ELTE Sikerek: Pléh Csaba

Különleges körülmények között, mégis élőben folytatódott az ELTE Sikerek sorozat jubileumi alkalma az ELTE Alumni Központ szervezésében. Az előadó dr. Pléh Csaba (BTK '69 és '73) Széchenyi-díjas pszichológus, nyelvész, az MTA rendes tagja, ma az MTA egyik elnökjelöltje. Előadásának címe: Az ELTE mint szakmaközi műhely öröksége. Az előadó örömmel várja az utólagos kérdéseket is*.

Az Egyetem díszterméből, az Aula Magnából elsőként került sor egyetemi szervezésű program élő közvetítésére. A pandémiás korlátozások miatt a sorozat online, streamelve jutott el a közönséghez, a kétszázötven jelentkezőhöz. Ezen a jubileumi, XV. ELTE Sikerek előadáson mindösszesen Borhy László rektor, az ELTE Alumni Alapítvány elnöke, Hudecz Ferenc korábbi rektor, mindketten sorozati védnökök, Pataky Csilla osztályvezető, az ELTE Alumni Központ vezetője, és Petz Denise Gerda, az ELTE Alumni Központ munkatársa élvezhették a helyszínen az előadást.

A teltházas, rendhagyó eseményt Pataky Csilla nyitotta meg, üdvözölve Alma Materének üres díszterméből a virtuális közönséget. Elmondta, hogy egyre népesebb az aktív ELTE diplomások köre, majd rámutatott az ELTE Alumni oldal kínálta folyamatosan bővülő, távolból is bármikor kiaknázható lehetőségekre. Példaként említette, hogy a remek előadásokat utólag - virtuálisan - már harmincezren élvezhették, és most először, élőben is láthatják. Köszönetét fejezte ki az est előkészítésében közreműködőknek - legfőképpen az előadónak, aki ebben a formában is vállalta a kihívást, majd átadta a szót az Egyetem rektorának. 

Borhy László köszöntette az online közvetítést néző közönséget, a jelenlévőket és az előadót, méltatva sikereit és bemutatva tartalmas pályafutását. Elmondta, hogy az est előadója sok szállal kötődik a Magyar Tudományos Akadémiához: 1997-ben akadémiai doktori címet szerzett, 1998-ban az MTA levelező tagja, 2004-ben pedig rendes tagja lett, és innen egyenes út vezetett az Európai Akadémiára, melynek 2007-tól rendes tagja. De még több kapocs fűzi a magyar és nemzetközi felsőoktatási intézményekhez, itthon négy egyetemhez - Szegedi Tudományegyetemhez, Budapesti Műszaki Egyetemhez, az Esterházy Károly Egyetemhez, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez – is egyaránt kötődik. Külföldi viszonylatban ugyancsak több - osztrák, amerikai olasz – egyetemekhez. Ez követően felkérte az előadót előadása megtartására.

Pléh Csaba röviden ismertette, hogy az ELTE-hez való kapcsolatát - és ebből kifolyólag a munkásságára tett hatását - kívánja ma elmondani az élettörténetén keresztül. Habár ezt ma már nem sokan tudják, harminc évet tanított az Alma Materében, amire igen büszke. Megilletődötten tekintett körbe az általa is igen kedvelt Aula Magnában, ahol a korábban felsorolt személyeken kívül senki sincs jelen. Mikor ötvenhat évvel ezelőtt, először lépett be ebbe az aulába, az évnyitó és eskütétel miatt telt ház várta a teremben. Nyolc évig volt egyetemista az ELTE-n, és mikor a nyelvész szakot végezte, akkor már diplomás pszichológusként a saját csoporttársait tanította. 

Az általános pszichológiai tanszék volt az a keret, ahol először megismerkedett a pszichológiával, ami miatt, a mai napig hálás az Egyetemének:  

„ez egy olyan világ volt, ahol a munka, a tanulás, a kutatás, a könyvtár, a laboratórium és a köznapi élet világa együtt mozgott. [...] A felszabadult humor, a mozgás, az életszervezés együtt adta meg azt a keretet, amelyben a tudomány jól működött."

