után lett ment nyugdíjba, de még éveket töltött aktívan a Biológiai Gyűjtemény fejlesztésével, csoportok fogadásával, így több mint 50 éven át szolgálta Alma Materét, az ELTE-t, a felnövekvő biológus és biológia tanár generációkat.

Az alábbi interjú 2022-ben készült vele, annak alkalmából, hogy elnyerte a Medzihradszky Kálmán -díjat:

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik támogatták a rendezvény létrejöttét: ELTE Alumni Alapítványnak, Horváth Katalinnak, a rendezvény előadóinak, az ELTE Természetrajzi Múzeum és az ELTE TTK Biológiai Intézet munkatársainak.

Azok számára, akik esetleg nem tudtak eljönni a rendezvényre, jelezzük, hogy Géza szakvezetése elérhető marad a Piramisban, és mind a korábbi előadásokat, mind az ünnepség napján elhangzott előadásokat tervezzük a közeli jövőben az interneten is elérhetővé tenni.

Aki pedig személyesen tekintené meg Géza örökségét, a Biológiai és Őslénytani Kiállítást (Piramis), megteheti legközelebb június 1-én (szombaton) 10-16 óra között, vagy a Múzeumok Éjszakáján, június 22-én (szombaton) 15-24 óra között.

A rendezvény az ELTE Alumni támogatásával valósult meg.

Örök diákjait az ELTE Alma Mater visszavárja!

Összeállította: Bárány Annamária és Harman-Tóth Erzsébet

Teljes beszámoló a résztvevők gondolataival itt elérhető.