A fejlődésében a közösségnek nagyon nagy szerepe volt. A tanszék nagyon jó szociális életet élt, ahol a tanárok és a diákok együtt szerveztek avangardnak tűnő bulikat, illetve sokat sportoltak, próba záróvizsgákat szerveztek. 

A pszichológiában kezdetekben legmeghatározóbb tanárai Barkóczi Ilona és Kardos Lajos, akik a kreativitásra, az önállóságra, és precizitásra nevelték. Az akkor pici, elit szaknak számító nyelvészeti szakon úgy hallgatott, hogy mellette az  általános pszichológiai tanszéken volt tanársegéd. Nyelvészetet Telegdi Zsigmond nyelvész professzornál tanult, akinél igen meghatározó beszélgetésekkel, és drámai élményekkel gazdagodott. Másik említésre méltó nyelvész oktatója Szépe György volt, aki egy nagyon friss szakmai hozzáállást mutatott be nekik, és próbált mindenkit terelgetni a nyelvészet útján, így terelve Pléh Csabát a pszicholingvisztika útjára. Mindkét szakon volt egy-egy újszerűen illetve konzervatív módon gondolkodó oktatója, és ez alakította azzá, aki ma is.

Az ELTE számára egy nagyon nyitott világ volt, amely mindent megtett azért, hogy lehetőséget adjon az ambiciózus diákoknak. Ennek köszönhetően három hónapos ösztöndíjat kaphatott a francia nanterrei egyetemre. Az ösztöndíj program alatt nyitottá vált - és ezt meg is tanulta - hogy a tudományban egyszerre kell kozmopolitának és értékelvűnek lenni. Az ELTE azonban országon belül is nyitott volt, így a Pécsi Tudományegyetem és Lipótmezőn is sok időt töltött ELTE-sként mint gyakornok kutató. Az utóbbin tanulhatta meg, mi is a klinikai szemlélet, előbbin pedig, hogy mi az idegtudomány és pszichológia kapcsolata. 

Részt vett a kognitív mozgalom szervezésében, valamint  1988-ban egy gyermek lélektani kongresszuson, a pszichológusok által szervezett első budapesti nemzetközi konferencián. Ez a konferencia egy óriási élmény volt számára, hiszen a világ vezető pszichológusaival találkozhatott, értekezhetett. 

Sok könyvet fordított és olyan könyvsorozatokat, tankönyveket írt, amivel azt akarta bizonyítani, hogy az emberi megismerés világa három pilléren fekszik, mely pillérek a kísérleti pszichológia, az idegtudomány, és az evolúciós gondolkodás, és ezek együtt haladják meg a pszichológia régi dilemmáját. 

ELTE-s tanárként eljutott a Stanford Egyetemre, ami forduló pontot jelentett életében. Ezt követően ment át a Szegedi Tudományegyetemre tanítani. Ott kezdett el a pszichológia történetével komolyabban foglalkozni, és vált "professzionális Mikulássá", amit azóta is sokat gyakorol. A Budapesti Műszaki Egyetemre átkerülve a kognitív idegtudománnyal és a téri nyelv kutatásával foglalatoskodott. A jelen időben nyugdíjasként a CEU-n tanít és kutat. 

Előadását egykori tanárát, Kardos Lajost idézve fejezte be: 

„Az olyan tanár, aki nem kutat, az nem tudja, hogy mit tanít, aki viszont nem tanít, 

az nem tudja, hogy mit kell kutatni. A tanítás révén igenis arra vagyunk kényszerítve - mint a kutatók is - hogy szembesüljünk azzal, hogy valami integratív egészbe kell helyezni azt, amit éppen kutatunk."

Az előadás megtekinthető az ELTE Youtube csatornáján. 
*Kérdéseket az előadó utólag is örömmel fogad: a jelen oldal legalján, a "Megjegyzések" rovatba írhatja be a bejelentkezést követően, avagy a youtube oldalon, a "hozzászólások" mezőbe. 

ELTE Sikerek 

Esemény